Rémálmok és lidércek engedetlen gyermekeknek

   A görögök szerint a démonok nem feltétlenül rosszak és gonoszak, ahogyan manapság a 'démon' szóra gondolunk. Napjainkban kapott némi pejoratív tartalmat. A démonok az embereket kísérik a születéstől a halálig, és még azután is. Aztán vannak, akik maguk válnak démonná, de az egy másik történet. Ezek a démonok lehetnek jók is és rosszak is: a jó démonok az agathodaimonok, a rosszak a kakodaimonok. Magának Szókratésznek is volt démona/daimónja, akinek hallotta a szavát, és megóvta őt sok rossztól (persze a bürkös- témát nem sorolhatjuk ide). Ezek a démonok néha az istenek, náluk magasabb hatalmak akaratának végrehajtói, néha pedig saját belátásuk szerint cselekednek. Azért vannak kifejezetten gonoszak is. Mint például Lamia.

   Bárhogyan is, a démonoknak van egy nagyon fontos, elvitathatatlan feladatuk az emberek életében. Mégpedig a gyermekek fegyelmezése. Mi sem jobb és régibb módszer, mint az engedetlen csemetének beígérni a mumust, a boszorkányt, a kakamanót vagy az álomfalót. Egy friss elme, egy zsenge szellem képzeletében a démonok életre kelnek, kibontakoznak - és fegyelmeznek, vagy épp megóvnak a rossz dolgoktól. Persze ma már ez biztosan nem EU-konform nevelési mód, de hol volt még Brüsszel az ókorban? De kivel riogattak akkor?

   Gorgóval mindenképp. A szörny, akinek a haja helyett kígyók tekergőznek és látványától mindenki kővé dermed, előkelő helyet foglalhatott el a kiskorúak rémálmaiban. Aztán ott van a szamárlábú és emberevő Empusa. És Lamia. És ne felejtkezzünk el Akkoról sem, aki gyerekeket lop el és falja fel zsenge húsukat. A gyerekevő kísérteteket általában Mormyloknak nevezték. Ja, és még ott vannak a legendás szörnyek is. A mantior, kiméra, Minótaurusz, Szkülla, vagy akár a hidra. Az egész bestiárium. Ki véd meg az ilyen fenevadaktól? Természetesen Héraklész!

0 Tovább

a latin nyelvtanulás szépségei#23

0 Tovább

Lükáón, az első farkasember

   Pelaszgosz és Déianeira, vagy az Ókeanisz Meliboia, vagy talán Külléné nimfa fia. Mivel a Földnek és lakóinak igen rossz híre volt, Zeusz otthagyta az Olümposzt, s halandó képében leszállt a Földre, hogy az ott élők gonoszságáról személyesen győződjön meg. Amikor megérkezett a zsarnok Lükáón birodalmába, Árkádiába, néhány csodajellel az ott lakók tudomására akarta hozni, hogy istenség érkezett hozzájuk. A nép ezt meg is értette, s odaadó tisztelettel vették körül, de királyuk,Lükáón megvető gúnnyal tekintett népe áhítatos jámborságára. Később meghívta asztalához a magát istennek mond férfiút, de csak azrét, hogy bebizonyítsa, halandó emberrel van dolga. Megfohtotta fia egyik rabszolgáját (Arkaszt, Zeusz és Kallisztó fiát), feldarabolta és megsütötte mint különleges csemegét, feltálalta, majd kíváncsian várta a hatást. Zeusz természetesen felismerte Lükáón szörnyű bűnét, s borzadva fordult el a felkínált lakomától. Nem sokkal később a méltó büntetést is kiszabta Lükáónra: villámaival romba döntötte a királyi palotát, őt magát pedig egy messzi erdő mélyére száműzte, ahonnan egy idő múlva félelmetes és fájdalommal teli üvöltések hallatszottak, elriasztva onnan minden élőlényt; Zeusz akaratából Lükáón magányos farkassá változott, így kellett leélnie hátralévő napjait. Ugyanakkor e szörnyű eset indította Zeuszt arra, hogy új emberiséget teremtsen a meglévő, elfajzott erkölcsű helyett.

