10+1 ok, amiért kacagva költözöm

1.) Az egész blogsablon boldogtalanul banális. Mind a szerkesztés, mind a megjelenítés. Bocs, de szeretem a szép blogokat.

2.) A szerkesztőpanel kegyetlen puritánsága. Értem én, hogy a tartalom a lényeg, magam is így gondolom, de amikor igen hosszú bejegyzéseket írok, szeretem a színes betűket, kiemeléseket, és egyéb technikai bravúrokat, amivel a kövér szövegtörzs egy kicsit barátságosabbá tehető és nem csak a legelszántabbak mernek nekiesni a reménytelenül hullámzó betű-tengernek. Bocs, de nem tudom elengedni a virtuális filctollaimat.

3.) Nem szeretem a reklámot az oldalamon, pláne, ha nem szólhatok bele. Én ingyen írok, nem kapok érte semmit, hát legalább a játszóteremre hadd válogassam meg, hogy kit és mit engedek be. Arról nem is szólva, hogy az ókori témájú és hangulatú oldalon szánalmasan és közönségesen hat egy mozgásérzékelős lámpa meg egy felfújható matrac reklámja. De ám legyen. Értem én, hogy a felület üzemeltetőjének meg kell élnie valamiből. De az nem az én munkám lesz.

4.) Van egy rakás olyan dolog, amit szeretnék megosztani. Amit itt szintén technikai okok miatt nem tehetek meg. Oldalsávok, linkgyűjtemény, dinamikus tartalmak. Mert van ám itt több minden, nem csak cikkek.

5.) A statisztikai adataimat akkor látom, ha a Nagy Testvér is úgy akarja. Mondom, én nem kértem és nem kaptam ezért egyetlen fillért sem, ahogyan a blogolók nagy része nem ebből él. De indokolatlan eljárásnak tartom, hogy ezt az egy kis élvezetet elvegyék tőlem. Nem akarom. Adatokat akarok. Mert szeretném, ha dagadna a májam, hogy kapok egy virtuális fejsimogatást az írásomért (ami a szolgáltatónak amúgy nem kerül semmibe).

6.) Itt van ez az Origó-kérdés. Csábítóan hangzik és valóban látványos nézettségi adatokat lehet vele elérni. DE. Valaki gondol egyet, és megoszt. Vagy nem. A logikát és az értelem nyomait még nem fedeztem fel, inkább összeesküvés-elméleteket gyártottam, de arra meg kár pazarolni az időmet. Szóval nem gondolom, hogy remegnem kellene egy kegyes megosztásért, amikor a tartalmat én szolgáltatom (továbbra is gyenge minőségű technikai háttérrel).

7.) Továbbra is Origó. Nem gondolom, hogy egy ókori témájú írást rendszerint két csöcs közé kéne passzírozni. Ez nem csak a Kacagóra igaz, többször tapasztaltam elborzadva, hogy minőségi, kulturális írások szomszédai obszcén, igénytelen, ócska hulladékok. Legalább illene megbecsülni a kulturális tartalmak szolgáltatóit. Egy csecsmentes zónával.

8.) Origó - és mindjárt befejezem. Nyilván a görög-római kultúra erotikával túlfűtött dolog, de egészen elképeszt, hogy aki a cikkek ajánlóját összeválogatja és magvas mondatokkal igyekszik felhívni a figyelmet az írásra, egy hormonális túltengésben szenvedő tinit is felülmúl a szexuális fantáziálásaival. Értem én, hogy egyesek szerint csak szexszel lehet mindent eladni, de azért egy görög oszlop-ismertetőben ne lássunk már erotikus tartalmat! Prűd vagyok? Hadd legyek. Ebből én nem kérek.

9.) A karácsonyi időszakban persze az obszén tartalmak nem csökkentek, a hipokrita perselykeresztényeknek viszont sok volt egy Saturnaliás írás - mellesleg a régi Róma egyik legizgalmasabb ünnepe. Zárójelben: az XY 'villantása' (értsd: meztelenkedése) nem üti ki a keresztény erkölcsök biztosítékát. Ez nyilván nem az én dolgom, hogy megítéljem, de annyit tehetek, hogy ebből nem kérek.

10.) Karácsonyra volt egy koncepcióm, amit szerettem volna megvalósítani. Ennek a 'technikai malőr'- nevezetesen hogy még belépni sem tudtam - gátat vetett. Nagyon felbosszantott, mert tényleg tök jól elterveztem. És übrigens az oldal finoman szólva messze van a professzionálistól, tehát nem értem, hogy ezen a minimál-oldalon mi tud elromlani. Havonta.

+1.) Így hát mindenkinek köszönöm, aki itt volt velem és olvasott, a történetnek nincs ám vége! Sokminden van még a tarsolyomban (stílusosabban a stolám redőiben), a delfinek tovább kacagnak:

www.kacagodelfinek.blogspot.com

Várok mindenkit szeretettel, és belátom, ez a felület egy rossz döntés volt.

