Iliász: ötödik ének - hogy legyen kedved elolvasni

    Pallasz Athéné feltüzeli Tűdeidész Diomédészt, aki az argosziak közt a legjobb harcos. Dárész (Hépphaisztosz papja) két fia, Ídaiosz és Phégeusz lovas szekéren rontanak rá a gyalogos Diomédészre. Phégeusz dárdát dob Diomédészre, de elhibázza. Dimédész viszont azonnal szíven találja Phégeuszt. Ídaiosz megijed, leszökken a kocsiról, Héphaisztosz ködbe burkolja és védelmezi. Pallasz Athéné kézen fogja Árészt és kivezeti a csata forgatagából. A trójaiakat visszaverik az akhájok.

    Agamemnón megöli Hodioszt, Ídomeneusz Phaisztoszt kaszabolja le, Meneláosz Szkamandrioszt öli meg (természetesen mindenkit lándzsával szúrnak le), Mérionész Pherekloszt öli meg (ő ácsolta Párisz hajóját, ami a romlást hozta a trójaiakra), Megész Pédaioszt ölte meg, Eurüpülosz pedig a nagy Hüpszénórt kaszabolja le (Szkamandrosz papja).

    Diomédész kifejezetten őrjöng a csatatéren. Lükáón fia, Pandarosz lesből lenyilazza Diomédészt, a nyíl a vállán találja el. Ám Diomédészt a legkevésbé sem veti vissza ez a kis incidens: Szthenelosz szekeréhez lép, és megkéri, húzza már ki a vállából a nyilat, mert akadályozza a csatározásban. Miközben a társa a nyilat cibálja, Diomédész Athéné istennőhöz fohászkodik, hogy ugyan sodorja már a lándzsája elé azt a trójai dögöt, aki megsebesítette és azzal henceg, hogy Diomédész mindjárt meghal az ő nyilától. Athéné az apja, Tűdeusz bátorságát önti a szívébe, és megajándékozza a tisztánlátás képességével. Diomédész így látni fogja a csatában, hogy ki az isten és ki a halandó. Athéné figyelmezteti, hogy ne hagyja magát elcsalni egyetlen isten által sem, ne harcoljon velük, ám ha Aphrodité istennővel akad szembe, azt szúrja meg nyugodtan.

    Diomédész most már friss és kirobbanó lelkesedéssel gyilkol: végez Asztünooszal, Hüperiónnal, Abásszal, Polüídosszal, Xanthosszal, Thoónnal, Khromiosszal és Ekhemmónnal (ilyen hosszú listát csak Akhilleusz képes produkálni). Közben Aineiász találkozik Pandarosszal. Mindketten tudják, hogy Diomédész épp Pandaroszt keresi. Aineiász felajánlja saját harci kocsiját, hogy Pandarosz küzdjön meg végre Diomédésszel. Végül megegyeznek, hogy Aineiász hajtja a szekeret, Pandarosz pedig harcol, így ha Pandarosz elesik, nem orozzák el a lovaikat.

    /Egy kis kitérő a lovakról. Lóbolondoknak extra kitekintés a Mitológiai Ménesbe. Pandarosz egy szál íjjal érkezik a trójai háborúba, de nem azért, mert ennyire szegény. Apja, Lükáón otthon 11(!) harci szekeret és lovakat adott neki, de nem hozta magával, mert nem látta biztosítottnak a lovak ellátását! Az ő lovai hozzá voltak szokva a jóhoz, nem akarta, hogy gyengébb színvonalon kelljen élniük. Másrészt Pandarosz akkor is a lovai jólétét tartja szem előtt, amikor az az elsődleges szempontja, hogy ha ő el is esik, a lovai további jó sorsa biztosított legyen./

    A kocsihajtó Szthenelosz látja, hogy Aineiász és Pandarosz felcucálkodnak a kocsira, figyelmezteti Diomédészt, hogy Aineiász Aphrodité fia, az istennő nem fogja könnyen adni a fiát, kösse fel a gatyáját (tunikáját), mert nagy harcosokkal kell szembeszállnia.

Diomédész legfőbb aggodalma a lovai jóléte: Szthenelosz lelkére köti, hogy bármi is történik, a lovakat mentse. Persze ha Szthenelosznak alkalma nyílik rá, kösse el Aineiász lovait, és vigyázzon rájuk, ne sebesítse meg őket, csak hajtsa el!

    /Egy kis kitérő Aineiász lovairól. Ezek azok a lovak, amelyeket Zeusz adott Trósznak Ganümédészért, a fiáért cserébe. Ankhíszész, Aineiász apja átverte Láomedónt, kancákat hajtott a pompás csődörökhöz, így születtek meg a saját csodalovai./ (Azt gondolom ez az ének bőséges bizonyítékot kínál a lovak fontosságának bemutatására.)

    Összecsapnak, de Pandarosznak esélye sincs, maga Pallasz Athéné harcol Diomédész oldalán. Pandarosz holtan fordul le a kocsiról. Aineiász pajzsával védi Pandarosz tetemét, de Diomédész nem elégszik meg a győzelemmel, egy hatalmas kővel megdobja Aineiászt, és szétzúzza a csípőjét. Aphrodité természetesen észrevette, hogy mit művel ez a gaz görög az ő kedves fiával, azonnal a segítségére siet. Aphrodité ambrosziás leplet visel (ezt a Kháriszok szőtték), ezzel takarja be fiát. Diomédész az isteni ködön keresztül is meglátja az istennőt és üldözőbe veszi őket. Aphroditét megsebesíti a tenyerénél, és az istennőből vér helyett ikhór folyik (ikhór: „nedve a boldog olümposziaknak”; kenyeret nem esznek, bort nem isznak, ezért vérnélküliek, elnemenyészők). Azon túl, hogy Diomédész megsebesíti az istennőt, még ki is oktatja, hogy nőknek semmi keresnivalójuk a csatatéren.

