Az októberi ló feje

ünnepek Róma lovak

   Az októberi ló egyik legfőbb része a feje. Miért is? Mert itt lakik a lélek. Vergilius leírja, hogy Dido és csapata egy elásott lófejet találnak, amikor Karthágó alapjait kiássák: ezt jó jelnek tekintik, azt üzeni, hogy gazdagok, hatalmasak és termékenyek lesznek. Termékenyek mind létszámban, mind termésben, a termékenység mint bővelkedés, jólét jelenik meg. A 4. századi író, Palladius is azt tanácsolja, hogy minden mezőgazdasági praktika mellett azért érdemes egy ló- vagy szamárkoponyát is elhelyezni a földön, mert ha más nem is, de ez fogja biztosítani a föld gazdagságát, termékenységét és bőségét. Ja, és nem fontos, hogy a fej néhai szűz állathoz tartozzon, hiszen mégiscsak termékenységről van szó, az meg cölibátusban nehezen megy. 

   A lovak és szamarak különben is kissé parázna népség. A szatírok és szilénoszok ugyan kecske-testtel masíroztak be a képzőművészetbe, ám a korai, archaikus ábrázolásokon lótestben, lópatákkal dobbantanak a hús örömeiért. A kecskék is szexuálisan túlfűtött lények (a rómaiak szerint), így az ábrázolás a lényeget nem változtatta meg.

   Vergilius szerint a régi földművesek kis, arcképes korongokat, oscilla-kat akasztottak a fenyőfákra, és maguk is maszkokat viseltek a vetés rituális ünnepsége közben (mert maga a mag elvetése rituális cselekedet, a vetés rítus és a növény titkos, föld alatti élete és felszínre, fényre törése a misztérium), ezzel is a lófejek megtermékenyítő pillantásához tértünk vissza.

   A római temetkezési ábrázolásokon is gyakran találkozunk lovakkal, noha a rómaiak nem voltak megveszekedett rajongói, inkább gyalogoltak, semmint lóra pattantak. Egyébként a lovas szavak sem latin eredetűek, hanem mindet átvették a lóbolond népektől (germánok, kelták, szkíták), csak úgy, mint magát a lovaglás, lótartás művészetét. A rómaiak annyira nem barátkoztak meg a lovakkal, hogy a hadászatban sem vetették be őket, akkor sem, amikor a főgonoszok, a Birodalom ellenségei módszeresen és következetesen lóháton ostromolták a legiókat. Nem kérem, a rómaiak kitartottak a gyalogos osztagaik mellett, az ember legjobb barátját inkább kocsihúzásra használták. És igen, a lóvontatta kocsi, ami a sírköveken is megjelenik. Mert a halál utazás. Erre az utazásra viszont lóháton is lehet menni, nem feltétlenül kell a szekér. Az ábrázolások érdekessége, hogy a halott, az utazó, néha a ló fejére mutat. Miért is? Mert a lélek a fejben lakik. Persze a római azt mondaná, hogy a Genius a fejben lakik. Az ember Geniusa, személyes védelmezője, tanácsadója, őrangyala, lelke, értelme, őseinek szelleme, eleinek bölcsessége a fejben lakik, nem a szívben, ahogyan a középkorban a lélek átköltözött a stilizált szívbe. Az ember halálával a Geniusa is meghal. Amikor a halott a ló fejére mutat, a saját lelkét mutatja meg. 

   Az októberi ló Mars istennek szentelt áldozat, elvileg a háborús szezon lezárásának ünneplésére. De miért látjuk a lovat, mint áldozati állatot egy olyan népnél, aki nem kedveli különösen a lovakat, és a hadakozásban pedig szinte egyáltalán nem használja őket? Hát milyen áldozat az ilyen? A római áldozati állatok listája egybeesik a rómaiak rendes étlapjával: akit feláldoztak, azt meg is ették. Kivétel a kutyák, de ők más lapra tartoznak. És mégis, az egyik legfőbb áldozatként a lovat látjuk. Persze a "barbárok" nyakra-főre áldozták a kedvenc lovaikat a - rómaiak szerint - kimondhatatlan nevű isteneiknek, de nekik tényleg szent állat volt. A rómaiaknak viszont nem. Hát szabad egy ilyen 'nem kedves' állatot feláldozni Mars istennek? Mit szól az isten, ha ilyen áldozatot kap, ami nyilván senkinek sem fog hiányozni? Természetesen nem erről van szó. Ahogyan lenni szokott, a kultusz megnyilvánulása, a rítus nem sokat árul el a kultusz eredetéről, a mítoszról. Csak egy marék üvegszilánk van a kezünkben, amiből el kellene képzelni, hogyan is nézett ki egy gigászi katedrális ablaka. Elég reménytelen. És tényleg az. 

   A kutatók szerint Mars isten nem egyszerűen a háború istene. Ősibb alakjában lóként is ábrázolják, aki az élők és holtak világa között képes átjárni. Ezáltal az élet és a halál, az újjászületés és a megújulás istene is. A Mars-mezőn lévő oltáránál azok a fiatalok áldoztak, akik elérték a felnőttkort, toga virilist öltöttek és megkezdték felnőtt életüket. És természetesen elég érettek lettek, hogy hadba vonuljanak. Így a hadisten lótesttel a fiatalok védelmezője is. A fiatalok, akik élettel teltek, virgoncak és aktívak: őket védelmezi Mars isten.

   A ló feje több, mint egy lófej: ott lakik Róma Geniusa.

ünnepek Róma lovak

0 Tovább

a latin nyelvtanulás szépségei#21

0 Tovább

Iliász: tizenkilencedik ének - hogy legyen kedved elolvasni

   Hajnalban Akhilleusz még mindig Patroklosz teteme felett gyászol, így talál rá Thetisz. Akhilleusz felölti a fegyvereket, amelyek káprázatosak, valóban látszik rajtuk, hogy egy isten keze munkája. Akhilleusz aggódik, hogy Patroklosz tetemét fölfalják a legyek és a dögbogarak, férgek lakmároznak a húsából, de Thetisz megnyugtatja, hogy ő majd gondoskodni fog Patroklosz teteméről, nem engedi, hogy megrohadjon. Thetisz ambrósziát cseppent a holttest orrába, hogy friss maradjon.

    Akhilleusz gyűlést hív össze, Diomédész és Odüsszeusz sérülten ugyan, de részt vesznek, megy Agamemnón is. Akhilleusz szóra emelkedik, és kinyilvánítja, hogy bár továbbra is haragszik Agamemnónra, de itt az idő, hogy félretegyék személyes ellentétüket és közös erővel szálljanak szembe a trójaiakkal. Agamemnón nem áll fel, nem megy a kör közepébe, hanem a székében ülve mondja el a magáét: az Ártás egy isten, ő csepegtet mérget az emberek (és még a hatalmas istenek) szívébe, tehát minden rossz szándék tőle származik. A hatalmas istenek sem tudnak ellenállni az ármánykodásnak, így teljesen érthető, hogy Agamemnón maga is beleesett ebbe a hibába (és legfőképp megbocsátható). Agamemnón megerősíti a sok ajándékot, amit Akhilleusznak szán engesztelésül, de Akhilleuszt mindez nem érdekli, türelmetlen, menne már a harcba.

