Agamemnón panaszkodik: Zeusz megígérte, hogy be fogják venni Tróját, erre nagyon úgy néz ki, hogy Zeusz- bár megígérte- mégis megcsalta az akhájokat, jobb lenne, ha hazamennének. Diomédész azonnal megvétózza a dolgot: „esztelenül szóltál, Átreusz fia”, és közli Agamemnónnal, hogy bár ő a király, a bátorságnak mégis híján van. Ő és Szthenelosz (és sok más bátor hosszúhajú akháj harcos is) addig maradnak, amíg romba nem döntik Tróját. Nesztór csillapítja le a kedélyeket: azt javasolja, aludjanak rá egyet. Elrendeli, hogy a tornyot őrizzék, erre a feladatra önként jelentkezik Tharszümédész, Ialmenosz, Aszkalaphosz, Mérionész, Aphareusz, Déipürosz és Lükomédész.

   Agamemnón sátrában gyűlnek össze a vezetők, hogy megvitassák, hogyan tovább. Nesztór viszi a szót ismét: Agamemnón baromi nagy hibát követett el, hogy elvette Bríszéiszt Akhilleusztól. A lényeg, hogy Akhilleuszt sürgősen ki kell békíteni szép szavakkal és szép ajándékokkal. Agamemnón felsorolja az engesztelésre szánt ajándékait: hét tűz nem látta tripusz, tíz talentum színtiszta arany, húsz darab fényes tál, tizenkét darab díjnyertes ló (amely a díjat körmös lábával aratja), hét „munkás” nő (a kor női erényeivel felszerelt fehérnép; ezek azok a nők, akiket Agamemnón válogatott ki magának, amikor Akhilleusz elfoglalta Leszboszt). És ha még győznek, mindezt megfejeli plusz húsz nővel, akiket Akhilleusz maga válogathat ki a trójaiak közül, mindenkinél elébb. És, ha még mindez nem lenne elég, ha elérik Argoszt, feleségül adja Akhilleuszhoz az egyik lányát (a három lány, akik közül lehet válogatni: Khrűszothemisz, Láodiké és Íphianassza) bőséges hozománnyal, amit az alant nevezett hét város képez: Enopé, Híré, Phéra, Antheia, Aipeia és Pédaszosz. Bárki megirigyelhetné ezt a hatalmas vagyont, Nesztór is csak ámul a gáláns ajánlat hallatán.

   Követeket küldenek Akhilleuszhoz. A követségbe Aiászt, Odüsszeuszt, Eurübatészt, Hodioszt és Phoinixet válogatják be, hogy tolmácsolják Akhilleusznak Agamemnón bocsánatkérését és nagylelkű engesztelő ajándékait. Indulás előtt bort áldoznak Zeusznak, hogy sikerrel járjanak.

   /Kitérő Phoinixről. Amüntór Ormenidész fia, apjával egy fiatal lányon vesztek össze. Az anyja arra kérte a fiát, hogy hálja el a nászt a lánnyal, mert a férje semmibe vette őt. Phoinix ezt meg is tette, ezért az apja az Erinnüszöket kérte, hogy Phoinixnak fiúsarj sose üljön a térdén. Phoinix kis híján apagyilkos lett, de megszökött. Hosszas bolyongás után kötött ki Péleusznál, aki fiaként szerette, fejedelemmé tette./

   Akhilleuszt a sátrában találják, épp lantjátékkal és dallal szórakoztatja magát (a lantot akkor szerezte, amikor Éetión várát földúlta). Patroklosz vele szemben ül, és türelmesen várja, mikor ér Akhilleusz a dal végére. A követeket meglátva mindketten felpattannak a helyükről, nagyon megörülnek a vendégeknek, mert Akhilleusz rájuk már nem haragszik. Odüsszeusz mondja el Agamemnón ajánlatát, de hozzáteszi, hogy Akhilleuszt istenként tisztelnék az emberek, ha legyőzné Hektórt és megmentené az akhájokat.

