Mit adtak nekünk a rómaiak?

 Ha már unod ezt a kérdést, ideje egy kicsit feldobni a választ! Mert nem csak szép vízvezetéket, utakat, vízöblítéses vécét és lefordíthatatlan verseket adtak, hanem mókát is!

   Ha unatkozol, kismillió módja van annak, hogy feldobd a hangulatot. Persze ez akkor és ott kilátástalannak látszik, hiszen épp ezért unatkozik az ember. No de a rómaiak, ők aztán értették a tréfát, különösen a császárok! Nyilván ők helyzetüknél fogva megtették, mert megtehették, de épp ezért érdemes rájuk odafigyelni, tanulni tőlük. Mert a császárok sem szigorú arcú márványszobrok, hanem nagyon is élő emberek, néha fiatalok és nem férnek a bőrükbe, néha idősebbek és újra élik a második gyerekkoruk. 

   Elagabalus császár kedvelt szórakozása volt, hogy a 'barátai' (mert valaki ellenkezni, ha a császár a barátjának nevezte?!?), amikor jól berúgtak, általa veszélytelennek zsűrizett állatokat csempészett a hálószobájukba. Ezek a veszélytelen állatok többnyire tigrisek, oroszlánok és medvék voltak, akik elhiszem, hogy jobban megijedtek, mint a macskajajjal küzdő derék római hazafi, mikor a rózsásujjú Hajnal beköszöntött. Szóval a reggeli riadalmat igen kevesen élték túl, ám ez cseppet sem kedvetlenítette el a tréfás kedvű császárt. Sőt, mivel ő a császár, arra sem lehet panasza, hogy idővel elfogynak a barátai, hiszen azonnal bárkit megtisztelhet ezzel a hízelgő pozícióval.

   Ám Elagabalus császár egy olyan dolgot talált fel, ami mind a mai napig igen otromba, ám megunhatatlan tréfa, és a legjózanabb ember is biztosan nevet rajta. Egy egészen ártalmatlan tréfa, a puki-párna feltalálása és megalkotása fűződik a derék császár nevéhez. Természetesen akkoriban még nem állt rendelkezésére a ma már nélkülözhetetlen gumi, de miért császár a császár, hát azért, hogy megoldja a megoldhatatlant - állati beleket és hólyagokat használt a célra, azokat fújta fel levegővel (vagy 'finoman megkérte' egy 'barátját', hogy fújjon bele a néha bélzsákba) és helyezte a hozzá betérő kedves látogatók ülőalkalmasságára. Ezután az évezredek óta változatlan sátáni kacaj söpört végig a társaságon, az áldozat pedig pirulhatott és menthette a menthetetlent, akárcsak manapság.

   Azért hozzátenném, hogy Elagabalus bohóckodásai nem arattak osztatlan sikert, sokan ferde szemmel nézték az ifjú és bohó császár működést (és nem a kínaiak voltak). Ezért ne is csodálkozzunk a végkifejleten, hogy derék császárunk erőszakos lemészárlás áldozata lett. Gyanítom nem a puki-párna verte ki a biztosítékot a szigorú rómaiaknál, de ki tudja... A rövid uralkodása ellenére maradandót és felejthetetlent alkotott, megismételhetetlent adott az emberiségnek: a puki-párnát. Tehát ha legközelebb megkérdik, mit adtak a rómaiak, nem feltétlenül a vízvezetékkel kell kezdeni...

0 Tovább

A Flórián téri aluljáró lakói

   A Flórián téri aluljáró érdekes hely. A múlt és a jelen bizarr találkozása. A jelen szennye, bűze, a hétköznapok verejtéke. És közben ott vannak a római kövek másolatai. Méltatlanul elhanyagolva. Persze csak másolatok, de én azért nagyon szeretem őket. Főként a sírköveket. Néhány bazáron, lottózón átverekdve, óvatosan kerülgetve a pisitócsákat eljuthatunk a sírkőig - és a hőn szeretett latin feliratig. A felzavart galambok közben méltatlankodva búgnak, és igyekszem nem levegőt venni, mert még a kipárolgástól is berúgok.