    Odüsszeusz javasolja, hogy előbb etessék meg a katonákat, mert éhesen mégsem lehet harcba indulni. Akhilleusz köti az ebet a karóhoz, hogy mihamarabb induljanak a harcba, majd esznek utána. Már nem érdeklik sem a kincsek, sem az elbitorolt rabnője, akire esküszik Agamemnón, hogy egy ujjal sem érintette. Ám Odüsszeusz rendet rak, Phűleusz, Megész, Mérionész, Melanipposz, Kreiontiadész, Lükomédész és Thoász előhozzák Agamemnón sátraiból a kincseket. Talthübiosz pedig hoz egy vadkant, akit Agamemnón áldozati állatként leöl és Zeuszhoz fohászkodik, hogy sújtsa őt a hamis eskütevőknek járó büntetéssel, ha nem mondott igazat Bríszéisszel kapcsolatban. Talthübiosz az elvágott torkú vadkant pedig a tengerbe hajítja.

    A mürmidónok Akhilleusz sátrába hurcolják a kincseket. Amikor Bríszéisz meglátja Patroklosz tetemét, sírva fakad. (Patroklosz vigasztalta Bríszéiszt, amikor Akhilleusz feldúlta Műnész várát és megölte Bríszéisz férjét: Akhilleusz törvényes feleségévé fogja tenni Bríszéiszt.) Akhilleusz azonban a halott barátjával beszélget: elmondja, hogy Patroklosz fontosabb számára az apjánál (Péleusz), sőt még a fiánál is (Neoptolemosz), akiről biztosat nem tud, csak annyit, hogy Szkűrosz szigetén nevelkedik (ha él).

    Zeusz megsajnálja a gyászoló Akhilleuszt és utasítja Pallasz Athénét, hogy segítsen rajta. Athéné ambrosziát csepegtet a keblébe, hogy az éhség harc közben ne gyűrje le. Automedón, Akhilleusz kocsihajtója befogja az isteni lovakat (Xanthosz, Baliosz). Akhilleusz megkéri őket, hogy ne hagyják őt ott a csatatéren (élve vagy halva), mint ahogyan Patroklosszal tették. Héra istennő megoldotta a lovak nyelvét, így Xanthosz válaszol: ma még élve fogják hazahozni, de közel a vég napja, és ehhez semmi közük az isteni lovaknak, hanem ez a végzet, a Moira. Akhilleusz amúgy csak egy ember, még ha hős is (nem úgy, mint az isteni lovak), akinek az a sorsa, hogy egy isten és egy ember leigázza. Ám az Erínüszek itt megakasztották a beszédét. Akhilleusz a saját halálának tudatában vágtat a harcba.

0 Tovább

Iliász: tizennyolcadik ének - hogy legyen kedved elolvasni

    Antilokhosz elviszi Patroklosz halálhírét Akhilleusznak, aki teljesen kiborul: kezeivel a port markolja, fejére szórja és elcsúfítja az arcát. Akhilleusz őrjöng a fájdalomtól, még a zsákmányolt nők is felsírnak bánatukban.

    A tenger mélyén Néreusz lányai Thetisz köré gyűlnek: Kűmodoké, Glauké, Thaleia, Thoé, Nészaié, Szpeió, Halié, Kűmothé, Aktaié, Limnreia, Melité, Iaria, Amphithoé, Agaué, Dótó, Prótó, Pherúsza, Dűnamené, Dexamené, Amphinomé, Kallianeira, Dórisz, Panopé, Galateia, Némertész, Apszeudész, Kallianassza, Ianeira, Klümené, Ianassza, Maira, Óreithüia és Amatheia. Thetisszel együtt siratják Patrokloszt. Thetisz felmegy Trójába, hogy gyászában támaszt nyújthasson fiának. Akhilleusz elmondja anyjának, hogy Patroklosz halála mellett még Hektór a fegyvereit is elrabolta (ezeket a fegyvereket az istenek adták ajándékba Péleusznak aznap, amikor feleségül vette Thetiszt).

    Akhilleusz azon nyomban be akarja magát vetni a harcokba, hogy megölje Hektórt, és ezzel megbosszulja Patroklosz halálát. Thetisz emlékezteti rá, hogy épp nincs egy szál fegyvere sem, mert azokat Hektór elorozta, és bár nem élvezheti őket már soká, mégis, kétségtelenül a birtokában vannak.

    Thetisz megígéri, hogy amint Hajnal felkel, azonnal elmegy Héphaisztoszhoz és csináltat új fegyverzetet Akhilleusz számára. Csak annyit kér, hogy legyen türelmes, míg a fegyverek elkészülnek, addig tartogassa a bosszúját.

    Héra (a többi isten tudta nélkül) elküldi Íriszt Akhilleuszhoz, hogy csináljon már valamit, mert az akháj hősök hiába védelmezik Patroklosz tetemét, Hektór megfékezhetetlen. Akhilleusz hezitál, mert nincs fegyvere, amiben menjen, de az isteni követ meggyőzi, hogy menjen úgy, ahogyan van, mert már a jelenléte is el fogja riasztani a trójaiakat, így az akhájok egy lélegzetvételnyi szünethez jutnak.

    Akhilleusz az árok túlsó (már a trójaiak szemszögéből nézve túlsó) partjáról háromszor bődül el, feje felett Pallasz fenyegető tüzet gyújt. Az ordítástól még a paripák is meghátrálnak, tizenkét trójai nyársalja fel magát a saját dárdájára vagy leli halálát a saját szekere romjai alatt. Patroklosz tetemét eközben sikeresen kimenekítik a csatából.

    A trójaiak gyűlést tartanak. Púlüdamász azt javasolja, hogy vonuljanak vissza a várba, mert az éjszaka most még visszatartotta Akhilleusz haragját, de reggel kő kövön nem marad, és ő legalább bevallja, hogy fél Akhilleusztól. Hektór ellenzi az ötletet, mivel végre nyerésre állnak. Athéné azonban elvette a trójaiak eszét, így azok mind Hektór pártját fogják, noha Púlüdamász adott jó tanácsot. Kint maradnak a gályáknál, ott készülnek megütközni Akhilleusszal.

A görögök egész éjjel siratják Patrokloszt. Akhilleusz esküt tesz a halott barátjának: addig nem temeti el, amíg Hektór levágott fejét és fegyverét nem hozza a teteme mellé és tizenkét fiatal trójait fog lenyilazni Patroklosz halotti máglyája előtt.

    Patroklosz tetemét lemossák: egy tripuszban vizet forralnak, azzal mossák le a vért, olajjal kenik meg a testet, a sebekbe „kilencéves kenetet töltöttek”, majd kerevetre helyezték és puha gyolccsal fedték be főtől lábfejig, és a végén egy fehér lepellel borították be (mumifikálás?).