   Akhilleusz húst süt a vendégeknek, és közben elmondja, hogy abszolút jogosnak érzi a haragját, ugyanis a harcban lusták ugyanannyit kapnak a zsákmányból, mint ő (aki nem lusta). Ő már tizenkét várost dúlt fel hajóval és tizenegyet gyalog, de hiába, mert amit zsákmányolt, Agamemnón berakta a közösbe és szétosztotta (az ő személyes zsákmányát!). Akhilleusz becsapva érzi magát, a világ minden kincséért sem segítene többet Agamemnónnak. Akhilleusz azt mondja, hogy másnap hazahajózik, így Phoinix is jobban tenné, ha nála aludna, mert akkor reggel együtt mehetnek haza. Az idős Phoinixnak felcsillan a szeme; Péleusz őt küldte Akhilleusszal, vigyázzon rá, tanítsa meg mindenre és nevelje fel. Az idős nevelő azonban figyelmezteti Akhilleuszt, hogy még a haragvó isteneket is meg lehet engesztelni kellő tisztelettel és ajándékkal, tehát ne kísértse a sorsot, hanem fogadja el szépen az ajándékokat és hajtson fejet.

   Phoinix felidézi a kalüdóni történetet is. Az aitólok védték Kalüdónt a kúrészok ellen, amikor is Oineusz nem mutatott be termés- áldozatot Artemisznek. A többi isten vígan lakmározott, csak Artemisznek nem áldoztak. Erre az istennő nagyon megharagudott, egy hatalmas vaddisznót küldött, aki végigtarolta a földeket. Végül Oineusz fia, Meleagrosz ölte meg ezt a vaddisznót, ám Artemisz elültette a sóvárgás magvait mind az aitólok, mind a kúrészok szívében (mindenki vágyott a vaddisznó trófeájára).

   Meleagroszt megszállta a méreg anyja, Alhaia iránt, mert az elátkozta őt (talán a vadkan miatt?). Feleségével bezárkózott a szobáiba, és nem foglalkozott a kinti eseményekkel. A kúrészok betörtek a várba, papok, követek, végül már mindenki Meleagrosz ajtójánál könyörgött, ígértek neki szép ajándékot, csak segítsen. Ám Meleagrosz hajthatatlan volt, nem állt kötélnek. Végül a felesége kéri, hogy védje meg a várat, mert nyomorult az, kinek lerombolják városát, és rémséges képeket fest Meleagrosznak az elhurcolt nőkről és gyerekekről. Meleagroszt meghatja ez a beszéd, fegyvert ölt és megvédi az aitólokat. Ám már késő: szép ajándékokat nem kap, mert az utolsó utáni pillanatban űzte el a veszélyt.

   Phoinix története nem hatja meg Akhilleuszt, továbbra is a duzzogás mellett dönt. Patroklosz már ágyaz Phoinixnak. Ekkor Aiász veszi át a szót, Odüsszeusznak mondja, de úgy, hogy Akhilleusz is hallja: ideje menniük, mert Akhilleuszt úgysem tudják meggyőzni, mert elvetemült, inkább hagyja, hogy fivérei pusztuljanak el a csatában, és akkor is csak a markát tartja- mindezt egy nőért. Akhilleusz felfortyan, hogy Aiásznak amúgy igaza lenne, hülyeség ennyire kötni az ebet a karóhoz, de Agamemnón annyira megalázta, hogy ezen képtelen túltenni magát. Nem tágít, addig nem fog harcolni, amíg Hektór el nem éri a mürmidónok sátrát és fel nem gyújtja a hajókat (tehát mégsem fog hazamenni, csak várakozik). Akkor majd előveszi a hősiességét.

   Phoinix ott alszik, Akhilleusz Diomédével hál (leszboszi rabnő, ha már Bríszéisz nincs kéznél). Vele szemben fekszik le Patroklosz Íphisszel (az Akhilleusz által kiutalt rabnő). Odüsszeuszék visszatérnek Agamemnón sátrába és elmondják a fejleményeket. Diomédész az, aki kimondja, hogy Akhilleusz gőgös, de fog ő még harcolni, ha már nem lesz más választása. Meg fogják vívni ezt a háborút Akhilleusz nélkül is, csak fel kell magukat egy kicsit szívni.