Sült malac - egy kicsit másképp

  A római konyha sajátossága, hogy semmi sem az, aminek látszik. A "remekmű" készülhet bármiből, de attól káprázatos, hogy valami teljesen másnak tűnik az éhes szemlélő számára. Például ha csirkét sütsz, az tűnjön úgy, mintha hal lenne. Ezt gyakran a különleges sütőformákkal érték el. Húsok esetében a húst gyakran egészen apróra vágták, szósszal keverték és úgy öntötték egy más állat testét formázó sütőformába, hogy arra emlékeztesse a fogyasztót. Amikor pedig az ínyenc felfedezte, hogy valami teljesen más ízt kapott, mint várt, örömmel felkiáltott, hogy a szakács egy művész.

   Mert ám a konyhaművészet is művészet a javából. A rómaiak is szerettek enni, szerették a hasukat, és nagyon szerették az erős fűszereket, az intenzív ízeket. A gasztronómia koronázatlan királya, az ízek szerelmese, Apicius nagyon komoly szakácskönyvet állított össze. Vannak benne teljesen egyszerű, hétköznapi receptek, amolyan mindennapos ételek. Aztán vannak némi gyakorlatot igénylő ajánlások, amivel a vacsoravendégeket el lehet kápráztatni. És igen, olyanok is vannak, amivel akár magát a császárt is el lehet bűvölni. Különlegességek. Ritka, ma már megbotránkoztató alapanyagokból. A kulináris szokásaink és hagyományaink az egész szemléletünket meghatározzák, és régen sem volt ez másképp. Mi, magyarok megesszük a belsőségeket is, amin néhány nyugati megbotránkozik. Mi meg a csigán. Szóval előítéleteket félretéve vessük bele magunkat Apicius gasztronómiai világába!

malackát formázó tepsi

  Egy malacos receptet választottam Apiciustól, ez nem különleges recept, ez tényleg sült malac, ahogyan látszik. Kell hozzá néhány ma már nehezen beszerezhető hozzávaló, nem is ez a lényeg, hanem a kulináris szemlélet! 

"Malac kétféle töltelékkel. Tisztítsd meg, a gégéjénél kezdve zsigereld ki, és kötözd össze a nyakánál. Mielőtt megpirítanád, vágj egy nyílást a bőrén a füle alatt. Tölts meg Terentius-féle töltelékkel egy ökörhólyagot, s erősíts a hólyag szájához egy madarásznádat, amelyen át nyomj annyi [töltelteléket] a bőr alá,
amennyi belefér. Ezután fedd be [a nyílást] papirusszal, tűzd össze, és készítsd el a másik tölteléket. Törj össze borsot, lestyánt, szurokfüvet és egy kevés bordamaggyökeret, önts rá garumot, adj hozzá főtt agyvelőt, nyers tojásokat, főtt tönkölydarát, egy keveset a szaftból s (ha van kéznél) kis madarakat, fenyőmagot, szemes borsot. Az egészet ízesítsd garummal. Töltsd meg a malacot, göngyöld papiruszba, tűzd össze, s tedd a kemencébe. Mikor megsült, vedd le róla a papiruszt, kend meg olajjal, s tálald."

Apicius: De re cocquina VIII. könyv:Tetrapus 7.1.

0 Tovább

Gondolatok az Októberi Lóról

  "Október Idusával véget ért a hadjáratok évszaka, és ezen a napon a Campus Martius füves térségén, alig valamivel a köztársasági Róma severusi falain túl, köcsiversenyt rendeztek.

   Az év legjobb harci lovait párosával szekerek elé fogták, és nyaktörő iramban hajtották végig őket a pályán. A nyertes páros jobb oldali tagja lett az októberi ló, amelyet Mars hadisten papja, a flamen Martialis dárdával agyonszúrt. Ezután az októberi ló fejét és nemi szerveit lemetélték; a nemi szerveket sebbel-lobbal, hogy még vérezzenek, Róma legrégibb templomának, a Regiának szent tűzhelyére szállították, majd átadták a Vesta-szüzeknek, hogy Vesta szent tüzénél elhamvasszák őket. A hamvakat később abba a süteménybe keverték, amelyet Róma Romulus király általi megalapításának évfordulójára készült. A feldíszített fejet odavetették két, egyszerű polgárokból álló csapat közé, melyek közül egyik a Subura kerületet, a másik a Sacra Via kerületet képviselte; ezek ádáz küzdelemben mérkőztek meg a fej birtoklásáért. Ha a Subura győzött, a fejet a Turris Mamiliára szögezték ki, ha a Sacra Via kerekedett felül, a fej a Regia külső falára került.