    Közben Thetisz megérkezik Héphaisztoszhoz, akit épp nagy munkában talál a fújtatóknál: húsz háromlábast készít (magának). A tripuszokra aranyos kerekeket rak, hogy azok maguktól haza tudjanak gurulni. Épp a fülek rögzítéséhez szükséges szögeket kapalálja. Kharisz, Héphaisztosz felesége üdvözli Thetiszt és étellel kínálja. (Thetisz mentette meg Héphaisztoszt, amikor anyja ledobta az Olümposzról; kilenc évig lakott a tengerek mélyén, a tengeri barlangokban; Héphaisztosz tartozik Thetisznek, ahogyan Zeusz is adósa volt egy szívességgel.) Thetisz elmeséli Akhilleusz egész történetét, Héphaisztosz azon nyomban neki is kezd a fegyverzet elkészítésének.

    Először a pajzsot készíti el. Hármas karimája van, a szíja ezüstből készül. Öt rétegű lett végül a pajzs, sok kép díszíti. Legbelülre kerül a föld és az ég, a tenger, a nap és a telihold, a csillagok, melyek az ég peremét koszorúzzák, a csillagképek (Órión, Fiastyúk, Medve). A legbelső résztől kifele haladva két város következik: ezek földi halandók városai. Az egyikben lakodalmat ülnek, s a menyasszonyt vezetik a város utcáin nászdalokat énekelve. A piactérnél elhaladva épp perlekedés folyik: ketten civakodnak egy meggyilkolt ember vérdíja felett. A másik város előtt két hadsereg áll fegyverben, fel akarják dúlni, ki akarják fosztani. A várvédők között feltűnik Árész és Athéné: mindketten aranyból vannak, arany öltözéket viselnek (az istenek nagyobbak, mint a halandók). A seregtől nem messze egy nyáj közeledik két pásztorral, sípon játszanak és vidorak (ittasak?). A lesben állók kitörnek leshelyükről, megölik a gyanútlan pásztorokat és elhajtják a hófehér juhokat. A katonák a zajra a folyóparthoz sietnek, a nyájhoz, és megvívnak a tolvajokkal. A harcolók között ott van Viszály, Zaj és Vész, a halottakat húzzák maguk után. Egy szántóföldet is látunk, amint a vetők hajtják a barmot, amikor elérnek a sor végére, társaik mézes borral kínálják őket. Búzamezőt is látunk, a béresek épp aratnak, sarlót lendítenek a kezükben, a kévekötők pedig a másik oldalon serényen dolgoznak. A barázdák fölött áll a király, kezében pálcát tart. Távolabb egy tölgyfa alatt lakoma van, tulkot áldoznak, a nők főznek. Egy szőlőskertet is látunk, épp szüretelnek, a szép szüzek fonott kosarakban hordják a szőlőt. Köztük egy fiú áll, lanton játszik és Linosz dalát énekli. Egy mezőn egyenesszarvú marhák (tehenek) az istállóból a mezőre mennek; egy nádas a part közelében. Utánuk négy pásztor és kilenc kutya lépdel. A legelső sorban két vad oroszlán ugrik a bikára. A pásztorok és a kutyák hiába próbálják elüldözni az oroszlánt, az nyugodtan lakmározik az áldozatából. Azután látunk egy legelőt egy völgyben, juhokkal, akóllal, karámmal és kunyhókkal. Egy szépséges táncteret is látunk, pont olyat, amelyet Daidalosz épített Ariadnénak Knósszoszon. A fiatalok táncolnak, egész kis tömeg veszi őket körül. A legkülső peremen az óceán látható.

    Miután Héphaisztosz befejezte a pajzsot, elkészíti a páncélt, a sisakot (aranyos forgóval), a lábvértet (ónból). Mikor mindezekkel elkészül, átnyújtja őket Thetisznek.

 

0 Tovább

Iliász: tizenhetedik ének - hogy legyen kedved elolvasni

    Meneláosz vigyáz Patroklosz holttestére. Euphorbosz ront rá, hogy elorozza Patroklosz fegyverzetét, ám Meneláosz egy oroszlán bátorságával védi, majd nyakon szúrja Euphorboszt (a testvérét is Meneláosz ölte meg). Ám Apollón elirigyli a fegyverzetet, és Hektórt küldi rá, Mentész alakjában tüzeli fel, hogy ne hagyja, hogy Meneláoszé legyen a fegyverzet, ami a hős Akhilleusz tulajdona. Mire Hektór dönt és odasiet, Meneláosz már elpucolt, Patroklosz tetemét hátrahagyva, rajta az értékes fegyverekkel (nem akar megvívni Hektórral, mert tudja, hogy alul maradna a trójai hőssel szemben).

    Hektór felölti Akhilleusz fegyverzetét és csatába száll Aiásszal (Telamón fia), akit Meneláosz hívott erősítésként. Hektór oldalán harcolnak: Medón, Glaukosz, Therszilokhosz, Aszteropaiosz, Deiszénór, Hippothoosz, Phorküsz, Khromiosz és Ennomosz. Meneláosz is erősítést kér, akik jönnek: Aiász (Oileusz fia), Ídomeneusz, Mérionész, és még sokan mások, akik nincsenek név szerint említve.

    Nagy csata támad a tetem körül: Aiász megöli Hippothooszt, aki épp Patroklosz tetemét akarja elhurcolni, miután bokájánál átfűzött egy zsinórt. Hektór Aiászra céloz, de Szkhedrioszt öli meg, majd Aiász végez Phorküsszel. Aineiász megöli Leiókritoszt, Lükomédész Hippaszidész Apsziáónt.

Kissé távolabb Akhilleusz halhatatlan lovai siratják (!) Patrokloszt. Zeusz megsajnálja a két lovat, és megígéri nekik, hogy sosem fogja megengedni, hogy Hektór megkaparintsa őket.

Benneteket, ti szegények, mért adtunk a halandó

Péleusznak? Ti sosem vénültök s el nem enyésztek.

Tán hogy részt vegyetek nyomorában az emberi fajnak?

Mert hisz az embernél a világon nincs nyomorultabb

Mindama lény közt, mely lélegzik s mászik a földön.”

(443-447)

    Így Automedón, a kocsihajtó is megmenekül, mert Zeusz erőt fúj a lovakba, azok visszavágtatnak a görög táborba, a hajókhoz. Hektórnak pont Akhilleusz lovaira fáj a foga.

    A harc tovább folyik: Meneláosz megöli Podészt, Púlüdamász Péneleószt, Ídomeneusz dárdát dob Hektórra, de elvéti. Hektór is célbe veszi Ídomeneuszt, de helyette Mérionész kocsihajtját, Koiranoszt találja el.

    A görögök belátják, hogy maga Zeusz segíti a trójaiakat, minden harci kedvük elillan. Meneláosz Antilokhoszt bízza meg a feladattal, hogy vigye el Akhilleuszhoz Patroklosz halálhírét. Mérionész és Meneláosz kivonszolja Patroklosz tetemét a csatatérről. A két Aiász vállvetve tartják vissza a trójaiak vérmes hordáját, akik minden erejükkel meg akarják akadályozni, hogy elvigyék Patroklosz tetemét.