    A sírkőben a pálmafa-törzs és természetesen a medúza-fő volt az első, amire felfigyeltem. Olyan tengerparti hangulat itt a Kárpát-medence közepén. A faragott emberalakot ugyanis két zömök pálmatörzs keretezi. Nem lehet nem észrevenni. A Medúza-fej a timpanonban van (az a kis háromszög, ami azegész kompozíció "tetejét" adja), és ezen a lejtőn is vad tengeri lovak (szép nevükön hippocampusok) tombolnak. És a férfi feje fölött is két oldalt egy-egy delfin (nem legendás állat, "mezei" delfin, akivel mi is találkozhatunk). Szóval minden adott egy pálmafás-tengerpartos hangulathoz. De mi ez az egész itt, Magyarországon?

római Aquincum sírfelirat
A tengeri ló azoknak, akik még nem találkoztak vele

 

  A férfi egy irattekercset és egy hangszert tart a kezében. Azt gondolnánk, hogy zenész. Pedig nem az. Bár a rómaiak szerették a zenét, ám a diomüszoszi féktelen, önfeledt mámornak mégsem adták át magukat (Nemo saltat sobrius - ahogy a latin mondja - vagyis senki sem táncol józanul, ahogyan Cicero is megállapította). Szóval józanul, megfontoltan és mérsékletesen élvezték a zenét, de azért élvezték. Ez a hangszer, ami szinte rá van tekeredve az alakjára: kürt. Nem egy sok tanulást igénylő, bonyolult hangszer, ám például a gladiátorviadalok rendes kísérő hangszere.

római Aquincum sírfelirat
itt a kürt (cornu) egy mozaikon


   A feliratról viszont kiderül minden. A halott, aki az idők mélyéről most is a szemünkbe néz, Aelius Quintus. Katona volt. Na jó, kürtös, de azért mégsem pálmafás-zenész a plebs szórakoztatására. Felelősségteljes katona. Ez a kép a Flórián téri aluljáróban készült. Galambmentesítés után. A kő eredetije az Aquincumi Múzeumban látható. A másolat mellett szólva azt mondanám, hogy könnyebb elolvasni a feliratot. Szépen van megfaragva és a latin feliratok szerelmeseire gondoltak a készítők.

 

római Aquincum sírfelirat

   Gondolom már mindenki izgatottan várja a feliratot, nem is csigázom tovább a kedélyeket:


D(is) M(anibus)/ Ael(ius) Quintus cornice(n)
domo/ Cirpi probatus/ an(norum) XX militavit/ {...}

A felirat további része sajnos nincs meg. A kő kettétört, pont a feliratnál. Sebaj, ebből is sok dolgot megtudhatunk:


A halotti isteneknek. Aelius Quintus kürtös Cirpi-ből. Besorozták 20 éves korában, katonáskodott...

   A 'halotti isteneknek' a szokásos üdvözlési forma. Cirpi a mai Dunabogdány. Jólfésült katonánk tehát dunabogdányi születésű volt, kürtös...és halott. Talán a Duna partjáról hozta magával a pálmafákat :-)

0 Tovább

10+1 tanács rabszolgavásárláshoz és tartáshoz

   A rabszolgaság intézménye, rabszolgákat tartani vagy rabszolgának lenni nem új keletű dolog. Amióta csak ismerjük a történelmünket létezett a rabszolgaság intézménye. Működött. De mégis hogyan? Mit kellett tudnia egy rabszolgakereskedőnek a kereskedelemről és a rabszolgákról? Az ókori Rómában a különböző számítások szerint a népesség egyharmada rabszolga volt. Ki többet, ki kevesebbet mond: a lényeg, hogy igen sokan voltak, a társadalom egy jelentős részét adták. Azoknak, akik rabszolgákkal kereskedtek, néhány igen szigorú és fontos szabályt be kellett tartaniuk. Például tilos volt bármilyen értelemben "hibás" rabszolgát eladásra kínálni. Természetesen minden kereskedő igyekezett kreatív trükkökkel túladni a "hibás" rabszolgáin.

