Metroszexualitás ide vagy oda, manapság azért furának találjuk, ha egy férfi festi a körmét. Az ápolt kéz még rendben van, de a színes körmökön azért fennakadunk. A nőknél ez teljesen elfogadott dolog, de a férfiak esetében nem az. De nem volt ez mindig így.

   Valaha a színes körmök viselése a férfiak kiváltsága volt. A körömfestés szokása és technikája egyesek szerint Indiából, mások szerint Kínából származik, valamikor a bronzkor során hódította meg a világot. A manikűrözést, a körmök ápolását pedig minden bizonnyal a babiloniaknak köszönhetjük.


   Az első manikűrözésre specializálódott szett egy Ur városi királysírból származik, i.e.3200 körülről. Ez egy arany körömápoló készlet festékkel. Úgy tűnik, minden társadalmi réteg élt a körömfestéssel (tehát nem státushoz kötött a festés ténye), ám a színek világa a társadalomban betöltött szerepről tanúskodott, az ékszerekhez és az arcfestéshez hasonlóan a megjelenés része volt, és viselőjének anyagi és társadalmi helyzetéről mesélt azelőtt, hogy az illető kinyitotta volna a száját.

   Mezopotámiában henna helyett szenet használtak körömfestésre. A fekete körmök magasabb társadalmi státust jelöltek, míg a zöld körmök az alacsonyabb rang színei voltak. Időszámításunk előtt 3000 körül Kínában méhviaszból, zselatinból tojásfehérjéből és gumiarábikumból készítettek körömfestéket.

  Amit ma már abszolút csajos dolognak tartunk, a körömfestés, az valaha a bátor harcosok harci felkészülésének fontos része volt. A babiloni harcosok nem vad csatakiáltásokkal tüzelték magukat és nem mellveréssel készültek az ütközetekre, hanem gondosan elkészítették a hajukat, szakállukat - és kifestették a körmüket. A körmük és a szájuk azonos színt kapott (minden bizonnyal az esztétikai ízlés mellett rituális célja is volt a színharmóniának). Úgy tartották, ahogyan az egyiptomiak: a sötét színek távol tartják a démonokat és az ártó szellemeket.

   Nefertiti kéz- és lábkörmeit égő vörösre festette. Az egyiptomiak szerint az uralkodó a színes körmeivel istenszerű, isteni lény, így nemigen illett felülmúlni a ragyogást. Kleopátra körömlakkja hennából készült és mély, rozsdás, bronzos árnyalatokat használt - természetesen arannyal kombinálva. A nők körömfestése teljesen más társadalmi megítélés alá esett. Csak a legbátrabbak és legmerészebbek vállalkoztak rá!