 

0 Tovább

Iliász: tizenhatodik ének - hogy legyen kedved elolvasni

   Patroklosz sírva meséli el Akhilleusznak, hogy a sok akháj hős már mind meghalt vagy sebesülten fekszik. Kéri Akhilleuszt, hogy hadd vegye fel az ő fegyverét, és menjen harcba helyette. Patroklosz bízik benne, hogy ha a trójaiak őt nézik Akhilleusznak, megfutamodnak, így az akháj sereg legalább egy lélegzetvételnyi szünethez jut. Akhilleusz beleegyezik, de meghagyja Patroklosznak, hogy csak riassza el a trójaiakat, aztán azonnal térjen vissza. Az akhájok pedig adják vissza a rabnőjét, és adjanak neki kincseket- ezt is Patroklosznak kellene elintéznie. Figyelmezteti Patrokloszt, hogy Trója várát ne ostromolja (mert az majd az ő dicső feladata lesz).

    A trójaiak meggyújtják az első hajót, mire Patroklosz végre felölti Akhilleusz fegyverzetét és csatába indul. Akhilleusz fegyverzetéből egyedül a dárdát nem veszi magához Patroklosz, mert azt nem bírja el (ezt még Kheirón kentaur adta Akhilleusznak, hogy hősöket öljön a kőrisből készült hatalmas dárdával). Automedón befoja a lovakat a szekérbe (Xanthosz és Baliosz- Akhilleusz halhatatlan lovai, még az istenek adták Péleusznak).

    Akhilleusz közben csatába hívja a mürmidónjait. A mürmidónok vezetői: Meneszthiosz, Eudórosz, Peiszandrosz, Phoinix és Alkimedón. Akhilleusz áldozatot mutat be a harcosaiért (egy arany serlegből bort loccsant Zeusznak).

    A trójaiak természetesen bedőlnek a cserének: azt hiszik, hogy Akhilleusz jött el a csatatérre, vadul hátrálni kezdenek. Patroklosz az első lándzsavetésével megöli Püraikhmészt. Hátrálás közben azért változatlan intenzitással folynak tovább a harcok, Árész legnagyobb örömére. Menoitiadész megöli Aréilükoszt, Meneláosz megsebesíti Thoászt, Megész ledöfi Amphikloszt, Antilokhosz Atümnioszt, Tharszümédész Mariszt, Aiász Kleobúloszt, Peneleósz Lükónt, Mérionész Akamászt, Ídomeneusz Eurümászt (szóval az akhájok ritkítják a trójaiakat).

    Patroklosz a háború dühös fúriájaként harcol, áldozatai: Protonoosz, Thesztór, Erüláosz, Amphoterosz, Eurümász, Epaltész, Tlépolemosz, Damasztoridész, Pürisz, Ípheusz, Euipposz és Argeadész Polümélosz. Szarpédón látja ezt a nagy öldöklést, próbálja a lükiébeli harcosokat biztatni, hogy bátran szálljanak szembe az ellenséggel, bárki is legyen az.

    Szarpédón lepattan a szekeréről és Patroklosszal találja magát szemben. Zeusz már előre siratja a kedvenc fiát (Szarpédón), sőt, elgondolkodik rajta, hogy mi lenne, ha mégis élve kimentené a csatából. Ám Héra figyelmezteti, hogy ha Zeusz a kedves fiát kimenekíti a harcból, a többi isten végtelenül dühös és irigy lesz, mert sokaknak harcol szeretett fia a trójai háborúban. Ám ha Szerpédónnak meg kell halnia, akkor Halál és Álom vigye el a testét Lükié mezejére (haza), ahol a szerettei balzsamba boríthatják és megkaphatja a holtaknak kijáró adót ( a sírhalmot és az emlékoszlopot).

    Patroklosz leöli Tharszüméloszt, Szarpédón fegyvernökét. Patroklosz és Szarpédón kocsival összecsap: Szarpédón elvéti a támadást, ám Patroklosz a dárdáját egyenesen Szarpédón szívébe mártja. Szarpédón az utolsó leheletével is biztatja barátját, Glaukoszt, hogy harcoljon bátran. Ádáz küzdelem folyik Szarpédón holttestéért: Hektór megöli Epeigeuszt, Patroklosz Íthaimenidész Sztheneláoszt, Glaukosz Bathükleuszt, Mérionész Láogonoszt. A vérontás mellett természetesen folyik az elmaradhatatlan hőzöngés és dicsekvés is.

    Apollón a közeli folyóban lemossa Szarpédón tetemét, nemenyésző lepelbe burkolja és átadja Álomnak és Halálnak, hogy vigyék haza. Patroklosz további áldozatai: Adrésztosz, Autonoosz, Ekheklosz, Megadész, Perimosz, Episztór, Melanipposz, Múliosz, Elaszosz és Pülartész.

    Patroklosznak már sok van a rovásán, Zeusz azon töpreng, mikor ölesse meg. Patroklosz természetesen elfelejti az Akhilleusznak tett ígéretét: ész nélkül hősködik, egyenesen a várig üldözi a hátráló trójaiakat. Patroklosz háromszor hág föl a bástyára, de Apollón (aki védelmezi Tróját) mindháromszor visszataszítja: nem ez Patroklosz végzete, hogy bevegye Trója várát. Hektór a Szkaiai kapukban állva hezitál, hogy mit csináljon, amikor Apollón Ásziosz alakjában (Hektór nagybátyja, Hekabé öccse) odalép hozzá, és megmondja, hogy mit kell tenni: rajta Hektór, kövesd Patrokloszt! Hektór a többi akhájra fittyet hányva üldözőbe veszi Patrokloszt. Patroklosz felkap egy hatalmas követ, és kiüti vele Hektór szekérhajtóját, Kebrionészt. Patroklosz szájhősködik egy sort, Kebrionész teteme felett Hektórral ketten megvívnak.

    Apollón hátulról megtaszítja Patrokloszt: lehullik a fegyverzete, védtelen marad, a lándzsája is eltörik. Ekkor Panathoidész Euphrobosz a lándzsájával megsebesíti, Patroklosz döbbenten hátrál. Hektór látja a helyzetet és lándzsáját Patroklosz ágyékába mártja. A hős eldől, mint egy fa. Meghal. Hektór sem képes megállni, hogy néhány hencegő szóval ne monologizáljon a haldokló Patroklosz felett.

    Hektór biztos benne, hogy Akhilleusz volt ilyen alávaló, ő küldte Patrokloszt, hogy ölje meg Hektórt (és nem maga, személyesen jött el). Patroklosz azonban felvilágosítja Hektórt, hogy hátrább az agyarakkal, mert a végzet, majd Euphorbosz, és csak harmadikként Hektór végzett vele. Patroklosz megjósolja, hogy hamarosan Hektór is követi őt a halálba, majd elhagyja az élet utolsó szikrája is a testét. Ám Hektór tovább henceg, hogy miért halna meg ő, mi van, ha ő öli meg Akhilleuszt? Kirántja a tetemből a dárdáját, egyenesen Automedónnak támad (Akhilleusz fegyverese), de az elmenekül (Akhilleusz fürge lovai menekítik ki).