   Ha viszont rabszolgavásárlásra szántad el magad, légy nagyon körültekintő! Íme néhány jó tanács, amit nem árt elolvasni, mielőtt nekivágsz a húspiacnak! Mert később nem tudsz reklamálni...

büntetés római rabszolgák

1.) Ne hagyd, hogy palira vegyenek! Az árusok általában nem mondanak igazat a rabszolga korát illetően. Nézd meg a fogait! Ha első ránézésre fiatalnak tűnik, borotváltasd le az egész testét, csupaszon sokkal szembeötlőbb a valódi életkora. Pláne ha prémes, éveket rejthet egy gyapjas hátszőr.

   Nem elég azonban csupán a helyes életkort megállapítani. Egy remekbe szabott tunica is rejthet görbe lábakat, a hangulatfokozó virágfüzérek sebeket, hegeket takarhatnak. Az arcon a festék szinte biztos, hogy valamit leplez. Púder a lázrózsák kendőzésére, vastag festék a hímlőhelyek fedésére. Ne engedj a vizuális megvezetésnek, le minden cicomával! Koncentrálj a meztelen valóságra!

büntetés római rabszolgák

2.) Az ingyenes rabszolgaszerzés legjobb módja a belső szaporulat. Legyen rá gondod, hogy a megvásárolt rabszolgádnak legyenek heréi. Ha már ki van herélve, de az eladó nem eunuchként árulja, ez lesz az első dolog, amit el akar titkolni előled.

büntetés római rabszolgák

3.) Nem mindenki alkalmas mindenféle munkára. Tudd, hogy mire akarod használni a leendő tulajdonodat! Légy tudatos vásárló! Ha viszont többféle feladatra akarod befogni, mert nem engedhetsz meg magadnak annyi rabszolgát, hogy minden feladatra külön embert tarts, legyen rá gondod, hogy megtudd, honnan származik! Mezei, gazdasági munkákra a legalkalmasabbak a barbárok (gallok, germánok, britonok): drabálisak és nagy teherbírásúak. Garantáltan nem beszélnek sem latinul, sem görögül, de erősek és szívósak. Az ökröddel sem fecsegsz, csak elvégzi a feladatát. Az egyiptomiak jók hordszéket cipelni és kiváló szeretők. Különc megjelenésükkel emelheted a saját megjelenésed fényét. Jobbak mint az ékszer. Izgalmasak. A batáviai asszonyok jól használhatók nők mellé, amolyan csip-csup feladatok ellátására. Válassz görögöt tanítónak, de azért vigyázz, ne legyen túl okos! A görögök amúgy is hajlamosak túlkombinálni mindent, legyen szemed rá, hogy ne verjen át. Ha tanítónak nem is, orvosnak jó lesz a renitens görög, az úgyis mindnek a vérében van.

 4.) Végül is római rabszolgát is vásárolhatsz, saját honfitársadat, aki adóssága fejében önmagát adta el rabszolgának. Megteheted, hiszen bármit megtehetsz. De azt tartsd szem előtt, hogyha saját honfitársadat dolgoztatod rabszolgaként, azzal nem fogod növelni a saját tekintélyedet! Nincs aljasabb ember, mint aki egy másik rómait aláz meg a rabszolgasággal. Kivéve persze azokat az eseteket, amikor a honfitársad egy szélhámos, egy csaló, és a leleplezés következményeként kerül a háztartásodba, mint rabszolga. Ez esetben hazafiasság törölve, azt tetted, amit tenned kell. Ilyen esetben viszont illik vele a lehető legkeményebben bánni. Ne fogd vissza magadat. Gyakran és kiadósan verd meg. Hiszen római vagy. És Róma örök.