   Platón szerint a farkassá változás természetes sorsa mindazoknak az embereknek, akik hatalmuk tudatában honfitársaik vérével szennyezik be magukat s megvetik az emberi életet.

   Árkádia zsarnokának ötven fia volt; közülük negyvenkilenc épp olyan kegyetlen volt, mint az apjuk, s ők egytől-egyig elpusztultak Zeusz akarata szerint. A legelterjedtebb hagyomány szerint egyedül Nüktimosz menekült meg, akit Gaia rejtett el Zeusz haragja elől.Nüktimosz követte a trónon Lükáónt, míg Árkádia úrnőjét, Kallisztót Zeusz a Medve csillagképébe helyezte.

   Változatok: Lükáón alapította meg Lükaiában Lükuria (Lükoszura) városát, ő vezette be Zeusz Lükaiosz (a Farkas Zeusz) kultuszát és a Lükaia Játékokat. Lükáón farkassá változott, mert egy alkalommal gyermeket áldozott fel Zeusznak, s az ő vérét csorgatta Zeusz oltárára. Annak, hogy ismét emberré váljon, az volt a feltétele, hogy mint farkas, kilenc éven át ne egyen húst (Lükoszura városával kapcsolatban Pauszaniasz megjegyzi, hogy ez volt a legrégebbi minden város között; az első, amelyet a Nap sugarai értek; például szolgált minden utána alapított város megépítéséhez).

0 Tovább

Amüthisz kertje

  A babiloni függőkert a világ hét csodájának egyike, ám a helyét mind a mai napig nem ismerjük pontosan. Szemiramisz kertje néven is ismert, de a legenda nem Szemiramiszhoz köti, hanem Amüthiszhez. Bárkié is volt a kert és bárhol is állott, a köré szövődött történet gyönyörű. Szemiramisz, az asszír királynő nagy csatornaépíttető hírében állt, a legendában az ő alakja keveredik a szépséges és szomorú királyné alakjával.

   A kertet a legenda szerint Nabú-kudurri-usszur építette időszámításunk előtt 600 körül szépséges és szomorú feleségének, a méd hercegnőnek, Amüthisznek. A hercegnő nem volt boldog az új királyságában: szülőhelye gazdag és zöld volt, és új férje miatt egy puszta sivatagba kellett költöznie. A király végtelenül szerelmes volt a feleségébe, és bármit megtett volna érte, hogy egy kis mosolyt csaljon kedvese arcára. Ezért építtette a kertet, hogy egy kis 'otthoni' hangulatot varázsoljon Babilonba.

   A kert tényleg a világ csodája lehetett, aki látta, büszke volt rá, hogy láthatta és csodálattal írt róla. De miért függő kert? Minden bizonnyal olyan látványt nyújtott. Persze a mai tudomány józanul elmagyarázza, hogy a kert teraszosan lett kialakítva, és a széleken burjánzó növények okozták a függés, a folyás érzését, meg a szelvények nem is függtek, hanem kötelekkel és huzalokkal kapcsolódtak egymáshoz. De ez mind lényegtelen, a kert minden bizonnyal káprázatos látványt nyújtott, ahogyan a dús zöld növényzet belakta az egész kertet és az élet indái kacskaringóztak szerteszét. Aki látta, úgy írta le, mint a Babilon közepéből kinövő hatalmas zöld hegyet.

   Műszakilag mindenképp különleges megoldásnak számított, hogy a magasabban lévő kertszelvényeket is el tudták látni vízzel: egy csavar-szerű emelővel juttatták fel a vizet a magasabb részekre. Bár a csatornázásairól híres ókori Mezopotámia számára ez természetes lehetett, azért a kertet a látogatók áhítattal csodálták. Babilont és a város környékét a régészek igencsak feltúrták, ám egyértelmű bizonyítékot nem találtak a függőkert létezésére. Sokkal valószínűbbnek látszik, hogy a függőkert Ninivében állt és Szin-ahhé-eriba építtette. Ninivében a régészeti feltárások találtak is hasonló kerteket: palotákkal egybeépített, teraszos kerteket.

   Minden bizonnyal több ilyen 'függőkert' is létezhetett, szépek és káprázatosak, növényekben és virágokban gazdagok. De a legenda örök, miszerint a káprázatos kertet egy szerelmes férfi építtette kedvesének, hogy a virágok nyelvén mondja el, mennyire szereti.