 

0 Tovább

Iliász: tizenötödik ének - hogy legyen kedved elolvasni

    Zeusz fölébred, látja, hogy Hektór nem harcol. Rettentő dühös lesz Hérára. Látja, hogy Poszeidón nagyon is részt vesz a harcokban tilalma ellenére. Utasítja Hérát, hogy Poszeidón várja meg őt az istenek csarnokában, Apollón pedig serkentse Hektrórt harcra. Elmondja az egész háború kimenetelét, ettől Héra megnyugszik és lelkesen teljesíti az utasításokat.

    Az istenek összegyűlnek a csarnokban, Héra tolmácsolja Zeusz üzenetét, hogy ne merjenek ellenszegülni az akaratának. Árész itt tudja meg, hogy kedvenc fia, Aszkalaphosz is elhullott. Zeusz az Ída hegyére hívatja az isteneket, akik azonnal mennek is, ám Zeusz haragja irányukban már rég elpárolgott. Ám ismét felhívja a többi isten figyelmét, hogy ne tegyenek akarata ellen.

    Apollón megtalálja Hektórt, nagy erőt lehel a keblébe. Hektór újra képes harcolni. Hektór dühödt fúriakánt tombol, az akhájok felkészülten várják annak ellenére, hogy azt hitték, már a halálán van (azért egy kicsit megszeppennek, hogy a trójaiaknak isteni segítségük van, noha ezzel már nem első ízben szembesülhetnek). Aiász, Ídomeneusz, Teukrosz, Mérionész és Megész felsorakoznak. Hektór előtt Apollón tisztítja a terepet. Apollón kezében ott van az aigisz, a szent pajzs, amit még Héphaisztosz adott Zeusznak. Hektór áldozatai: Sztikhiosz és Arkesziláosz.

   Aineiász megöli Iaszoszt és Medónt, Púlüdamász végez Mékhiszteusszal, Polítész leöli Ekhinoszt, Agénór pedig Klonioszt küldi a másvilágra. Párisz lenyilazza Déiokhoszt. Apollón az aigisszel elegyengeti a halmokat és az árkokat, így Hektór könnyedén tör előre a gályákhoz.

    Patroklosz és Eurüpülosz az utóbbi sátrában ülnek, Patroklosz E. sebeit ápolja. A trójaiak már a hajóknál vannak, ezt már Patroklosz sem hagyhatja szó nélkül. Szalad is Akhilleuszhoz, hogy végre rávegye barátját, ideje a harcnak.

    Aiász a hajóknál megöli Kalétórt, Hektór buzdítja a trójaiakat, hogy ne hagyják Kalétór holttestét az akháj kutyák prédájának. Hektór Aiászra dobja a dárdáját, de elvéti. Helyette megöli Lükophrónt. Aiász haragra gyúl a veszteség miatt, Teukrosztól nyilakat kér és vad lövöldözésbe kezd. Lelövi Kleitoszt, amitől Púlüdamász vadul meg. Teukrosz le akarja nyilazni Hektórt, de Zeusz elszakítja a nyíl idegét. Hektór megöli Szkheidoszt, Aiász Láodámászt, Púlüdamász Ótoszt, Megész Kroiszmoszt, Meneláosz és Megész együttes támadással végez Dolopsszal.

    Hektór korholja a vezetőit, hogy tunyák, Melanipposz az elsődleges céltáblája. Ám hiába a buzdítás, Melanipposzt Antilokhosz megöli, míg az rohan felé. Hektór csak eszköz Zeusz kezében, neki rendeltetett, hogy lángra lobbantsa a görögök hajóit, hogy Akhilleusz végre abbahagyja a duzzogását.

    Az első hajó, amit Hektór felgyújt, épp Prótesziláosz hajója. Aki meggyújtja a hajókat (nincs néven nevezve), azt Aiász azon nyomban a lándzsája hegyére tűzi. Aiász még tizenkét embert öl le a hajóknál, a kétségbeesés megsokszorozza erőit. Nincs hova visszavonulniuk, nincsenek hátsó tartalék csapatok, csak maguk vannak, most már az életükért küzdenek.

 

0 Tovább

a latin nyelvtanulás szépségei#20

0 Tovább

Iliász: tizennegyedik ének - hogy legyen kedved elolvasni

    Nesztór a sátrából kilépve szembesül vele, hogy az akháj falat teljesen lerombolták. Körbejárja a tábort, szállingóznak vissza a sebesült hősök, köztük Agamemnón is. A védelmüket teljesen lerombolták a trójaiak, a harcok már a hajóknál folynak. Agamemnón szerint vízre kéne bocsátani a partmenti gályákat, menteni, amit még lehet. Odüsszeusz azon nyomban közli, hogy ez egy rossz terv. Még ha Zeusz ellenük is van, nem hátrálhatnak meg. Diomédész azt javasolja, hogy vessék vissza magukat a harcokba, buzdítsák a többieket, de csak olyan tessék-lássék módon, magukat kíméljék, hogy ők ép bőrrel megúszhassák.

    Kihallgatta ezt Poszeidón és azon nyomban emberi alakban a harcosok közé vegyült. Agamemnónnak mondja el, hogy fognak még a trójaiak futni előlük.

    Héra tudja, hogy Zeusz nem örülne, ha megtudná, hogy Poszeidón a tilalma ellenére beleavatkozik a háborúba. Kicicomázza magát, hogy saját bájaival terelje el Zeusz figyelmét a történésekről. Aphrodités is belevonja a tervezett cselbe: azt mondja az istennőnek, hogy azért kéri el tőle a minden szerelmi varázslatot tartalmazó mágikus övét, hogy Ókheanoszt és Rheát a szerelem dolgában megbékítse és ezért tiszteljék őt. Aphrodité örömmel átadja az övét, ami minden létező szerelmi varázslatot magában rejt.

    Héra folytatja útját: Lémnoszba megy, itt találja Álmot (Halál testvére). Azt kéri tőle, hogy bocsásson Zeusz szemére álmot, amikor vele hál. Cserébe pompás aranytrónt ígér, ám Álom nem mer Zeusz dolgaiba avatkozni. Ekkor Héra Pászitheét, az egyik Khariszt ígéri neki feleségül, mire Álom végre beleegyezik a feladatba. Álom megesketi Hérát, hogy tényleg hozzáadja Pászitheét. Héra esküje: a Sztüx iszonyú folyamára kell esküdnie, fél kézzel a tápláló anyaföldet, fél kézzel a fénylő eget kell megérintenie, hogy azok legyenek a tanúi.

    Héra az Ida hegyéhez siet, mert ott ül Zeusz. Álom a fenyőágak sűrűjében rejtőzik el, éleshangú madár képében (a madár égi nevén Khalkisz, de emberi nevén Küminaisz). Héra elcsábítja Zeuszt, aki átlátszatlan fellegekbe burkolja magukat, így töltik a pásztorórát. Álom ekkor Poszeidónhoz rohan, hogy most kell az akhájokat segíteni! Poszeidn felszítja a kedélyeket, a két csapat ismét egymásnak ront.