    Írisz viszi ki Diomédészt a csatatérről, akinek már nagyon fájnak a sebei. Aphrodité valóban megszeppent, hogy egy halandó megsebesítette, Árésztól kéri kölcsön a lovait, hogy visszamehessen az Olümposzra. (Árész lovai is ambrosziát esznek, így ők is halhatatlanok, elnemenyészők.) Aphrodité anyja, Dióné ölébe kucorodik sírni egyet, elpanaszolja, hogy egy halandó sebesítette meg. Dióné türelemre inti a lányát, tűrniük kell a halandók szeszélyeit. Dióné történetet mesél: Ótosz és Ephialtész lekötözte Árészt, és egy érckorsóban tartották fogva tizenhárom hónapon keresztül. Anyjuk, Éeriboia szól Hermésznek, aki kilopta Árészt. Hérának is tűrnie kellett, amikor Amphitrüón fia mellbimbóján hármas nyíllal ütötte (a fájdalmat kellett tűrnie). Ugyanez a gyermek Hádészt is megsebesítette a holtak kapujában. Ám Dióné elmondja, hiába nagy hős az ilyen, aki egy istenre kezet emel, annak sosem lesz jó vége. Dióné egyetlen mozdulattal letörli a kiömlő ikhórt, ezzel eltűnik a seb és megszűnik a fájdalom.

    Apollón védelmezi Aineászt, de Diomédész továbbra is ész nélkül támad. Végül Apollón keményen rászól, hogy vegye már észre magát, egy istennel próbál hadakozni, azt pedig nagyon nem kellene. Apollón Pergamoszba (itt található Apollón szentélye) viszi Aineiászt, ahol Létó és Artemisz gyógyítja meg, Apollón egyenesen Árészhoz fordul, hogy fékezze már meg Diomédészt, mert egy daimónként viselkedik, az istenek ellen tör.

    Árész Akamász, a trák vezető alakját felvéve megy a csatába, az emberek közé. Szavaival feltüzeli a harcolókat. Szarpédón is jól leteremti Hektórt. Szemére veti, hogy Hektór hogyan hencegett, hogy meg tudja védeni Tróját a „testvérek és sógorok élén”, és most, hogy tényleg meg kellene védeni, sehol sincsenek ezek a testvérek és sógorok, csak a szövetségesek harcolnak, csak az ő vérük hullik. Hektór elszégyelli magát, nyomban hadra serkenti az embereit. Felbukkan Aineiász is, akinek nagyon megörülnek, hogy épségben van.

    Az argosziakat a két Aiász, Odüsszeusz és Diomédész tüzeli. Agamemnón dobja el az első dárdát a kiújult, áttüzelt harcban. El is találja Déikoónt. Aineiász sem tétlenkedik, két mebert öl meg: Kréthónt és Orszilokhoszt. Meneláosz nagyon dühös, hogy elveszítette ezt a két jó emberét, egyenesen Aineiászra ront. Antilokhosz ezt látta, és Meneláosz segítségére siet (a király azért mégsem eshet el). Meneláosz megöli Pülaimeneészt (paphlagonok vezetője). Antilokhosz pedig egy kővel leüti Pülaimeneész kocsisát, Müdónt, akit saját lovai taposnak halálra, amikor lezuhan a szekeréről.

    Diomédész szembekerül Hektór seregével, hátrálni kezd. Nem a hatalmas Hektórtól száll inába a bátorsága, hanem mert látja, hogy maga Árész és Eűnó (a megszemélyesített csatazaj, zsivaj) harcol Hektór oldalán. Hátrálnak, ám most Hektór kezd öldöklésbe: megöli Ankhialoszt és Meneszthészt (ők ketten egy szekéren harcolnak). Aiász (Telamón fia) visszatámad, megöli Amphíoszt.

    Tlépomenoszt Szarpédónnal sodorta szembe a végzet. Tlépomenosz sértegeti Szarpédónt, hogy nem is olyan nagy hős, mint Zeusz egyéb ivadékai. Végül hiába a verbális erőszak, Tlépomenosz húzza a rövidebbet, Szarpédón végez vele, ám a viadalban Szarpédón is sebet kap a combján. Ez a szerencséje, mert valójában Zeusz mentette meg a haláltól- most még. Szarpédónt sérülten a bajtársai vonszolják ki a csata forgatagából.

    Odüsszeusz haragra gyullad, de nem az ő végzete, hogy megölje Szarpédónt, de azért néhány lükiait lemészárol: Koiránoszt, Khromioszt, Alasztórt, Alkandroszt, Halioszt, Prütaniszt és Noémónt. Szarpédón elájul, Boreász hűs fuvallata téríti magához. Társai Zeusz bükkfája alá vonszolják, és haditársa, Pelagón veszi ki a dárdát a combjából.

    Közben Hektór és Árész vállvetve fogyasztják az akháj seregeket: Teuthrász, Oresztész, Trékhosz, Oinomaosz, Oinopidész Helenosz és Oreszbiosz búcsúzik a földi léttől.