büntetés római rabszolgák

5.) Légy képben a piaci árakkal! Egy egészséges felnőtt (15-40 éves) férfi ára 1000 sestertius körül mozog, egy nőé 900 sestertius. Fiatal fiú vagy idősebb ember 800 sestertius, kislány vagy vénasszony 600 sestertius. Kisgyerek vagy agg 400 sestertius körül beszerezhető. Egy szamár 500 sestertius körül kóstál, ebből mindig ki lehet indulni. Plusz-mínusz húsz százalék. Ne hagyd magad. Ez Róma, nem holmi zsibvásár.

6.) Büntetés. Ez a napi rutin része. Kicsi elhajlások még gondos neveléssel korrigálhatóak, de ha már a lelket is kiverted belőle, és az sem használ, akár kereszte is feszítheted. Vagy elküldheted dolgozni valamelyik bányába, hogy tanuljon egy kis jó modort. Valószínűleg nem kapod vissza, tehát induláskor feljegyezheted a veszteség-listádra.

7.) Árucsere nincs, a piacról való távozás után minden felelősség a vásárlót terheli! Szóval törődj bele, azzal élsz, akit megvettél. Nincs rinyálás, hogy nem ilyen lovat akartam. Különben is, egy római emelt fővel viseli a sors minden csapását. Innentől kezdve a te feladatod, hogy a legjobbat hozd ki a helyzetből.

büntetés római rabszolgák

8.) Költségek, kiadások. Jó dolog, ha van az embernek (mit embernek, a RÓMAINAK) rabszolgája, és még jobb, ha sok van belőlük. Ám ez egy drága hobbi, fenn is kell tartani ezeket a lepénypusztítókat. Kell nekik fekhely, meg ruhák, télen még több ruha... szóval nem olcsó mulatság. De mégis, mennyibe fáj egy rabszolga? Nagy vonalakban egy felnőtt esetében havi fogyasztásként számíts 30 kg árpát (nem kell neki búza, anélkül is működik), 1/2 liter olívaolaj (annak is az alja, nem azért tartod, hogy dőzsöljön), 1/2 kg só, 7 liter vizezett bor és sok-sok víz (azt ne sajánld tőle) és 1 liter garum (az utánozhatatlan római halszósz mindenkinek kijár - egységes halbűzbe fojt minden ételt). Ez elég unalmasan hangzik, de ez is egy felelősségteljes rabszolgatartó feladatai közé tartozik.

9.) Ha viszont már tied a rabszolga, leperkáltad az árát, akkor bármit csinálhatsz vele. Érted? B. Á. R. M. I. T.

10.)A Spartacus-faktor. Ezt mindig tartsd szem előtt. Ne bandázzanak és ne barátkozzanak, ne klikkesedjenek. Legjobb dolog a multikulti, keverd össze a fajtákat és akkor garantáltan nem lesz közös pontjuk és minden energiájukat felemészti az egymáshoz való alkalmazkodás A konyhai késeket jól gondold meg, hogy kinek a kezébe adod! Az sem hátrány, ha nem értik meg egymás nyelvét. A korbács nyelvét, amit te beszélsz, úgyis megértik.

büntetés római rabszolgák

   Biztosíts számukra egy minimális szabadságot, egy kis családi fészket, annál kevésbé akarnak lázadozni, ha azt hiszik, hogy van valamijük, amit elveszíthetnek.

+1.) Névadás. Adj neki nevet! És egy levehetetlen fém nyaklánccal biztosítsd a hűségét. Olyannal, amilyen a kutyádnak is van: ha elkóborol, tudják, hova kell visszaküldeni.