   Ezzel az ősi szertartással, melynek eredetére már senki nem emlékezett, Róma legrégibb tulajdonát áldozták fel a Várost kormányzó ikerhatalmaknak: a háborúnak és a földnek, amelyektől Róma hatalma, gazdagsága, örökké tartó dicsősége eredt. Az októberi ló halálában egyszerre öltött testet a múlt elsiratása és a jövőről alkotott látomás."

Colleen McCullough: Az októberi ló

lovak római ünnepek

0 Tovább

Mit adtak nekünk a rómaiak?

 Ha már unod ezt a kérdést, ideje egy kicsit feldobni a választ! Mert nem csak szép vízvezetéket, utakat, vízöblítéses vécét és lefordíthatatlan verseket adtak, hanem mókát is!

   Ha unatkozol, kismillió módja van annak, hogy feldobd a hangulatot. Persze ez akkor és ott kilátástalannak látszik, hiszen épp ezért unatkozik az ember. No de a rómaiak, ők aztán értették a tréfát, különösen a császárok! Nyilván ők helyzetüknél fogva megtették, mert megtehették, de épp ezért érdemes rájuk odafigyelni, tanulni tőlük. Mert a császárok sem szigorú arcú márványszobrok, hanem nagyon is élő emberek, néha fiatalok és nem férnek a bőrükbe, néha idősebbek és újra élik a második gyerekkoruk. 

   Elagabalus császár kedvelt szórakozása volt, hogy a 'barátai' (mert valaki ellenkezni, ha a császár a barátjának nevezte?!?), amikor jól berúgtak, általa veszélytelennek zsűrizett állatokat csempészett a hálószobájukba. Ezek a veszélytelen állatok többnyire tigrisek, oroszlánok és medvék voltak, akik elhiszem, hogy jobban megijedtek, mint a macskajajjal küzdő derék római hazafi, mikor a rózsásujjú Hajnal beköszöntött. Szóval a reggeli riadalmat igen kevesen élték túl, ám ez cseppet sem kedvetlenítette el a tréfás kedvű császárt. Sőt, mivel ő a császár, arra sem lehet panasza, hogy idővel elfogynak a barátai, hiszen azonnal bárkit megtisztelhet ezzel a hízelgő pozícióval.

   Ám Elagabalus császár egy olyan dolgot talált fel, ami mind a mai napig igen otromba, ám megunhatatlan tréfa, és a legjózanabb ember is biztosan nevet rajta. Egy egészen ártalmatlan tréfa, a puki-párna feltalálása és megalkotása fűződik a derék császár nevéhez. Természetesen akkoriban még nem állt rendelkezésére a ma már nélkülözhetetlen gumi, de miért császár a császár, hát azért, hogy megoldja a megoldhatatlant - állati beleket és hólyagokat használt a célra, azokat fújta fel levegővel (vagy 'finoman megkérte' egy 'barátját', hogy fújjon bele a néha bélzsákba) és helyezte a hozzá betérő kedves látogatók ülőalkalmasságára. Ezután az évezredek óta változatlan sátáni kacaj söpört végig a társaságon, az áldozat pedig pirulhatott és menthette a menthetetlent, akárcsak manapság.

   Azért hozzátenném, hogy Elagabalus bohóckodásai nem arattak osztatlan sikert, sokan ferde szemmel nézték az ifjú és bohó császár működést (és nem a kínaiak voltak). Ezért ne is csodálkozzunk a végkifejleten, hogy derék császárunk erőszakos lemészárlás áldozata lett. Gyanítom nem a puki-párna verte ki a biztosítékot a szigorú rómaiaknál, de ki tudja... A rövid uralkodása ellenére maradandót és felejthetetlent alkotott, megismételhetetlent adott az emberiségnek: a puki-párnát. Tehát ha legközelebb megkérdik, mit adtak a rómaiak, nem feltétlenül a vízvezetékkel kell kezdeni...