    Héra és Athéné bepánikolnak, hogy vészesen fogynak a görögjeik, hogyan fog így Meneláosz elégedetten hazahajózni, hogy feldúlta Tróját? Az istennők is csatába indulnak: Héra hajtja a kocsit, Athéné harcol (Athénének van fegyverzete). Ahogy lerobognak az Olümposzról, Zeusszal találkoznak. Héra félve megkérdi Zeuszt, hogy fog-e rá haragudni, ha egy kicsit helyre teszik Árészt. Zeusz bólint, jóváhagyja az istennők akcióját.

    Trójánál, ahol a Szkamandrosz és a Szimoeisz folyó egymásba ömlik, a két istennő leparkolja a szekeret, majd gyalog folytatják útjukat. A lovakat és a szekeret ködbe burkolják. Héra Sztenór alakját ölti magára, hogy emlékeztesse a görögöket, Akhilleusz nem hagyta volna, hogy így legyen, és különben is, gyávák.

    Athéné Diomédészt veszi kezelésbe: Diomédész apja, Tűdeusz sokkal vitézebb volt a szívében, mint a fia. Diomédész azonban emlékezteti, hogy ő csak az tette, amit az istennő mondott neki: nem harcol istenek ellen, és épp Árész áll a trójai seregek élén. Athéné feloldja ezen fogadalma alól, sőt, egyenesen kéri rá, hogy rontson Árész ellen. Athéné Sztheneloszt kipattintja a szekérből, és ő maga hajtja a szekeret, amin a dicső Diomédész harcol. Athéné felveszi Hádész sisakját, így senki sem láthatja őt.

    Árész épp végez Periphásszal, de megpillantja Diomédészt, ellene fenekedik. Árész lándzsáját Athéné eltéríti, és Diomédész döfését egyenesen Árész ágyékába irányítja. Árész akkorát bődül, hogy a trójaiak és az akhájok egyaránt megszeppennek. Árész egyenesen Zeuszhoz siet elpanaszolni a történteket. Zeusz sosem feddi meg Athénét, mert a lánya, és ezt nagyon nehezményezi Árész. Ám Zeusz közli, hogy utálja Árészt, de azért segít rajta. Paiéón meggyógyítja Árészt.

 

Homérosz Iliász olvasónapló

0 Tovább

Iliász: negyedik ének - hogy legyen kedved elolvasni

   Az istenek az Olümposzon tanakodnak. Zeusz már békét bocsátana a földre, de Pallasz Athéné és Héra vért akarnak, nem nyugszanak, amíg Tróját a földbe nem döngölik. Zeusz figyelmezteti Hérát, hogy Trója kedves az ő szívének, ha Héra kedves városáról lenne szó, ő sem adná könnyen.

   Pallasz Athéné száll le a csatatérre Láodokosz alakjában. Pandaroszt találja meg, hozzá intézi szavait. Telebeszéli a fejét, hogy lője le Meneláoszt, azzal nagyobb dicsőséget szerezne magának, mint a duzzogó Akhilleusz bármikor. A társai pajzzsal védik, nehogy elhibázza a lövést. A lövés talál: átüti Meneláosz mellvértjét, a bőrét pedig megsebzi. Agamemnón elborzad, hogy ez egyáltalán megtörténhet, azonnal Makháónért, az orvosért küldi Talthübioszt, a hírnökét. Makháón ellátja a sebet.

   Agamemnón vérszemet kap, beleveti magát a harcba. Még a harci szekerét is hátra hagyja, azt Eurümedónra, a kocsihajtójára bízza. Agamemnón harcra buzdítja az egész görög sereget, sorra járja a vezetőket. Nesztór megosztja velünk a hadi taktikáját: akik kevésbé lelkesek a harcban, azokat rakja be középre, hogy kénytelenek legyenek harcolni.

   A seregek felállnak egymással szemben, vad csatakiáltás közepette egymásnak rontanak. Először Antilokhosz öl meg egy trójait: Thalűsziadész Ekhepóloszt. A halottat Elephénór Khalkódontiadész (abász fejedelem) húzza ki a nyílzáporból, mert le akarja szedni a ulláról a vértjét és a fegyvereire fáj a foga. Ezt kiszúrja Agénór, és nyomban térden is döfi a hullarablót. Telamóniosz Aiász megöli Szimoeiszioszt, miközben Anthiposz megtámadja Aiászt. Antiphosz azonban elvéti a dárdahajítást: a célba vett Aiász helyett Odüsszeusz társát, Leukoszt találja el (meg is öli). Odüsszeusz ettől felbőszül, vad dárdahajigálásba kezd és végez Démokoónnal.

   Apollón letekint a csatára és elégedetlenül állapítja meg, hogy a trójaiak hátrálnak. Szavakkal buzdítja őket, hogy még keményebben harcoljanak. Közben a görögök sem maradnak morális támogatás nélkül: őket Trítogeneia, Zeusz gyermeke buzdítja még vadabb csatázásra.

   Peirósz Imbraszidész kővel dobja meg Diórész Amarünkeidész bokáját. Ettől ugyan nem hal meg, de mindkét ínszalagja elszakad, és a trák vezető ekkor belemártja a dárdáját, ami viszont már halálosnak bizonyul. Peirószt az aitóli Thoász gerelye küldi át a másvilágra. Periósz társai hamar Thoászt is Periósz mellé fektetik.