   És végezetül élvezd a római kényelmet, élvezd, hogy a rabszolgáid termelnek, és örülj, hogy nem te vagy rabszolga. Bár Fortuna istenasszony igencsak szeszélyes, a sors kereke könnyen fordulhat...

büntetés római rabszolgák

0 Tovább

Bosszúálló rómaiak

   Általánosságban igen sokat tudunk a rómaiakról: hogyan építkeztek, mit ettek, mit viseltek és mit olvastak. Azt is tudjuk, hogy ellenfeleiktől a legötletesebb módon szerettek megszabadulni. De miért? A gondolkodásukat nem értjük. Egy élet munkája megtanulni római fejjel gondolkodni, és gyakran az sem elég. Talán idővel megértjük a miérteket, de nem érezzük át. Különösen igaz ez a büntetésekre. Szerettek megtorolni. Példát statuálni. Erőt fitogtatni. Nem mintha manapság ez másképp lenne, de a római észjárás teljesen más. Mást jelent egy szobor szépségét megérteni és megint más dolog egy büntetést megérteni. Egynémelyik megtorlás nem is tűnik olyan kegyetlennek mai szemmel. De vegyük elő a római énünket, a római értékrendünket, és máris egy teljesen más világba csöppenünk!

   Íme egy kis ízelítő a római büntetések módozatairól.

1.) Keresztre feszítés

   A történelem méltán leghíresebb büntetése, természetesen Krisztus miatt. Így büntették a bűnözőket és a rabszolgákat, kalózokat, néhány keresztényt (korántsem olyan nagy számban, mint manapság gondoljuk) és a NEM rómaiakat. Az embert felszögezték egy keresztre és vártak. Elég hosszú ideig kellett várni, ritkábban a kivérzés, inkább a tüdő összeesése okozta a halált. A keresztre feszítés inkább órák, mintsem napok kérdése volt. De ez egy közismert történet...

2.) Culleus vagy poena cullei (a cullus,-i.m.=bőrzsák, tömlő szóból)

   Ez a szép latin kifejezés a legjellegzetesebb római kivégzési formát takarja, melyet egy speciális bűntett megtorlására tartottak fenn - az apagyilkosoknak. Természetesen az anyagyilkosra is ugyanez vár, ám a patriarchális társadalomban a szülő meggyilkolását apagyilkosságnak nevezik. A delikvenst egy hatalmas bőrzsákba varrják be és élve a tengerbe vetik. Néha majmot, patkányt vagy kígyót is mellékelnek a zsákba útitársként. Természetesen ez nem az állatok büntetése, jelen esetben nem ők a vétkesek.

   Az első zsákba varrt szülőgyilkos Publicius Malleolus volt: nem az apját, hanem az anyát tette el láb alól. Az ilyen és ehhez hasonló történetek sokáig fennmaradtak, intő példaként hagyományozódtak az utókorra és az elkövetkező generációkra.

   A halál leggyakoribb oka a vízbe fulladás (ha nem volt olyan szerencsés, hogy kitörik a nyaka). A parton szurkolók pedig élvezettel hallgatták a zsákból kiszüremlő kétségbeesett sikolyokat. Igazi római kivégzés!

3.) Büntetés fizetése

   A római polgár, ha ellopott valamit (és rajtakapták) vagy valamiféle kisebb bűnt követett el, általában pénzbírság megfizetésére ítélték. A pénzösszeg nagysága az ellopott holmi értékétől függött. A római és nem római mindig is eltérő megítélés alá tartozott.

4.) Száműzetés

   Minél vagyonosabb volt valaki, annál inkább számíthatott rá, hogy a legkisebb bűntett elkövetése után is száműzetés vár rá. Egy mohó uralkodó esetén még egy gondolatbűn is elég, sőt, egy igen telhetetlen uralkodó esetén bűn se kell: csinálnak. Ma már van rá szavunk is: koncepciós per. Ezt a rómaiak még nem fogalmazták meg tudományosan, csak alkalmazták.

