Hektór és Párisz kirohannak a csatába, szívükben újult lelkesedéssel vetik bele magukat a gyilkolásba. Első áldozatuk Meneszthiosz, azután Hektór megöli Éioneuszt. Glaukosz végez Íphinoosszal és Dexiadésszel. Pallasz Athéné azonnal a kedves görögjei segítségére akar sietni, ám szembetalálkozik Apollónnal. Megegyeznek, hogy Hektór, a legderekabb trójai küzdjön meg egy akhájjal, s addig a többiek ne harcoljanak. Kívánságukat Helenosz szájába adva hozzák a halandók tudomására.

    Athéné és Apollón saskeselyű képében Zeusz bükkfájáról figyelik a viadalt. A görögök megszeppenve várják a fejleményeket, senkinek sem akaródzik kiállnia Hektór ellen. Meneláosz kel fel, hogy azért mégse maradjanak ilyen kellemetlen helyzetben, ám ő is alig várja, hogy valaki visszarángassa. Agamemnón cibálja vissza, de ő is azzal a felszólalással teszi ezt, hogy egy király azért mégse harcoljon egy ilyen (számára) lealacsonyító viadalon (tehát ő sem harcolhat). Az öreg Nesztór emelkedik fel, félős kislányoknak és nyúlszívűeknek hordja el az akháj harcosokat. A lelkesítő beszéd végül is megtette a hatását, néhány önként jelentkező áll fel: Diomédész, a két Aiász, Ídomeneusz, Mérionész, Eurüpülosz, Thoász és Odüsszeusz. Sorsot húznak, hogy ki legyen az a „szerencsés”, aki megvívhat a nagy Hektórral. Telamón fia Aiász lesz a szerencsés, őt választja a Véletlen.

    Aiász pajzsa igazi műremek: Tükhiosz készítette (Hűléből) hét bika bőréből, a nyolcadik rétegként pedig rezet tett rá. Ezt a pajzsot torony- nagyságúnak nevezi Homérosz.

    Egymásra rontanak, Aiász megsebesíti Hektórt a nyakánál, kicsordul a vére. Ekkor Hektór felkap egy követ és hozzávágja Aiászhoz. Eltalálja ugyan, de Aiásznak semmi baja sem lesz. Ezen felbuzdulva Aiász is kővel dobja vissza Hektórt (itt kérem malomkő- nagyságú kövek röpködnek), megsebesíti a térdét. Hektór a pajzsa mögött ugyan összecsuklik, de Apollón felsegíti. Kardot rántanak és kezdetét vehetné a kézitusa, amikor Zeusz hírnökeként megjelenik Ídaiosz és Taltübiosz (trósz és argoszi részről), akik a viadal beszüntetését hirdetik.

   Befejezik a harcot, mert amúgy is közelít az éj, ám előtte baráti ajándékot váltanak egymással: Hektór az ezüstszögű kardját adja oda, Aiász pedig egy ragyogó bíbor övet ad cserébe.

    A görög táborban a vacsora mellett Nesztór elmondja, hogy ideje lenne elégetni a halottaikat, és egy közös dombba temetni őket. Ezt a dombot egy toronnyal kellene megspékelni, meg egy árokkal, hogy a trójaiak ne gyalázhassák meg- és a saját védelmi vonalukat is kialakíthatnák. Ezalatt természetesen a trójai vezetők is tanakodnak, hogy mit kéne tenni. Anténór szólal fel, javasolja, hogy adják már vissza Helenét és a kincseket, mert ez a csata, amit vívnak, eskü ellen való, hitszegő. Párisz azonnal közbeszól, hogy a kincseket szíves örömest visszaszolgáltatja, sőt, még a sajátjával meg is toldja, de Helenétől nem hajlandó megválni. Priamosz azt javasolja, hogy reggel Ídaiosz menjen követségbe az akháj hajókhoz, ajánlja fel Párisz kincseit, hátha megelégednek az anyagiakkal. Ha mégsem fogadják el, kérjen legalább fegyverszünetet, hogy eltemethessék a halottaikat, mindkét oldalon.

   Ídaiosz el is megy, megteszi az ajánlatot. Diomédédz hörögve tiltakozik, hogy még ha magát Helenét akarnák visszaadni, azt sem fogadnák el, mert a trójaiak nyaka körül már szorul a hurok, hiába próbálnak kibújni belőle. Agamemnón a fegyverszünettel egyet ért, ám a Helené- kérdésben Diomédész pártját fogja.

    A nap végére az akhájok a part közelében megépítik a tornyukat. Zeusz és az istenek ezt rosszallóan nézik, mert egyik halandó sem kérte a művelethez az istenek beleegyezését, nem ajánlottak „szent hekatombát”. Zeusz mondja ki az ítéletet: ha a görögök elhajóznak, ezt az építményt porig kell rombolni.

    Az este során megérkeznek a bort szállító hajók Lémnoszról, Euénosz küldte az ellátmányt, így a gyászolás- ünneplés hatalmas ivászatba csap át.