„Mert ama nap sok trósz küzdő és számos akháj hős

nyujtózott egymás mellett, arcával a porban.” (543-544)

 

Homérosz Iliász olvasónapló

0 Tovább

Iliász: harmadik ének - hogy legyen kedved elolvasni

   A trójai és a görög seregek felállnak egymással szemben. Hektór szidalmazza Páriszt, amiért az nyúlszívű, fél a harctól, pedig valójában ő az oka az egész háborúnak. Végül Hektór és Akhilleusz javaslatára a két sereg nem harcol egymással: vívjon párharcot Párisz és Meneláosz. Amelyikük nyer, az viheti Helenét és az összes kincset. A felek elfogadják a javaslatot, igazán senkinek sincs már kedvére ez az elhúzódó háború.

    Fehér kost és éjszínű bárányt áldoznak a Földnek és a Napnak (az áldozat ezen részét a trójaiak adják), és egyet Kronidésznak (Zeusznak, ezt a részt adják a görögök). A párviadal hírét Írisz viszi el Helenének, Láodiké képben. (Láodiké Priamosz lányai közt a legszebb, Helikáón felesége.) Írisz „édes vágyat hajított keblébe” régi férje, hazája, szülőföldje iránt. Helené egyenesen a Szkaiai kapukhoz megy két szolgálólány kíséretében. A kapuk tetejében tornyok vannak, ahonnan prímán lehet követni az eseményeket. Itt vannak már a trójai vezetők: Priamosz, Panthúsz, Thümoitész, Lamposz, Klütiosz, Hiketáón, Úkalegón és Anténór. Amint Helené belép, összesúgnak a háta mögött a vezetők: jobb lenne, ha hazamenne, hiába szép, mint egy istennő, csak bajt hozott Trójára. Priamosz viszont a lányának nevezi, nem neheztel rá, maga mellé ülteti és kérdezgeti, hogy ki kicsoda a csatatéren

    Az első, szép termetű „fejedelmi vitéz” maga Agamamnón, akit mustrálnak. Odüsszeuszt egy sűrűgyapjas koshoz hasonlítja. Anténór elismerőleg szól Odüsszeuszról: ő már korábban járt Trójában Meneláosszal küldöttségben, amikor békésen vissza akarták kérni Helenét és a kincseket. A harmadik, akit szemügyre vesznek Aiász és a krétai Ídomeneusz. Helené két harcost keres, akit nem lát: Kasztór és Polüdeikészt. (Ekkor már halottak, de ezt Helené még nem tudja.)

Közben lenn, a csatatéren Ídaiosz, a hírnök, meghozza a bárányokat és a bort, esküre hívja Priamoszt. Priamosz Anténórral megy egy díszes szekéren az eskütételre, a Szkaiai kapun keresztül ki a Trója előtti síkságra (itt zajlik a háború nagy része később). Az áldozatot Agamemnón végzi (áldozat a fogadalom megerősítéséhez): a királyok kezére vizet öntenek (rituális mosakodás), majd Agamemnón késével levágja a bárányok gyapját a homlokukról. Ezt a levágott pamacsot szétosztja az akháj és a trósz vezetők között, majd Zeuszhoz fohászkodik. A főistentől a fogadalom betartatását kéri (azé a kincs, aki győz), majd átvágja a bárányok torkát. Bort locsolnak a földre:

„Legmagasabb, fennkölt Zeusz s többi nagy elnemenyésző,

bármelyikünk legyen az, ki előbb megsérti az esküt,

úgy loccsantsa ki agyvelejét, mint e bor ömlik,

s ő minden fia, s feleségét mások igázzák.” (298-301)

    Zeusz viszont nem teljesíti a hozzá intézett kérést: nem jelzi fejbiccentéssel, hogy elfogadta az áldozatot és be fogja tartatni az esküt. Priamosz Anténórral (és a két levágott báránnyal)visszakocsikázik Trójába, mondván, hogy nem akarja ezt a küzdelmet végignézni.

    Hektór és Odüsszeusz kijelölik a viadal helyét, majd sorsolással döntik el, hogy ki hajítsa el elsőnek a dárdáját (némi előnnyel rendelkezik az, aki elsőnek dob). Párisz nyer, ő dobhat elsőnek. Eltalálja Meneláosz pajzsát, de a lándzsa hegye elgörbül, nem üti át a pajzsot. Meneláosz örül a sértetlenségének, most ő dobja el a dárdáját. Párisz pajzsát áttöri a dobás, a vértjén is áthatol a dárda, de Párisz elhajol, így sérülést nem okoz a dárda. Ekkor Meneláosz kardot ránt és jóízűen fejbe csapja Páriszt (a sisak gombjára csap). A karddal sem jár szerencsésebben Meneláosz: ripityára törik, ám Párisz sértetlen marad. Meneláosz végképp elveszíti a türelmét és sisaktarajánál fogva kapja el Páriszt és vonszolja az akhájok elé. A sisaktartó szív vágja Párisz „gyönge” nyakát. Aphrodité nem nézheti tovább tétlenül, hogy kegyencét mindjárt lenyakazzák, közbeavatkozik és elvágja a szíjat Párisz nyakánál, így a fiú feje kiszabadul. Aphrodité sűrű ködöt bocsát a csatatérre és kimenekíti onnan Páriszt, „kenetes, illatos hálótermébe helyezte”. Aphrodité Helenét is felkeresi a bástyán: gyapjúfonó vén nőnek álcázta magát és hívja Helenét, hogy tündöklő szépségű szeretője már várja őt. Helené, bár felismeri az istennőt, mégsem akar Párisszal hancúrozni, mert irtó megalázónak tarja a helyzetet a vereség miatt. Közli az istennővel, hogy ő maga bújjon ágyba Párisszal, ha annyira fontos neki a kis kegyeltje. Ám Aphroditét sem kell félteni, helyre rakja a lázongó Helenét, aki kelletlenül bár, de indul is Páriszhoz. Párisznak azonban nem tud örülni, szidja, hogy inkább halt volna meg, és tök ciki, mert Meneláosz sokkal nagyobb harcos. Párisz ezt az egész kirohanást elintézi annyival, hogy minek veszekedni annyit, inkább szerelmeskedjenek, ha már így alakult. És így is tesznek.