Legelőször Hektór vet dárdát. Aiászt találja el (Telamón fia), de Aiászt megvédi a tőle kapott ezüsztszegecses kard szíja. Aiász bosszúból egy öles kővel dobja meg Hektórt, aki el is terül. Ám Hektrót megvédik a társai: Glaukosz, Szarpédón, Agénór, Púlüdamász és Aineiász köré állnak, testükkel védik. Hektórt kiviszik a csatatérről, a Xanthosz partjánál agonizál. Közben Aiász megsebesíti Sztanioszt, majd le is döfi. Púlüdamász rohan oda óvni a tetemet, ledöfi Prothoénórt, és örömében ócsárolja az akhájokat. Ez leginkább Aiászt zavarja és Arkhelokhoszt öli meg, bár Púlüdamászt vette célba, de elvétette. Ő is henceg. Akamász ledárdázza Promakhoszt, és ő is folytatja a dicsekvést, hogy lám-lám, az akhájok sem sebezhetetlenek. Erre Péneleósz rohan Akamászra, ám Ílioneuszt öli meg. Az öldöklés tovább folytatódik: Aiász (Telamón fia) megöli Hüritoszt, Antilokhosz Mermeroszt és Phalkészt öli meg, Mérionész Morüszt Hippotiónt végzi ki, Teukrosz Prothoónt és Periphétészt küldi az alvilágba, Agamemnón Hüperénórt döfi lágyékon. Ám a legtöbb áldozatot Oileusz fia Aiász szedi (nincsenek név szerint említve).

0 Tovább

Iliász: tizenharmadik ének - hogy legyen kedved elolvasni

    Poszeidón Szamosz hegyén ül, ahonnan szemmel tudja tartani az eseményeket. Nem tűrheti tovább, hogy ölik az akhájokat: felölti arany vértjét és befogja pompás tengeri lovait (tengeri szörnyek) és útnak indul. Egy kis érdekesség, hogy Poszeidón úgy közlekedik a tengeren, hogy a víz kettéválik előtte, amerre megy. Az imbroszi szigetek közt kiköt, Tenedosz közelében, leparkolja lovait.

    A trójaiak már biztosak benne, hogy az egész akháj hadiflottát elpusztíthatják, amikor Poszeidón kilép a tengerből és Khalkhászéhoz hasonló hangon a két Aiászt biztatja, hogy eszükbe ne jusson menekülni, hanem harcoljanak. Poszeidón kénytelen titkon biztatni a görögöket, mert bár Zeusz testvére, mégis Zeusz született hamarább, ezért hatalmasabb is Poszeidónnál. Erőt és bátorságot csepegtet a szívükbe, majd sólyom képében elrepül. Telamón fia Aiász ismerte fel, hogy egy isten szólt hozzájuk.

    Aiász az elkeseredett harcosokat új lelkesedére buzdítja, inspirálja Teukroszt, Léítoszt, Péneleószt, Thoászt, Déipüroszt, Mérionészt és Antilokhoszt. A falanx újra feláll. Hektór seregei támadnak, ám az új lelkesedéssel felvértezett akháj seregről lepattannak.

    Déiphobosz dárdát kap Mérionésztól, de nem hal meg, mert bár eltalálja a dárda, de eltörik a nyaka. Teukrosz leszúrja Imbrioszt, és épp lerángatná róla a fegyverzetet, amikor Hektór őt veszi célba. A lándzsadobás nem találja el Teukroszt, ám leteríti Amphimakhoszt. Most Hektór szalad, hogy áldozatáról lecibálja a sisakot, ám Aiász gerelyébe szalad bele. Hiába találja el, annyi páncél van rajta, hogy a lökés csupán hátrébb veti. Amphimakhosz tetemét Menesztheusz és Sztikhiosz rángatják ki, Imbrioszét pedig a két Aiász. Oileusz fia Aiász levágja Amphimakhosz fejét és pontosan Hektór lába elé gurítja a porba. Poszeidón tombol dühében.

    Az orvosi sátraknál épp Ídomeneusszal „találkozik” Poszeidón, és Thoász hangján szól hozzá: a krétaiak esküjét kéri számon rajta, amit a trójaiakkal szemben tettek. Ám Ídomeneusz beletörődéssel válaszol: a görögök igenis jól harcolnak, minden bizonnyal Zeusz akarata ez, hogy elveszejtse az akhájokat. Ám Poszeidón még jobban felborzolja a kedélyeket: aki most gyáva, azt vessék a kutyák elé (minden bizonnyal nem voltak még közismertek a mókusok)!! Összefogás és küzdelem az utolsó vérig!!

    Mérionész, Ídomeneusz fegyvernöke pont összefut a frissen harci kedvvel felpaprikázott Ídomeneuszba. Épp a sátrak felé sunnyog, Ídomeneusz számon is kéri rajta, hogy miért megy kifele a csatákból, tán megsebesült? Mérionész kivágja magát a kellemetlen szituációból: új dárdáért jött, mert az övét már beleverte Déiphobosz pajzsába. (Ídomeneusz pajzsa: rézből és ökörbőrből készült kerek pajzs, a belső fogója két rúd.) Erre Ídomeneusz elbüszkélkedik vele, hogy az ő sátra tele van dárdákkal, és egytől- egyig olyanok, amelyeket a trójai ellenségeitől szedett el (és természetesen rengeteg pajzs és sisak és vértezet is, ami mind a személyes gyűjteményét gazdagítja). Mérionész ismét kivágja magát:ő mindig legelöl harcol, és mivel Ídomeneusz is ezt teszi, pontosan tudhatja, hogy maga Mérionész mekkora vitéz. Némi szünetet követően mindketten felszerelkeznek és együtt indulnak újra a csatába.

    Ídomeneusz leöli Othrüoneuszt. Ásziosz, a szekérhajtó jön Othrüoneusz teteméért, ám őt is megöli Ídomeneusz. Déiphobosz Ászioszt siratva Ídomeneuszra dobja a dárdáját, ám Ídomeneusz hajlott kora ellenére fürgén hajol el a támadás elől. Ez a dárda teríti le Hippaszidész Hüpszénórt. Nem baj, hogy Déiphobosz nem azt találta el, akit eredetileg célba vett, mert Ásziosz halála így is meg lett bosszulva, útban Hádészhoz kapott maga mellé kísérőt.

    Déiphobosz dicsekvése bosszantja az akhájokat, Ídomeneusz (igaz Poszeidón segytségével) végez Alkathoosszal. Déiphobosz megszeppen, Aineiászhoz fut segítségért. Aineiász jön is, ám közben Ídomeneusz is szerez erősítést: Aszkalaphoszt, Aphareuszt, Déipüroszt, Mérionészt és Antilokhoszt. Aineiász segítői: Párisz és Agénór. Aineiász és Ídomeneusz Alkathoosz holtteste fölött csatáznak. Ídomeneusz csak úgy mellékesen megöli Oinomaoszt. Déiphobosz lerángatja a sisakot a tetemről, ám Mérionész átdöfi a kezét. Déiphoboszt testvére, Polítész rángatja ki a tűzvonalból, Polítésznek van kocsija, így visszamennek Trójába.

    Aineiász áldozata Aphareusz Kalétoridész. Antilokhosz megsebesíti Thoónt, és már haldoklás közben letépi a vértjét. Antilokhoszt nem tudják megsebesíteni, maga Poszeidón védi. Mérionész megöli Ásziadész Adamászt, Helenosz Déipüroszt, Meneláosz pedig megsebesíti Helenoszt. Peiszandrosszal is Meneláosz végez, a tetem fölött hosszan monologizál, hogy milyen alávalóak a trójaiak. Közben Harpalión támad rá, ám Mérionész lenyilazza. Párisz szíve elszorul, bosszúból lenyilazza Eukhénórt.