0 Tovább

A Flórián téri aluljáró lakói

   A Flórián téri aluljáró érdekes hely. A múlt és a jelen bizarr találkozása. A jelen szennye, bűze, a hétköznapok verejtéke. És közben ott vannak a római kövek másolatai. Méltatlanul elhanyagolva. Persze csak másolatok, de én azért nagyon szeretem őket. Főként a sírköveket. Néhány bazáron, lottózón átverekdve, óvatosan kerülgetve a pisitócsákat eljuthatunk a sírkőig - és a hőn szeretett latin feliratig. A felzavart galambok közben méltatlankodva búgnak, és igyekszem nem levegőt venni, mert még a kipárolgástól is berúgok.

    A sírkőben a pálmafa-törzs és természetesen a medúza-fő volt az első, amire felfigyeltem. Olyan tengerparti hangulat itt a Kárpát-medence közepén. A faragott emberalakot ugyanis két zömök pálmatörzs keretezi. Nem lehet nem észrevenni. A Medúza-fej a timpanonban van (az a kis háromszög, ami azegész kompozíció "tetejét" adja), és ezen a lejtőn is vad tengeri lovak (szép nevükön hippocampusok) tombolnak. És a férfi feje fölött is két oldalt egy-egy delfin (nem legendás állat, "mezei" delfin, akivel mi is találkozhatunk). Szóval minden adott egy pálmafás-tengerpartos hangulathoz. De mi ez az egész itt, Magyarországon?

római Aquincum sírfelirat
A tengeri ló azoknak, akik még nem találkoztak vele

 

  A férfi egy irattekercset és egy hangszert tart a kezében. Azt gondolnánk, hogy zenész. Pedig nem az. Bár a rómaiak szerették a zenét, ám a diomüszoszi féktelen, önfeledt mámornak mégsem adták át magukat (Nemo saltat sobrius - ahogy a latin mondja - vagyis senki sem táncol józanul, ahogyan Cicero is megállapította). Szóval józanul, megfontoltan és mérsékletesen élvezték a zenét, de azért élvezték. Ez a hangszer, ami szinte rá van tekeredve az alakjára: kürt. Nem egy sok tanulást igénylő, bonyolult hangszer, ám például a gladiátorviadalok rendes kísérő hangszere.

római Aquincum sírfelirat
itt a kürt (cornu) egy mozaikon


   A feliratról viszont kiderül minden. A halott, aki az idők mélyéről most is a szemünkbe néz, Aelius Quintus. Katona volt. Na jó, kürtös, de azért mégsem pálmafás-zenész a plebs szórakoztatására. Felelősségteljes katona. Ez a kép a Flórián téri aluljáróban készült. Galambmentesítés után. A kő eredetije az Aquincumi Múzeumban látható. A másolat mellett szólva azt mondanám, hogy könnyebb elolvasni a feliratot. Szépen van megfaragva és a latin feliratok szerelmeseire gondoltak a készítők.

 

római Aquincum sírfelirat

   Gondolom már mindenki izgatottan várja a feliratot, nem is csigázom tovább a kedélyeket:


D(is) M(anibus)/ Ael(ius) Quintus cornice(n)
domo/ Cirpi probatus/ an(norum) XX militavit/ {...}

A felirat további része sajnos nincs meg. A kő kettétört, pont a feliratnál. Sebaj, ebből is sok dolgot megtudhatunk:


A halotti isteneknek. Aelius Quintus kürtös Cirpi-ből. Besorozták 20 éves korában, katonáskodott...