    Közben Meneláosz égre- földre keresi Páriszt a csatatéren, de sehol sem leli. A trójaiak sem tudják, hol van Párisz, és nem is szeretnék rejtegetni, mert már mindenkinek elege van belőle, utálják. Végezetül Agamemnón megállapítja, hogy a szokatlan viadal győztese Meneláosz (végül is tényleg csak ő maradt ott a csatatéren, életben). Tehát a trójaiak szedhetik a kincseket, mert ki kell adniuk Helenével egyetemben.

 

Homérosz Iliász olvasónapló

0 Tovább

Iliász: második ének - hogy legyen kedved elolvasni

    Zeusz álmot küld Agamemnónnak: Nesztór képében azt sugallja, hogy hívja fegyverbe az akhájokat, mert most a legalkalmasabb az idő, hogy bevegyék Tróját („a trószok szélesutú várát”). Agamemnón természetesen hisz az álomnak, jogart ragad és azonnal összehívja a vezetőket. / Kitérő: Agamemnón jogara. Héphaisztosz készítette Zeusznak, Zeusz a hírnök Hermésznek adta, Hermész Pelopsznak adta, a lónevelőnek, Pelopsz Átreusznak adta, a népterelőnek, Átreusz Thüesztésznek adta, a dúsnyájúnak, Agamemnón pedig Thüesztésztől örökölte./ Agamemnón azért hisz az álomnak, mert Nesztór képében jelent meg, de ezt tudta előre Zeusz.

    Agamemnón ravasz, bekerítő beszédet intéz a katonákhoz: azért jöttek, hogy leigázzák Tróját, és már kilenc(!) éve itt vesztegelnek, rengeteg embert vesztettek, ideje lenne hazamenni. Ez a cseles beszéd az álombeli Nesztór ötlete volt, hogy a beígért hazamenetellel lehet a katonákat a leggyorsabban mozgósítani és mivel biztos volt benne, hogy a katonák hűségesek és elszántak, tiltakozni fognak, és ezzel is kinyilvánítják lojalitásukat.

    Agamemnón beszédével sikeresen feltüzelte a katonákat, ám nem várt tűz lobbant a szívükben: azonnal mindenki a hajókhoz rohant, hogy menjenek haza. Senki sem akarta a lojalitását és elszántságát bizonyítani, hanem mindenki haza akart már menni, mert nagyon elegük volt az állóháborúból, aminek sosem akar vége szakadni. Héra és Pallasz Athéné azonban bepánikol:ha most az akhájok dolguk végezetlenül hazahajóznak, akkor Helené itt marad Primosznak és az istennők nem tudják kiélni a bosszújukat a trójaiakon. Tehát a harcok nem érhetnek véget, a háborút folytatni kell.

 

    Athéné leereszkedik az emberek közé az akháj táborba, és nahát, pont a leleményes Odüsszeuszba botlik. Azon nyomban el is mondja az akaratát: nem mehetnek haza, ezt Odüsszeusz akadályozza meg bármi áron. Odüsszeusz felismeri az istennőt, köpenyét ledobva fut Agamemnónhoz. Ott kitépi Agamemnón kezéből a jogart, és szót nem kérve magához ragadja a szívek feltüzelésének verbális fonalát. Mindenki döbbenten hallgatja, egyedül Therszítész az, aki zsörtölődik, Agamemnónt ócsárolja, kapzsinak és mohónak nevezi. Therszítész a legrútabb a görögök közt: kancsal, fél lábára sántít, a válla ferde, a melle horpadt, a feje búbja csücsökben végződött. Szóval nem az eszményi görög hérosz, ám mégis itt van és harcol. Akhilleuszt sem hagyja szó nélkül: szerinte egy lusta kis elkényeztetett majom, aki pityereg az elbitorolt rabnőjéért, ahelyett, hogy még a szart is kiverné Agamemnónból, amiért az elvette tőle azt, ami az övé. Odüsszeusz egy jól irányzott csapással teszi helyre a szájhőst: jogarával keményen hátba vágja a morálromboló szörnyeteget úgy, hogy annak elered a könnye (és orrváladéka).