    A hajóknál is ádáz küzdelem dúl, az akhájok (itt említi a boiótokat, iónokat, lokrisziakat, phthíébelieket, epíveket) bár nehezed, de egy kicsit hátrébb szorítják Hektórt. Az akhájok vezetője (itt athéniak) Menesztheusz, ő vezeti az itt felsorakozott hősöket: Pheidász, Biász, Sztikhiosz, Megész, Amphíón és Drakiosz. A phthíaiakat Medón és Podarkész vezeti. A két Aiász egymás mellett harcol. Aiász Telamónidész mögött rengeteg bátor katona sorakozik fel, ám Oileusz fia Aiász szinte kénytelen egymaga harcolni, mert a lokrisziak, akiket vezet, íjász nép, nem kedvelik a közelharcot (és nincs is hozzá megfelelő felszerelésük).

    Púlüdamász figyelmezteti Hektórt, hogy ideje lenne egy kicsit megállni és haditanácsot tartani. Ám mire Hektór végigverekedi magát a csatatéren, hogy megkeresse a vezetőket, a csata csak fokozódik. Sok trójai vezető már halott vagy sérült. Hektór Párisszal is találkozik, akit cukkol a gyávaságával, de Párisz most már végre összeszedte magát. Hektór Aiásszal találja szembe magát, kölcsönösen gyalázzák egymást.

0 Tovább

Iliász: tizenkettedik ének - hogy legyen kedved elolvasni

   Apollón és Poszeidón a folyókat egybeterelik és hatalmas árvízzel ostromolják Trója falait. Hektór megostromolja az akháj falakat, bár hatalmas árok védi, és ezt nem tudják a lovakkal átugratni. Púlüdamász javasolja, hogy szálljanak le a lovakról és gyalogszerrel folytassák az ostromot. Az ostromlók: Kebrionész, Párisz, Alkathoosz, Agénór, Helenosz, Déiphobosz, Ásziosz Hürtakidész, Aineiász, Arkhelokhosz és Akamász. Szarpédón Glaukosszal megy, ők is a falakat ostromolják. Falanxba fejlődve indulnak a görögök ellen. Egyedül Ásziosz Hürtakidész az, aki nem hajlandó lerakni a harci szekerét, a sorok élére tör, ám ez csak arra elég, hogy Ídomeneusz dárdájába beleszaladjon.

   A kapukat két görög hős őrzi: Polüpoithész és Leonteusz. Újabb trójai ostromlók tűnnek fel: Ásziosz, Íamenosz, Oresztész, Ásziadész Adamász, Thoón és Oinomaosz. A védők hatalmas köveket dobálnak le a bástyákról a trójaiakra. Polüpoithész hősiesen védi a kaput, megöli Damaszoszt, Pülónt és Ormenoszt. Leonteusz Hippomakhoszt, Antiphatészt, Menónt, Íamenoszt és Oresztészt küldi át az árnyékvilágra.Közben Púlüdamász és Hektór egy árokban kuksolnak. Épp rohamozni készülnek, amikor egy égi jelenést látnak: balra tőlük egy sas repül át az égen, aminek karmai között egy véres kígyó tekergőzött. A kígyó még élt és küzdött az életéért, megtámadta a madarat, majd a kígyó pontosan a sereg közepébe zuhan le. Púlüdamász értelmezi a látottakat: hiába törnek át a trójaiak a kapun, a bárkáktól már nem jöhetnek vissza. Hektórnak nem tetszik az értelmezés, szerinte Púlüdamász egy nyápic alak, aki el akarja kerülni a harcokat. Így hát Hektór az eddigieknél is lelkesebben veti bele magát a csatába.

    A bástyákon mindkét Aiász ott van, lelkesítik a társaikat. Zeusz saját fiát, Szarpédónt tüzeli fel az akhájok ellen. Szarpédón azt fejtegeti Glaukosznak, hogy ha őket annyira tisztelik otthon, Lükiában, akkor most nekik kell a legbátrabbnak lenniük, hogy tényleg méltóak legyenek a fejedelmeknek kijáró megkülönböztetett tiszteletre, kiérdemeljék a kiváltságokat. Glaukosz is felbuzdul ezektől a szavaktól, a lükiai hadakat egyenesen a toronynak vezetik, amit Menesztheusz véd.

   /Kitérő: Szarpédón pajzsa. Lemezes, ércből készült, bikabőr van belevarrva, körben arany sávok díszítik a szélét. Szarpédón azt mondja, hogy „a halálnak végzete számtalan úgyis”, a ránk kirótt sorsot úgysem kerülhetjük el, jobb büszkén szembenézni a végzettel, legyen az bukás vagy diadal./

   Menesztheusz Thoótészt küldi hírnökként Aiászhoz, hogy jöjjön segíteni. A legjobb lenne, ha mindkét Aiász jönne, de Telamón fia Aiász mindenképp jöjjön. És jön Teukrosz is, mert a jó cserkész ott segít, ahol tud. Aiász megígéri, hogy amint végzett Menesztheusz megsegítésével, visszatér a csatatérre. Magukkal viszik Pandíónt is erősítésnak, aki jól nyilaz (bár nem egy férfiasan népszerű dolog lesből lenyilazni az ellenséget, ám jól jön egy kis erősítés).

   A bástyán megindul a mészárlás: Aiász megöli Epiklészt (Szarpédón társa), Teukrosz meglövi Glaukoszt, aki elsündörög a falaktól, hogy ne lássák sérülten. Szarpédón megöli Alkmáónt, majd puszta kézzel letépi a párkányt. Aiász rátámad Szarpédónra, de Zeusz nem hagyja, hogy baja essen. Sokáig nem dől el a harc, a védők tartják magukat, a trójaiak pedig töretlen lelkesedéssel ostromolják a falakat. Rengeteg katona lelte itt a halálát. Végül Zeusz Hektórnak adja a győzelmet. Hektór egy emberfeletti nagyságú kővel zúzza be a kapukat, így a trójai hadak akadálytalanul tudnak beözönleni a várba.

 

0 Tovább

Iliász: tizenegyedik ének - hogy legyen kedved elolvasni

   Reggel Zeusz a Viszályt küldi a görög táborba: mindenki felserken, lehetőleg azonnal harcolni akarnak. Agamemnón fegyvert ölt. A vértje: Kiszürásztól kapta vendégadományul, Küproszból, amikor híre ment, hogy Trójába mennek, mert Kiszürász ezzel az ajándékkal kereste a király kegyeit. Olyan volt, mint a szivárvány, amit jelként a halandóknak Zeusz a felhőkre szögez. A vértben kékes acélból tíz csík volt beleverve, tizenkettő aranyból, húsz pedig ónból; három acél sárkány tekergőzött fel a nyaka mellett két oldalt. Agamemnón kardjában sok szép aranyszög van, a hüvelye ezüst, a szíja aranyozott. A pajzsa „emberborító riadalmas sokszinü pajzs”, fényes tíz ércköve van, mind fehér, kivéve egyet, ami fekete- a közepén. A pajzsot Gorgófej díszíti, körülötte Rémület és Riadás. A pajzs szíja ezüstből készült, tetejében a szíjnak éjszínű kígyó kunkorodott, háromfele hajlott (mert három feje volt). A sisakja négygombos, kétormú, lóforgós. A dárdája érccel díszített. Agamemnón káprázatos fegyverét látva Héra és Athéné büszkén dördült az égben.