   A 'halotti isteneknek' a szokásos üdvözlési forma. Cirpi a mai Dunabogdány. Jólfésült katonánk tehát dunabogdányi születésű volt, kürtös...és halott. Talán a Duna partjáról hozta magával a pálmafákat :-)

0 Tovább

10+1 tanács rabszolgavásárláshoz és tartáshoz

   A rabszolgaság intézménye, rabszolgákat tartani vagy rabszolgának lenni nem új keletű dolog. Amióta csak ismerjük a történelmünket létezett a rabszolgaság intézménye. Működött. De mégis hogyan? Mit kellett tudnia egy rabszolgakereskedőnek a kereskedelemről és a rabszolgákról? Az ókori Rómában a különböző számítások szerint a népesség egyharmada rabszolga volt. Ki többet, ki kevesebbet mond: a lényeg, hogy igen sokan voltak, a társadalom egy jelentős részét adták. Azoknak, akik rabszolgákkal kereskedtek, néhány igen szigorú és fontos szabályt be kellett tartaniuk. Például tilos volt bármilyen értelemben "hibás" rabszolgát eladásra kínálni. Természetesen minden kereskedő igyekezett kreatív trükkökkel túladni a "hibás" rabszolgáin.

   Ha viszont rabszolgavásárlásra szántad el magad, légy nagyon körültekintő! Íme néhány jó tanács, amit nem árt elolvasni, mielőtt nekivágsz a húspiacnak! Mert később nem tudsz reklamálni...

büntetés római rabszolgák

1.) Ne hagyd, hogy palira vegyenek! Az árusok általában nem mondanak igazat a rabszolga korát illetően. Nézd meg a fogait! Ha első ránézésre fiatalnak tűnik, borotváltasd le az egész testét, csupaszon sokkal szembeötlőbb a valódi életkora. Pláne ha prémes, éveket rejthet egy gyapjas hátszőr.

   Nem elég azonban csupán a helyes életkort megállapítani. Egy remekbe szabott tunica is rejthet görbe lábakat, a hangulatfokozó virágfüzérek sebeket, hegeket takarhatnak. Az arcon a festék szinte biztos, hogy valamit leplez. Púder a lázrózsák kendőzésére, vastag festék a hímlőhelyek fedésére. Ne engedj a vizuális megvezetésnek, le minden cicomával! Koncentrálj a meztelen valóságra!

büntetés római rabszolgák

2.) Az ingyenes rabszolgaszerzés legjobb módja a belső szaporulat. Legyen rá gondod, hogy a megvásárolt rabszolgádnak legyenek heréi. Ha már ki van herélve, de az eladó nem eunuchként árulja, ez lesz az első dolog, amit el akar titkolni előled.

büntetés római rabszolgák

3.) Nem mindenki alkalmas mindenféle munkára. Tudd, hogy mire akarod használni a leendő tulajdonodat! Légy tudatos vásárló! Ha viszont többféle feladatra akarod befogni, mert nem engedhetsz meg magadnak annyi rabszolgát, hogy minden feladatra külön embert tarts, legyen rá gondod, hogy megtudd, honnan származik! Mezei, gazdasági munkákra a legalkalmasabbak a barbárok (gallok, germánok, britonok): drabálisak és nagy teherbírásúak. Garantáltan nem beszélnek sem latinul, sem görögül, de erősek és szívósak. Az ökröddel sem fecsegsz, csak elvégzi a feladatát. Az egyiptomiak jók hordszéket cipelni és kiváló szeretők. Különc megjelenésükkel emelheted a saját megjelenésed fényét. Jobbak mint az ékszer. Izgalmasak. A batáviai asszonyok jól használhatók nők mellé, amolyan csip-csup feladatok ellátására. Válassz görögöt tanítónak, de azért vigyázz, ne legyen túl okos! A görögök amúgy is hajlamosak túlkombinálni mindent, legyen szemed rá, hogy ne verjen át. Ha tanítónak nem is, orvosnak jó lesz a renitens görög, az úgyis mindnek a vérében van.

 4.) Végül is római rabszolgát is vásárolhatsz, saját honfitársadat, aki adóssága fejében önmagát adta el rabszolgának. Megteheted, hiszen bármit megtehetsz. De azt tartsd szem előtt, hogyha saját honfitársadat dolgoztatod rabszolgaként, azzal nem fogod növelni a saját tekintélyedet! Nincs aljasabb ember, mint aki egy másik rómait aláz meg a rabszolgasággal. Kivéve persze azokat az eseteket, amikor a honfitársad egy szélhámos, egy csaló, és a leleplezés következményeként kerül a háztartásodba, mint rabszolga. Ez esetben hazafiasság törölve, azt tetted, amit tenned kell. Ilyen esetben viszont illik vele a lehető legkeményebben bánni. Ne fogd vissza magadat. Gyakran és kiadósan verd meg. Hiszen római vagy. És Róma örök.