 

    Odüsszeusz a harcra buzdítja a katonákat, megemlékezik Kalkhász jóslatáról. Amikor az argoszi gályák Aulisz alá gyűltek (kilenc éve, amikor elkezdődött a háború) egy forrás köré gyűlve hekatombát áldoztak egy boglárfa (platán) alatt. Az áldozat közben csodajelet láttak: „sárkány jött vérszínű háttal”, felkúszott a fára, amin nyolc kicsi verébfióka volt, és a kilencedik, az anyjuk. A fiókákat mind felfalta, majd a gyászoló verébmamát is megette. Ekkor történt a csoda (mert a hirtelen felbukkanó sárkányok amúgy teljesen szokványos jelenségei a görög hétköznapoknak): Zeusz kővé dermesztette a sárkányt. Kalkhász azonnal értelmezte is a látottakat: kilenc évig kell küzdeni Trójában és a tizedik év hozza meg a győzelmet. Odüsszeusz szerint, ha másért nem is, de legalább ezért kell most maradniuk, hogy megtudják, igaz-e a jóslat. Odüsszeusz pedig biztos benne, hogy minden jóslat igaz (merjen mást mondani egy csapat menni készülő katonának), mert amikor útnak indultak, jobbról villámlott, ez pedig jó jel. /Kitérő: Zeusz beleegyezése. Zeuszt nehezen lehet rávenni, hogy szavát adja bármire, de ha már megígért valamit, azt bármi áron be is tartotta. Az ígéretnek, az adott szónak hatalmas súlya volt, életek és sorsok múltak rajta. Az esküszegés, a hamis eskü leírhatatlanul nagy vétségnek számított. Ezért Zeusz ha fejével int, szavát adja, ígéretet tesz, hogy úgy lesz. A villámlás is Zeusz ígérete volt./

 

   A katonák az újraértelmezett lelkesedéssel csatára készülnek, Agamemnón bikát áldoz Zeusznak, majd az akháj vezetők közül a legjobbakat összehívta. Ezek a válogatott vezérek: Nesztór, Ídomeneusz, a két Aiász, Diomédész, Odüsszeusz. Hívás nélkül ugyan, de csatlakozik Meneláosz is (azért csak van némi köze a dolgokhoz). Együtt végzik az áldozat bemutatását, Agamemnón könyörög Zeuszhoz, hogy leigázhassa Tróját. Külön kiemeli, hogy Hektórt is szeretné leigázni. Mindenki fegyverben van, következik a seregszemle.

Görög hajók és vezetőik:

BOIÓTOK – 50 gályával érkeznek

Léítosz Péneleósz

Arkesziláosz

Koloniosz

Prothoénór

MINÜEIOSZ NÉPE – 30 gályával érkeznek

Aszkalaphosz

Ialmenosz

PHÓKISZIAK – 40 gályával érkeznek

Episztrohosz

Szkhediosz

LOKRISZIAK – 40 gályával érkeznek

„kis” Aiász (Oilesz fia)

ABÁSZOK (EUBOIÁBÓL) – 40 gályával érkeznek

Elephénór

Khalkódontiadész

ATHÉNIAK – 50 gályával érkeznek

Menesztheusz

SZALAMISZIAK – 12 gályával érkeznek

„nagy” Aiász (Telamón fia)

ARGOSZIAK – 50 gályával érkeznek

Diomédész

Szthenelosz

Eurüalosz
 

AKHÁJOK – 100 gályával érkeznek

Agamemnón

LAKEDAIMÓNOK – 60 gályával érkeznek

Meneláosz

PÜLOSZIAK – 90 gályával érkeznek

Nesztór

ARKÁSZOK – 60 gályával érkeznek

Agapénór

EPEIOSZIAK – 10 gályával érkeznek

Amphimakhosz

Thalpiosz

Diórész

Polüxeinosz

? – 40 gályával érkeznek (nincs népcsoport megnevezve)

Megész

KEPHALLÉNEK – 12 gályával érkeznek

Odüsszeusz

AITÓLOK – 40 gályával érkeztek

Thoász

KRÉTAIAK – 80 gályával érkeznek

Ídomeneusz

Mérionész

RHODOSZIAK – 9 gályával érkeznek

Tlépolemosz

? – 30 gályával érkeztek

Níreusz

PELASZGOK – MÜRMIDÓNOK – 50 gályával érkeznek

Akhilleusz

? – 40 gályával érkeznek

Prótesziláosz

Podarkész

? – 11 gályával érkeznek

Eumélosz

? – 7 gályával érkeznek

Philoktétész

Medón

THESSZÁLIAIAK – 60 gályával érkeznek

Podaleiriosz

Makháón

MAGNÉSZIA – 40 gályával érkeznek

Eurüpülosz

? – 40 gályával érkeznek

Polüpoitész

Leonteusz

PERAIBOK – 27 gályával érkeznek

Gúneusz

MAGNÉSZEK – 40 gályával érkeznek

Prothoosz

Ha jól számolom, ez 1158 hajó. Homérosz egyenesen a Múzsákat kérdezi meg, hogy kik voltak a legjobbak:

  • Aiász Telamóniosz: a legnagyobb hős (amúgy Akhilleusz lenne, de a haragtartása miatt lecsúszott)

  • Péleidész ménjei: ezek a gályáknál vesztegeltek, mert haragudtak Agamemnónra, a harcból elmaradtak (hát, Akhilleusztól a durcáskodás miatt elvette Homérosz a legjobb harcos címet, de ez úgy látszik nem probléma a lovak esetében)

 

Nézzük a trójaiak kiket tudtak előszedni egy ilyen pompás sereg ellen!

Trójai seregszemle:

Hektór Prímidész

Aineiász

Antenór

Arkhelokhosz

Akamász

(Ők a trójai „kemény mag”, mindannyian trójaiak. Az összes többi résztvevő Trója szövetségesei, segítői, zsoldosok és idegenek, akik valamilyen okból – leginkább pénzért - Trója pártját fogják, de nem szívügyük a háború.)