 

0 Tovább

Iliász: huszonnegyedik ének - hogy legyen kedved elolvasni

    Akhilleusz gyásza nem enyhül: Hektór tetemét az éjjel még háromszor körbehurcolja Patroklosz sírja körül. Hektór holttestét Apollón védi a további sérülésektől, szánalomból. Az sitenek biztatják Hermészt, hogy lopja el Hektór holttestét, mert hiába gyűlölik Tróját, maga Hektór nem ártott nekik. Héra észrevétele, hogy miért nem kezelhetik Hektórt és Akhilleuszt egyenlőnek: Hektórt halandó anya szülte és nevelte fel, ám Akhilleuszt egy istennő szülte, emiatt őt nem ítélhetik el még az ilyen ocsmány viselkedéséért sem, hogy Hektór tetemét hurcolja a kocsija után kötve körbe- körbe. Végül Zeusz zárja le a vitát azzal, hogy Priamosz kérje ki Hektór holttestét és adjon szép ajándékokat Akhilleusznak. Zeusz Íriszt küldi el Thetiszért, hogy csatlakozzon köreikbe.

    Thetisz győzi meg Akhilleuszt, hogy ha még egy kicsit is tiszteli Zeuszt, adja ki Hektr tetemét. Íriszt pedig Priamoszhoz küldi, hogy szedjen össze szép ajándékokat, amivel kiengesztelheti Akhilleuszt.

    Priamosz kincseket válogat, Hekabé félti, mert Akhilleuszban nem lehet megbízni, csalárd és könyörtelen. A kincsek, amiket összeszed: 12 köntös, 12 egyrétű köpönyeg, 12 szőnyeg, 12 palást, 12 ing, 10 talentum arany, 2 triposz, 4 üst, 1 serleg. Az életben maradt fiait (Párisz, Helenosz, Agathón, Pammón, Antiphonosz, Polítész, Déiphobosz, Hippothoósz, Díón) szidja, mert mindegyiket elcserélte volna az egyetlen Hektórért. A hős fiai meghaltak, csak a silányak maradtak.

    Indulás előtt Hekabé ráveszi, hogy áldozzon: bort loccsant a földre Zeusznak és könyörög, hogy sikerrel járjon a küldetése, épségben visszatérjen. Egy madarat kér Zeusztól jelzésként annak megerősítésére, hogy Akhilleusz könyörületesen fog vele bánni. Zeusz egy sast küld. Priamosz útnak indul, a családja elkíséri a kapuig, onnan pedig Hermész vigyázza az útját. Hermész elaltatja az őröket, Priamosz fennakadás nélkül jut el Akhilleusz sátráig.

    Akhilleusz nincs egyedül a sátorban: épp Automedónnal vacsoráznak. Priamosz könyörög Akhilleusznak, Péleuszt, a saját apját juttatja eszébe (Akhilleusznak). Most már együtt sírnak, siratják a halottaikat. Akhilleusz elküldi Alkimoszt és Automedónt, hogy szedjék rendbe Hektór holttestét, hogy az apa ne lássa, mily rútul meggyalázta a tetemet. Felpakolják Hektórt a kocsira, Akhilleusz enni hívja Priamoszt. Egy fehér juhot ölnek le, azt eszik meg. A vacsora után Akhilleusz fekhellyel kínálja Priamoszt, de a sátrán kívül ágyaz meg neki, mondván, ha betoppan egy akháj hős, még le találja szúrni az öreget. Megkérdezi Priamoszt, hogy hány napig fogja gyászolni a fiát, hogy addig szüneteljenek a harcok. Tizenkét napban egyeznek meg, mert Trójában már nincsen fa, messzebbről kell hozni.

    A városban Hektórt elsiratják. Hektór máglyájáról a csontokat a családtagok szedik össze, egy arany ládába rakják, bíbor takarókkal takarják le, a sírt pedig hatalmas sziklákkal fedik le. A temetés után tort ülnek.

 

0 Tovább

Kacagó Delfinek

blogavatar

Minden, ami ókor.

Utolsó kommentek

HTML

Feedek