büntetés római rabszolgák

5.) Légy képben a piaci árakkal! Egy egészséges felnőtt (15-40 éves) férfi ára 1000 sestertius körül mozog, egy nőé 900 sestertius. Fiatal fiú vagy idősebb ember 800 sestertius, kislány vagy vénasszony 600 sestertius. Kisgyerek vagy agg 400 sestertius körül beszerezhető. Egy szamár 500 sestertius körül kóstál, ebből mindig ki lehet indulni. Plusz-mínusz húsz százalék. Ne hagyd magad. Ez Róma, nem holmi zsibvásár.

6.) Büntetés. Ez a napi rutin része. Kicsi elhajlások még gondos neveléssel korrigálhatóak, de ha már a lelket is kiverted belőle, és az sem használ, akár kereszte is feszítheted. Vagy elküldheted dolgozni valamelyik bányába, hogy tanuljon egy kis jó modort. Valószínűleg nem kapod vissza, tehát induláskor feljegyezheted a veszteség-listádra.

7.) Árucsere nincs, a piacról való távozás után minden felelősség a vásárlót terheli! Szóval törődj bele, azzal élsz, akit megvettél. Nincs rinyálás, hogy nem ilyen lovat akartam. Különben is, egy római emelt fővel viseli a sors minden csapását. Innentől kezdve a te feladatod, hogy a legjobbat hozd ki a helyzetből.

büntetés római rabszolgák

8.) Költségek, kiadások. Jó dolog, ha van az embernek (mit embernek, a RÓMAINAK) rabszolgája, és még jobb, ha sok van belőlük. Ám ez egy drága hobbi, fenn is kell tartani ezeket a lepénypusztítókat. Kell nekik fekhely, meg ruhák, télen még több ruha... szóval nem olcsó mulatság. De mégis, mennyibe fáj egy rabszolga? Nagy vonalakban egy felnőtt esetében havi fogyasztásként számíts 30 kg árpát (nem kell neki búza, anélkül is működik), 1/2 liter olívaolaj (annak is az alja, nem azért tartod, hogy dőzsöljön), 1/2 kg só, 7 liter vizezett bor és sok-sok víz (azt ne sajánld tőle) és 1 liter garum (az utánozhatatlan római halszósz mindenkinek kijár - egységes halbűzbe fojt minden ételt). Ez elég unalmasan hangzik, de ez is egy felelősségteljes rabszolgatartó feladatai közé tartozik.

9.) Ha viszont már tied a rabszolga, leperkáltad az árát, akkor bármit csinálhatsz vele. Érted? B. Á. R. M. I. T.

10.)A Spartacus-faktor. Ezt mindig tartsd szem előtt. Ne bandázzanak és ne barátkozzanak, ne klikkesedjenek. Legjobb dolog a multikulti, keverd össze a fajtákat és akkor garantáltan nem lesz közös pontjuk és minden energiájukat felemészti az egymáshoz való alkalmazkodás A konyhai késeket jól gondold meg, hogy kinek a kezébe adod! Az sem hátrány, ha nem értik meg egymás nyelvét. A korbács nyelvét, amit te beszélsz, úgyis megértik.

büntetés római rabszolgák

   Biztosíts számukra egy minimális szabadságot, egy kis családi fészket, annál kevésbé akarnak lázadozni, ha azt hiszik, hogy van valamijük, amit elveszíthetnek.

+1.) Névadás. Adj neki nevet! És egy levehetetlen fém nyaklánccal biztosítsd a hűségét. Olyannal, amilyen a kutyádnak is van: ha elkóborol, tudják, hova kell visszaküldeni.

   És végezetül élvezd a római kényelmet, élvezd, hogy a rabszolgáid termelnek, és örülj, hogy nem te vagy rabszolga. Bár Fortuna istenasszony igencsak szeszélyes, a sors kereke könnyen fordulhat...

büntetés római rabszolgák

0 Tovább
«
12

Kacagó Delfinek

blogavatar

Minden, ami ókor.

Utolsó kommentek