Pandarosz

Amphiosz

Hürtakidész Ásziosz

Hippothoosz

Pülaiosz

Periósz

Euphémosz

Pűraikhmemész

Pülaimeneész

Hodiosz

Episztophosz

Khromüsz

Ennomosz

Aszkaniosz

Phorkűsz

Antiphosz

Meszthlész

Nasztész

Amphimakhosz

Szarpédón

Glaukosz

    A trójaiak szemmel láthatóan kisebb csapatot szedtek össze, mint az akhájok, ám kilenc évig sikeresen tartották magukat, és mint a későbbiekben olvashatjuk, maroknyi kis csapatuk tényleg felejthetetlen tetteket vitt véghez.

 

0 Tovább

Iliász: első ének - hogy legyen kedved elolvasni

   Phoibosz Apollón (Zeusz és Létó fia) haragra gyúlt Agamemnón Atreiész iránt, mert az megsértette az ő szent papját, Khrűszészt. A pap a lányát, Khrűszéiszt akarta kiváltani az akhájoktól, és még váltságdíjat is felajánl a lányáért cserébe. A dölyfös Agamemnón ellenben elküldi a papot, sőt, azzal sértegeti az apát, hogy elmondja neki, hogy az argoszi palotájába viszi a lányt és ágyasává teszi. A döbbent apát azzal nyugtatja, hogy örüljön, hogy egyáltalán az életét megkímélte. A pap sírva elvonul, majd Apollónhoz fohászkodik, hogy álljon bosszút az akhájokon az őt ért sérelmek miatt.

    Apollón feldühödve személyesen jön le az Olümposzról, hogy végrehajtsa Khrűszész kívánságát. Eleinte az öszvéreket és a kutyákat, majd az embereket osztja tüzes nyilaival.

Kilenc napon keresztül tart az öldöklés, majd a tizedik napon Akhilleusz népgyűlést hív össze (ezt a magvas gondolatot Héra sugallja neki). Akhilleusz nevezi dögvésznek az esetet, javasolja, hogy kérdezzenek meg egy papot, jóst, vagy álomfejtőt (az álmok magától Zeusztól származnak), hogy miért ilyen dühös Apollón (mert az nyilvánvaló, hogy a dögvész Apollóntól származik). Lehet, hogy csak egy komolyabb áldozatra vágyik az isten (hekatomba= százökör- áldozat).

A választ Kalkhász Tesztoridész (madárjós) adja meg. Kalkhász előbb megesketi Akhilleuszt, hogy neki magának nem eshet bántódása, mert amit mondani fog, az nagyon nem fog tetszeni minden argosziak fejének, aki parancsol minden akhájnak (Agamemnón). Akhilleusz ünnepélyesen megígéri, hogy a leghatalmasabb királytól is meg fogja védeni a jóst. Végül Kalkhász közli az isteni ítéletet: mindaddig tombolni fog a dögvész, amíg Apollón papjának a lányát ki nem adják (a váltságdíj elfogadása nélkül) és Apollónnak szent hekatomba áldozatot nem mutatnak be Khrűszész vezetésével.

    A hallottakon Átreidész Agamemnón felfortyan, pontosan, ahogyan azt Kalkhász előre tudta. Kalkhász mindig csak rossz dolgokat mond, csak rossz híreket hoz. Ám némi csillapodás után belátja, hogy nincs más választásuk, beleegyezik, hogy visszaadja a lányt az apjának. Mellesleg Khrűszéiszt Agamemnón érdekesebbnek találja, mint a saját feleségét, Klütaimnésztrát. Nagylelkűen lemond a lányról, de cserébe a többi harcos zsákmányából kér kárpótlást a saját veszteségéért. Akhilleusz ott, mindenki előtt kapzsinak nevezi, próbálja meggyőzni, hogy a már szétosztott zsákmányt nem tudják (nem illik) visszavenni. Viszont ha Tróját teljesen leigázzák, hatalmas kincseket ígér be Agamemnónnak. Agamemnón viszont makacs, nem enged az eredeti követeléséből, ha nem adnak neki önként kárpótlást a lányért, maga fogja elvenni a jussát (egy másik zsákmányolt lányt, akit egyen értékűnek tekint Khrűszéisszel). Saját fogolynője van Aiásznak, Odüsszeusznak és Akhilleusznak, Agamemnón olyan hatalmas, hogy bárkiét elveheti, akihez csak kedve szottyan.

Agamemnón sürgeti a visszaindulást, szeretné, ha mihamarabb visszaadnák Khrűszéiszt, a fájdalomdíját pedig majd később óhajtja kiválasztani. Ezzel eltereli a figyelmet a döntésről, hogy kinek a rabnőjét akarja magához venni. Az engesztelő áldozat bemutatására hajóval mennek, Agamemnón erre a nemes feladatra Aiászt, Ídomeneuszt, Odüsszeuszt vagy Akhilleuszt javasolja. Ám Akhilleusz nem hagyja magát ilyen könnyen lerázni, tovább ekézi Agamemnónt, hogy ő (Akhilleusz) nem azért jött Trójába, mert bármi problémája is van a trójaiakkal, nem vétettek azok neki semmit, hanem azért jött, hogy Agamemnónnak és Meneláosznak harccal kicsikarja az elégtételt (és a többiek is azért jöttek). ÉS ha már lendületbe került, azt is a szemére veti Agamemnónnak, hogy az ostromok nagy részét ő (Akhilleusz) végzi, viszont a zsákmányból mégis neki jut a legkevesebb. Inkább hazamegy Phthíába és nem gyarapítja tovább Agamemnón amúgy sem csekély vagyonát, mert őt itt nem becsülik meg, és különben is, elege van az egészből.

