a latin nyelvtanulás szépségei#17

0 Tovább

Öngyilkosság az amfiteátrumban

 "Alaptalan a véleményed, hogy csak nagy férfiakban volt meg az erő ahhoz, hogy széttörjék az emberi rabság bilincseit; nem áll az, amit mondasz, hogy erre legfeljebb egy Cato lehetett képes, aki, mikor kardja nem végzett vele, sebét feltépve adta ki a lelkét! Roppant elszántság árán megvetett sorsú emberek is jutottak már biztos révbe, mert ha nem adatott meg könnyűszerrel meghalniuk, s nem választhatták meg kedvükre haláluk eszközét, megragadták azt, ami kezük ügyébe akadt, s az erős akarat tulajdonképpen ártalmatlan tárgyakat is fegyverré változtatott!

   Minap a vadállat- viadalok kaszárnyájában az egyik germán, akit a másnap reggeli látványosságra osztottak be, félrevonult, hogy elvégezze szükségét: más zugot nem talált, ahová ne kísérte volna őr. Itt az ürülék letakarítására használt fanyelű szivacsot nyelestől a torkába gyömöszölte, s légcsöve elzárásával vetett véget életének. Ez volt csak a halálmegvetés! Az igaz, nem éppen ízléses vagy mutatós: mert van- e nagyobb ostobaság, mint undorodva meghalni?"

 

(Seneca: Ep. 70, 19-20 Maróti Egon fordítása)

gondolatok idézet Seneca

0 Tovább

Mit adtak nekünk a rómaiak?

 Ha már unod ezt a kérdést, ideje egy kicsit feldobni a választ! Mert nem csak szép vízvezetéket, utakat, vízöblítéses vécét és lefordíthatatlan verseket adtak, hanem mókát is!

   Ha unatkozol, kismillió módja van annak, hogy feldobd a hangulatot. Persze ez akkor és ott kilátástalannak látszik, hiszen épp ezért unatkozik az ember. No de a rómaiak, ők aztán értették a tréfát, különösen a császárok! Nyilván ők helyzetüknél fogva megtették, mert megtehették, de épp ezért érdemes rájuk odafigyelni, tanulni tőlük. Mert a császárok sem szigorú arcú márványszobrok, hanem nagyon is élő emberek, néha fiatalok és nem férnek a bőrükbe, néha idősebbek és újra élik a második gyerekkoruk. 

   Elagabalus császár kedvelt szórakozása volt, hogy a 'barátai' (mert valaki ellenkezni, ha a császár a barátjának nevezte?!?), amikor jól berúgtak, általa veszélytelennek zsűrizett állatokat csempészett a hálószobájukba. Ezek a veszélytelen állatok többnyire tigrisek, oroszlánok és medvék voltak, akik elhiszem, hogy jobban megijedtek, mint a macskajajjal küzdő derék római hazafi, mikor a rózsásujjú Hajnal beköszöntött. Szóval a reggeli riadalmat igen kevesen élték túl, ám ez cseppet sem kedvetlenítette el a tréfás kedvű császárt. Sőt, mivel ő a császár, arra sem lehet panasza, hogy idővel elfogynak a barátai, hiszen azonnal bárkit megtisztelhet ezzel a hízelgő pozícióval.

   Ám Elagabalus császár egy olyan dolgot talált fel, ami mind a mai napig igen otromba, ám megunhatatlan tréfa, és a legjózanabb ember is biztosan nevet rajta. Egy egészen ártalmatlan tréfa, a puki-párna feltalálása és megalkotása fűződik a derék császár nevéhez. Természetesen akkoriban még nem állt rendelkezésére a ma már nélkülözhetetlen gumi, de miért császár a császár, hát azért, hogy megoldja a megoldhatatlant - állati beleket és hólyagokat használt a célra, azokat fújta fel levegővel (vagy 'finoman megkérte' egy 'barátját', hogy fújjon bele a néha bélzsákba) és helyezte a hozzá betérő kedves látogatók ülőalkalmasságára. Ezután az évezredek óta változatlan sátáni kacaj söpört végig a társaságon, az áldozat pedig pirulhatott és menthette a menthetetlent, akárcsak manapság.

   Azért hozzátenném, hogy Elagabalus bohóckodásai nem arattak osztatlan sikert, sokan ferde szemmel nézték az ifjú és bohó császár működést (és nem a kínaiak voltak). Ezért ne is csodálkozzunk a végkifejleten, hogy derék császárunk erőszakos lemészárlás áldozata lett. Gyanítom nem a puki-párna verte ki a biztosítékot a szigorú rómaiaknál, de ki tudja... A rövid uralkodása ellenére maradandót és felejthetetlent alkotott, megismételhetetlent adott az emberiségnek: a puki-párnát. Tehát ha legközelebb megkérdik, mit adtak a rómaiak, nem feltétlenül a vízvezetékkel kell kezdeni...

0 Tovább

Görög varázspapiruszok

   Kalandos története van a mágia kutatásának is, nem csak magának a varázslás művészetének. A mára híressé vált PGM (Papyri Graecae Magicae) "élete" is izgalmas múltra tekint vissza. Az internet és a digitális világ nagy adománya, hogy a világ kincsei bárki számára elérhetőkké, hozzáférhetőkké váltak. Néhány kattintás, és a világ a lábaid előtt hever (például itt). Mint a görög varázspapiruszok is.