   A vagyonos római polgár számára ez hihetetlen megaláztatást jelentett. A száműzetés jelenthetett néhány évet, vagy akár az egész hátralevő életét. A száműzetés ideje alatt a polgár nem férhetett hozzá a vagyonához, és a hatalmát sem gyakorolhatta, vagyis minden társadalmi kiváltságától  megfosztották. Ha csak időszakos volt a száműzetése, akkor is számolhatott a vagyona elvesztésével, ha nem volt családja vagy barátai, akik vigyázzanak rá. De pont ez a büntetés lényege: a polgárt elvágta mindennemű társadalmi összeköttetésétől, ellehetetlenítette a kapcsolatait, ami a régi Rómában az egyik legfontosabb tőke volt.

5.) Testi fenyítés

   Ennek a büntetésnek természetesen úgy van értelme, ha mások is látják, tehát közönség szeme láttára zajlik. Általában azoknak tartogatták, akik nem rendelkeztek római polgárjoggal - és azok szeme láttára hajtották végre, akik rendelkeztek ezzel a bizonyos polgárjoggal. A kiadós verés gyakori látványosságnak számított, és amellett igencsak fájdalmas is lehetett. Túl azon, hogy vérig lealázó.

6.) Az aréna aranyló homokja

   Nézőként az egyik legizgalmasabb római szórakozás a gladiátorviadal megtekintése, ám egészen más a helyzet, ha az ember közvetlen a porondról láthatja az eseményeket és ha aktív résztvevője a látványosságnak. Az aréna "fellépőként" igen keserves halált igért. Általában nem képzett harcosok kapták ezt a büntetést, és pontosan ez a hozzá nem értésük tette vidám és önfeledt szórakozássá a nyilvános kivégzést. A rimánkodás, a sírás, a könyörgés, a lealacsonyodás. Egy harcos nem futamodott meg, a gladiátorokban pont ezt a rettenthetetlenséget csodálták. A halálra ítéltek azonban semmi fenségest nem mutattak: egy római szemében nevetség tárgyát képezték.

   Ám a gladiátorknak sem volt különösebb élvezet egy ilyen ellenfél, de valakinek ezt is meg kellett tennie...

7.) Rabszolgaság

   A rabszolgaságnak is vannak különféle fokozatai, változatai: vannak egészen elviselhető, kényelmes feladatok, és vannak bizony gyötrelmes, szó szerint halálos munkák. Ha például valaki adósságba keveredik, és nem tudja kifizetni, végső megoldásként eladhatja saját magát rabszolgának a tartozás fejében. Ez valójában egy önbüntetési forma. Nagyon megszégyenítő, de gyakori megoldás. Szélhámosokat és csalókat gyakran kényszerítettek arra, hogy adják el magukat rabszolgának az áldozataiknak, miután lebuktak, hogy kompenzálják azok veszteségeit. Ilyenkor bármikor megverhették őket, és az új gazdájuk gyakorlatilag azt csinált velük, amit akart.

8.) Damnatio ad bestias - a vadak elé vettetés

   A legelvetemültebb bűnözőket ítélték erre a halálnemre. Az arénában a kiéhezett és feldühödött állatok elé vetették őket, és gyönyörködve nézték végig, ahogy a fenevadak ízekre szedik az elítélteket. Talán ez tűnik a legkegyetlenebb kivégzési módnak, ám a rómaiak gyönyörűségüket lelték az ilyesmiben. Abban, hogy "értelemmel nem rendelkező, oktalan lények" fogaira és karmaira bízták a bűnöst, egyfajta isteni igazságszolgáltatást láttak, miszerint nem egy ember (mit ember, egy RÓMAI) ítélkezik a bűnös felett, hanem maguk az istenek teszik vele azt, amire méltónak találják. Egy római polgár pedig örömmel szemléli, hogy az isteni igazságszolgáltatás gépezete olajozottan működik.

   Manapság persze ilyesmik már nincsenek. Csak börtönök vannak, mert a gyerektaperoló perverzeknek is jogaik vannak.

0 Tovább

Kacagó Delfinek

blogavatar

Minden, ami ókor.

Utolsó kommentek