    Agamemnónt sem kell ám félteni, a vita hevében ő is Akhilleusz fejéhez vág ezt- azt. Végül a szemébe mondja, hogy gyűlöli Akhilleuszt, és ő nem fog könyörögni neki, hogy maradjon. Akhilleusz amúgy is egy elmebeteg állat: semmi sem érdekli, csak a harc, az öldöklés, a dúlás, a rombolás. Bosszúból pont Akhilleusz rabnőjét fogja elvenni kárpótlásul a saját veszteségéért, a szép Bríszéiszt (lürnésszoszi királyné, Briszeusz király lánya, Münész király felesége- volt). Teszi mindezt azért, mert megteheti, és hogy a jelen lévők előtt igazolja saját nagyságát.

„hogy magad is tudd, mennyire több vagyok én nálad, s hogy utáljon ezentúl más vetekedni velem, s énhozzám mérni személyét”

185-187 sorok

    Akhilleusz zaklatott lelki állapotban kardot ránt, ám Athéné a felspanolt fiút a szőke hajánál fogva rántja vissza a végzetes tett elől. A többek nem látják az istennőt, ám Akhilleusz megérzi a jelenlétét és lenyugszik. Athéné türelemre inti a fortyogó vérű harcost, ne mészárolja le ezt az öntelt hólyagot, ám sértegesse szavaival bátran, az jót tesz. Csak ne ölje meg. Akhilleusz jó fiú, egy gondolat erejéig sem kérdőjelezi meg az isteni akaratot, elpakolja a kardját, és Agamemnón verbális bántalmazását is lendületesen folytatja. Egy jóslatot is tesz az öntelt királynak: fog ő még hiányozni az összes akhájnak, amikor Hektór majd sorra mészárolja le az embereit (azért, mert Agamemnón semmibe veszi Akhilleuszt).

    Az öreg Nesztór magához ragadja a szót, és próbálja csillapítani az elszabadult kedélyeket. Ha Agamemnón és Akhilleusz egymást marja, az csak jó a trójaiaknak, Priamosz örül, hogy veszett kutyaként szaggatják egymást. Nesztór (mivel tényleg nagyon öreg) ismerte a régi nagy hősöket: Perithooszt, Drüászt, Kaineuszt, Exadioszt, Polüphémoszt, Thészeuszt és Aigidészt. Nesztór ezekkel a hősökkel együtt harcolt. Nesztór figyelmezteti Agamemnónt, hogy nem jó ötlet Akhilleusz rabnőjét elvenni. Ám hiába Nesztór bölcsessége és hatalmas élettapasztalata, nem tudja a vitát elsimítani. Agamemnón szerint Akhilleusz egy akaratos kis dög, aki ha tehetné, az egész világon zsarnokoskodna.

    Az események azonban a nézeteltérés dacára is haladnak: Khrűszéiszt és az áldozati állatkákat felpakolták a hajóra, melynek vezetését Odüsszeusz nyerte meg. Agamemnón ökröket és kecskéket áldoz Apollónnak, hogy kiengesztelje. Áldozás után két hírmondóját és fegyvernökét (Talthübiosz és Eurübatész) bízza meg, hogy hozzák el Bríszéiszt Akhilleusz sátrából. Akhilleusz fogát csikorgatva, de önszántából adja ki a lányt, közben esküdözik az istenekre, hogy ezt még nagyon megbánja Agamemnón, sőt az egész akháj banda.

    Amikor elviszik Bríszéiszt, Akhilleusz sírva fakad. Na nem a lányt siratja, hogy elszakították tőle, hanem a megaláztatás miatt itatja az egereket, hogy Agamemnón erővel vette el az ő tulajdonát. Erre a szívszaggató sírásra feljön a tenger mélyéről Thetisz istennő, Akhilleusz anyja. Megbeszélik a halandó gyermek bánatának okát, és Thetisz megígéri, hogy a fiú sérelme nem marad megbosszulatlanul. Agamemnón semmibe vette a nagyszerű hőst, ezért a sértett anya egyenesen Zeuszhoz fordul, hogy elégtételt kérhessen Akhilleusz számára.

    Közben Odüsszeusz átadja Khrűszéiszt az apjának. Thetisz valóban megteszi, amit ígért fiának: Zeusznál könyörög, hogy mindaddig Trója diadalmaskodjon, amíg az akhájok nem tisztelik úgy Akhilleuszt, ahogyan az megérdemli. Zeusz hezitál, mert döntése nyomán valószínűleg összetűzésbe fog kerülni Hérával. Ám lesz, ami lesz, megígéri Thetisznek, hogy kívánsága aszerint lesz. Héra azon nyomban szóvá is teszi Zeusz ígéretét, de Zeusz helyre rakja az akadékoskodó feleségét: törődjön a maga dolgával. Zeusz dolgaiba még egy isteni feleség sem szólhat bele.

 

0 Tovább

Kacagó Delfinek

blogavatar

Minden, ami ókor.

Utolsó kommentek