   A papiruszok a 19.század elején bukkantak fel a köztudatban. Természetesen hazájuk Egyiptom, a varázslatok földje. Egy magát Jean d'Anastasi-nan nevező, kétes származású férfi rukkolt elő a papiruszokkal. Európa akkor már javában Egyiptom-lázban égett, minden érdekes volt, ami egyiptomi, ami misztikus. Az okkultizmus újkori kibontakozása zajlott, spiritiszták és modern mágusok hemzsegtek a tudománytól és humanizmustól átformált Európában. Egyiptom viszont megmaradt a maga érintetlenségében a misztika hazája, ezért a figyelem rá irányult. Anastasi egy halom papiruszt kínált eladásra, állítása szerint Thébából (a mai Luxor) származnak. Nem lelkes gyűjtőknek kínálta megvásárlásra a papiruszokat, hanem egyenesen a legnagyobb európai gyűjteményeknek: a British Museumnak, a Louvre-nek, a párizsi Bibliothéque Nationale-nak és a berlini Staatliche Museen-nek. Valahogy az eredettel és a papiruszok valódiságával nem foglalkoztak, vagy nem volt kérdéses.

   Az Anastasi által kínált papiruszok közös pontja a mágia. Mindegyik szöveg varázslással, misztikával, mágiával foglalkozik valamilyen formában. H.D.Betz szerint, aki a papiruszokat később rendezte, a szövegek egy könyvtártól, vagy egy műgyűjtő tudóstól származhatnak. A kései antikvitás korára datálta a lejegyzésüket. Természetesen mint gyűjtemény nyilván régebbi korok hagyományát rögzítette.

    A PGM rövidítés a mágikus papiruszok gyűjteményét jelenti. A mágikus szövegek első publikálására 1843-ban került sor, görög és latin nyelven. Anastasi papiruszait a 20. század elején Karl Preisendanz kezdte el tudományosa rendezni és kiadni, az első kötetet 1928-ban, a másodikat 1931-ben. A PGM magát a gyűjteményt jelöli: a mágikus szövegek kötetbe rendezésével kialakult egy rendszer, a PGM-szám a kiadott mágikus szövegek gyűjteménybeli helyét mutatja meg. Ez egy egységes rendszer, bárki hivatkozásként használhatja, mert mindenki számára ugyanazt a szöveget jelöli a szám. Preisendanz készített egy harmadik kötetet is, ebben szerepeltek az új szövegek és az index. Az új szövegek azok a mágikus szövegek, melyeket később szereztek, 'újonnan' kerültek elő, tehát nem csak az Anastasi-féle papiruszok anyaga. A PGM tehát egy nagyon is élő könyv: a gyűjtemény bővül, alakul, formálódik.. Az első kiadás görög és latin nyelven nyelven jelent meg, a Preisendanz-féle kiadás már német fordításokat is tartalmaz. A harmadik kötet, amely az új szövegeket tartalmazta, a második világháborúban Lipcse bombázásának áldozatává vált. A könyvről ugyan készültek képek, ezekből próbálták később a kutatók visszaállítani azt, ami elveszett. Ma már a Perseus Project jóvoltából a szövegek felkerültek az internetre, hozzáférhetőek és olvashatóak. Rengeteg antik szöveg található az interneten, a digitalizálásnak köszönhetően könnyen és kényelmesen hozzá lehet férni - kis kereséssel - bármihez. 

   A PGM szövegei töredékesek, apró kis tükörszilánkjai ókori varázskönyveknek,mágikus recepteknek, ősi hiedelmeknek. A rendezés eredményeképp a kutatók megállapították, hogy a szövegek két nagy csoportot alkotnak: egyszer a mágia iránt érdeklődő tudós kutatók gyűjteménye, feljegyzései, másszor a vándorló mágusok saját receptjei, praktikái. Ezek a 'saját receptek' olyan mágust mutatnak meg nekünk, akik aluliskolázottak, kevéssé műveltek és semmiképp nem nevezhetők a társadalom krémjének. Inkább a társadalom peremére szorult, marginalizálódott, megélhetési mágusok. Ez a kép nagyon megdöbbentő, főleg ha az egyiptomi mágusokra gondolunk, akik magasan képzettek, műveltek és a tudományokban járatosak voltak - és a társadalom megbecsült tagjai voltak.

   Ugyanez a megdöbbentő ellentmondás tapasztalható a szövegek nyomán kibontakozó istenkép esetében is. A mitológiából, irodalomból megismert görög istenek vadak ugyan egy kicsit, de nagyon is emberiek, nagyon is a társadalmi korlátok és 'etikett' keretein belül mozognak. Többet megengednek maguknak, mint azt egy ember tehetné - hiszen mégiscsak istenek - de azért mégis közel állnak az emberi értékrendhez, felfogáshoz, világképhez. A PGM lapjain megelevenedő istenek vadak, féktelenek (szép szóval khtonikusak), a lehető legtávolabb állnak az emberi értékrendtől. Van, aki a rusztikus szót használta rá: ebben is van valami, hiszen ezek az istenképek minden bizonnyal közelebb álltak a 'népi' istenképhez, a közember vallási eszményéhez, mintsem az irodalmi kánon által megszelídített istenkép. Ebből a népi hiedelemből (milyen ostoba szó az ember legősibb, legbelső istenképére) táplálkozott a mágia és a misztika: vallás és mágia itt kapcsolódik össze, szakrális és rituális a PGM lapjain keresztezi egymást.

   A szövegek nem csupán mágikus receptek, minden ide tartozik, ami a misztikussal foglalkozik. Átkok, varázslatok, szerelmi kötések, jogi tárgyalások befolyásolása, népmesék, babonák, misztikus tartalmú társasági pletykák, amulettkészítés, mágikus ábrák, és minden, ami csak elképzelhető!

 

0 Tovább

a latin nyelvtanulás szépségei # 16

0 Tovább

Kacagó Delfinek

blogavatar

Minden, ami ókor.

Utolsó kommentek