   A trójaiak is felsorakoznak: Hektór, Púlüdamász, Aineiász, Anténór három fia (Agénór, Akamász és Polübosz). A seregek egymásnak rontanak. A harcban csak a Viszály istennője vesz részt, a többi isten távol maradt.

   Az istenek Zeuszt vádolják, hogy a trójaiak pártját fogja. Nem avatkoznak bele a háborúba; az emberek isteni segítség nélkül kénytelenek mészárolni egymást. Agamemnón elemében van: megöli Biénórt, Oileuszt, Íszoszt, Antiphonoszt, Peiszandroszt, Hippolokhoszt (apjuk ellenezte, hogy Helenét visszaadják Meneláosznak, sőt, jvasolta, hogy öljék meg Meneláoszt, amíg Odüsszeusz követségben járt- most Antimakhosz két fia az életéért könyörög, váltságdíjat ígér cserébe). Agamemnón Hektórt szeretné megtalálni, de Zeusz kimenekíti Hektórt a várba: Ílosz Dardanidész sírjánál látja meg őket Agamemnón, de a Szkaiai kapuknál, Zeusz szent bükkfájánál Írisz inti Hektórt, hogy hátráljon, mert Agamemnón ellene fenekedik.

   Agamemnón újabb áldozatokat szed: Íphidamász Anténoridészt lekaszabolja. Ezt meglátja Koón (Íphidamász bátyja), és titkos támadással sikerül megsebesítenie Agamemnónt. Ám ez cseppet sem lassít Agamemnónon, megöli Koónt is, amint épp az öccse tetemét húzza ki a csatatérről. Idővel azonban Agamemnón sebe fájni kezd, visszavonul a gályákhoz. Hektór látva Agamemnón visszavonulását, támadásba lendül. Áldozatai: Ászaiosz, Aiszümnosz, Órosz, Opítész, Dolopsz, Ophelitosz, Ageláosz, Autonoosz és Hipponoosz. Csúf véget ért volna a görög sereg története, de Odüsszeusz csatába hívja Diomédészt, együtt irtják a trójaiakat. Megölik Thümbraioszt, Molíónt, Hüpeirokhoszt, Hippodamoszt és Agasztrophoszt. Hektór látja a mészárlást, Diomédész felé tör. Diomédész Hektórra támad, el is találja a fejét, de nem sebesíti meg. Ám az ütés erejétől Hektór szemei elsötétülnek, letérdel a földre és harcképtelenné válik. Diomédész odalép hozzá, de nem öli meg, hanem visszatér a csatába.

   Diomédész éppen Agasztrophosz teteméről cibálja le a vértet, amikor Párisz nyilat feszít rá. El is találja Diomédész jobb talpát, a nyíl a földbe fúródik. Páriszt egy gyáva féregnek tartja, aki sunyiban eregeti a nyilait, de szemtől szemben nem mer harcolni. Odüsszeusz kettejük közé áll, Diomédész visszakocsikázik a hajókhoz. Odüsszeusz egyedül marad a trójaiak gyűrűjében, de lelkesen kaszabolja őket. Megöli Déiopítészt, Thoónt, Ennomoszt, Kherszidamászt, Kharopszot és Hippaszídészt. Szókosz, Hippaszídész testvére lép elő és megtámadja Odüsszeuszt. Odüsszeusz meg is sebesül, de Athéné nem hagyja, hogy kedvence meghaljon. Odüsszeusz ezért megöli Szókoszt (is). Odüsszeusz hátrál, hívja a harcostársait. Meneláosz és Aiász siet a segítségére. Aiász átveszi a feladatot, most ő gyilkolja halomra a trójai katonákat. Áldozatai: Dorüklosz, Lüszandrosz, Püraszosz és Pülartész. Meneláosz kimenekíti Odüsszeuszt a csatából.

   Hektór a Szkamandrosz partján harcol, itt van Nesztór és Ídomeneusz. Párisz megsebesíti Makháónt, egy háromágú nyíllal átlövi a jobb vállát. Nesztór a kocsiján viszi vissza a sérült Makháónt a táborba. Kebrionész javasolja Hektórnak, hogy most már foglalkozzanak végre Aiásszal (Telamón fia). Aiász veszett oroszlánként harcol, védi a hajókat. Eurüpülosz besegít, megöli Phausziadész Apsziáónt (király). Párisz cserébe megsebesíti Eurüpüloszt.

Akhilleusz meglátja, hogy Makháón megsérült. Nem biztos benne, hogy tényleg Makháón az, ezért Nesztórhoz küldi Patrokloszt, hogy nézzen utána, mi a helyzet. Nesztór sátrában van Hekamédé (Tenedoszból, Arszinoosz lánya, rabnő), ő kínálja étellel a hősöket: hagymát, mézet, búzalisztet szolgál fel. Nesztór sátrába toppan be Patroklosz, és Nesztór elmondja, hogy a görög had már a végét járja. Diomédész is megsebesült, Odüsszeusz és Agamemnón sincsenek a legjobb bőrben. Nesztór néhány rövid anekdota erejéig felidézi a hősies fiatalságát. Nesztór ott volt Phthíában, amikor sereget toboroztak Trója ellen, ő maga hívta Akhilleuszt és Patrokloszt is harcba. Patroklosz apja, Menoitiosz, intette fiát az úttól, azt tanácsolta neki, hogy a hős Akhilleuszt lássa el bölcs és hasznos tanácsokkal. Erre emlékezteti most Patrokloszt Nesztór: győzze meg Akhilleuszt, hogy ideje harcolni.

   Nesztór a kiagyalója annak a végzetes ötletnek, hogy ha Akhilleusz nem akar harcolni, akkor álljon Patroklosz a mürmidónok élére és segítse a görög hadakat. Ha Patroklosz Akhilleusz fegyverzetét viselné, a trójaiak megrettennének, és a görögök végre legalább egy kis levegőhöz jutnának. Patroklosz fellelkesülve siet vissza Akhilleuszhoz. Útközben találkozik Eurüpülosszal, aki megerősíti, hogy a görögöknek tényleg nagyon rosszul áll a szénájuk. Eurüpülosz megkéri Patrokloszt, hogy vegye ki a nyilat a combjából és lássa el a sebét, ahogyan Akhilleusztól tanulta (Akhilleusz a gyógyítást Kheirón kentaurtól tanulta), mert a görög orvosok már mind maguk is sérültek (Podaliriosz és Makháón). Patroklosz ellátja a sérültet és lelkében új tűzzel siet vissza Akhilleuszhoz.

0 Tovább

Kacagó Delfinek

blogavatar

Minden, ami ókor.

Utolsó kommentek