0 Tovább

Buddha tévedett?

   Keresem a kiutat a társadalomból, a közösségen kívüli élet lehetőségeit és értelmét. Buddha is valami hasonlót keresett: mindegy, hogy melyik küllőn jutunk el a középpontba, mert a középpont egy, az oda vezető út viszont számtalan. Buddha a 'jó élet' lehetőségeit és magvalósulását kereste - és a társadalmon kívül találta meg. Mert aki kiül egy fa alá, az nem az emberi közösségben gondolja megvalósítani az értékes élet filozófiáját.

   Jó dolognak tartom - ha nem a legjobbnak - kivonulni és szemlélődni, meditálni, elemezni, következtetéseket levonni. Valóban, ahhoz, hogy az embernek megfelelő rálátása legyen a történésekre, hátrébb kell lépni, egy kicsit ki kell lépni a szituációból. De aki egyszer megkóstolja a szabadság ízét (a szellemi szabadságét, aminél nagyobb nincs), képtelen lesz újra visszatalálni az emberi társadalomba. 

   A létezéshez cselekedni kell. A tettek pedig gyakran hibásak, rosszak, ártóak. És mégis szükség van rájuk. Mert nem-cselekedni annyi, mint menekülni a problémák elől. Amit nem oldasz meg, az visszaköszön holnap, holnapután. Nem lehet egyszerűen túllépni rajtuk. Azt gondolom ebben tévedett Buddha. A nem-cselekvés maga a nem-létezés. Mármint a társadalomban. Mert ott kell helyt állnunk. Az a néhány példa, akik megpróbálják a buddhista filozófiát integrálni a mindennapi életükbe: paródia. Buddha biztosan nem ezt akarta. Tantrikus szexet meg szusi-falatkákat, meg hónaljszagú álértelmiségi vegán hipokritákat.

   Mégis, mi a tett és mi a nem-cselekvés? Van-e értelme különválasztani a kettőt? Mindenképp újjászületésre vagyunk kárhoztatva, boldogtalan életek egész láncára. Minden tett magában hordozza a rosszat. A nem-cselekvés hogyan szabadíthat meg az újjászületés terhétől, ha a nem-cselekvésemmel csak elkerülök egy rossz cselekedetet? Mert nem-cselekedni is rossz. Homokba dugni a fejünket. Nem szólni, amikor kell, nem tenni, amikor már nem maradt más. A passzivitás is rossz, talán még rosszabb, mint egy rossz cselekedet. A jót azért meg kell tenni, jó cselekedeteket végre kell hajtani? Igen? Honnan tudod, hogy jó? A cselekedet maga az események beláthatatlan sorozatát indítja el. Sosem tudhatjuk, hogy egy nyilvánvalóan jó cselekedet hova torkollik. A világirodalom tele van ilyen történetekkel, hogyan vezetnek katasztrófához a jó cselekedetek. 

   És mégis, mégis újra kérdem, lehet-e nem cselekedni? Él-e az, aki nem cselekszik, vagy csak vegetál? Ha mindenki kivonulna egy fa alá és csak figyelné az eseményeket, mi történne? Valószínűleg az lenne a történelemkönyvünk utolsó lapja. És baj lenne ez? Lehet nem.

0 Tovább

Öngyilkosság az amfiteátrumban

 "Alaptalan a véleményed, hogy csak nagy férfiakban volt meg az erő ahhoz, hogy széttörjék az emberi rabság bilincseit; nem áll az, amit mondasz, hogy erre legfeljebb egy Cato lehetett képes, aki, mikor kardja nem végzett vele, sebét feltépve adta ki a lelkét! Roppant elszántság árán megvetett sorsú emberek is jutottak már biztos révbe, mert ha nem adatott meg könnyűszerrel meghalniuk, s nem választhatták meg kedvükre haláluk eszközét, megragadták azt, ami kezük ügyébe akadt, s az erős akarat tulajdonképpen ártalmatlan tárgyakat is fegyverré változtatott!

   Minap a vadállat- viadalok kaszárnyájában az egyik germán, akit a másnap reggeli látványosságra osztottak be, félrevonult, hogy elvégezze szükségét: más zugot nem talált, ahová ne kísérte volna őr. Itt az ürülék letakarítására használt fanyelű szivacsot nyelestől a torkába gyömöszölte, s légcsöve elzárásával vetett véget életének. Ez volt csak a halálmegvetés! Az igaz, nem éppen ízléses vagy mutatós: mert van- e nagyobb ostobaság, mint undorodva meghalni?"

 

(Seneca: Ep. 70, 19-20 Maróti Egon fordítása)

gondolatok idézet Seneca

0 Tovább

Kacagó Delfinek

blogavatar

Minden, ami ókor.

Utolsó kommentek

HTML

Feedek