Iliász: tizenharmadik ének - hogy legyen kedved elolvasni

    Poszeidón Szamosz hegyén ül, ahonnan szemmel tudja tartani az eseményeket. Nem tűrheti tovább, hogy ölik az akhájokat: felölti arany vértjét és befogja pompás tengeri lovait (tengeri szörnyek) és útnak indul. Egy kis érdekesség, hogy Poszeidón úgy közlekedik a tengeren, hogy a víz kettéválik előtte, amerre megy. Az imbroszi szigetek közt kiköt, Tenedosz közelében, leparkolja lovait.

    A trójaiak már biztosak benne, hogy az egész akháj hadiflottát elpusztíthatják, amikor Poszeidón kilép a tengerből és Khalkhászéhoz hasonló hangon a két Aiászt biztatja, hogy eszükbe ne jusson menekülni, hanem harcoljanak. Poszeidón kénytelen titkon biztatni a görögöket, mert bár Zeusz testvére, mégis Zeusz született hamarább, ezért hatalmasabb is Poszeidónnál. Erőt és bátorságot csepegtet a szívükbe, majd sólyom képében elrepül. Telamón fia Aiász ismerte fel, hogy egy isten szólt hozzájuk.

    Aiász az elkeseredett harcosokat új lelkesedére buzdítja, inspirálja Teukroszt, Léítoszt, Péneleószt, Thoászt, Déipüroszt, Mérionészt és Antilokhoszt. A falanx újra feláll. Hektór seregei támadnak, ám az új lelkesedéssel felvértezett akháj seregről lepattannak.

    Déiphobosz dárdát kap Mérionésztól, de nem hal meg, mert bár eltalálja a dárda, de eltörik a nyaka. Teukrosz leszúrja Imbrioszt, és épp lerángatná róla a fegyverzetet, amikor Hektór őt veszi célba. A lándzsadobás nem találja el Teukroszt, ám leteríti Amphimakhoszt. Most Hektór szalad, hogy áldozatáról lecibálja a sisakot, ám Aiász gerelyébe szalad bele. Hiába találja el, annyi páncél van rajta, hogy a lökés csupán hátrébb veti. Amphimakhosz tetemét Menesztheusz és Sztikhiosz rángatják ki, Imbrioszét pedig a két Aiász. Oileusz fia Aiász levágja Amphimakhosz fejét és pontosan Hektór lába elé gurítja a porba. Poszeidón tombol dühében.

    Az orvosi sátraknál épp Ídomeneusszal „találkozik” Poszeidón, és Thoász hangján szól hozzá: a krétaiak esküjét kéri számon rajta, amit a trójaiakkal szemben tettek. Ám Ídomeneusz beletörődéssel válaszol: a görögök igenis jól harcolnak, minden bizonnyal Zeusz akarata ez, hogy elveszejtse az akhájokat. Ám Poszeidón még jobban felborzolja a kedélyeket: aki most gyáva, azt vessék a kutyák elé (minden bizonnyal nem voltak még közismertek a mókusok)!! Összefogás és küzdelem az utolsó vérig!!

    Mérionész, Ídomeneusz fegyvernöke pont összefut a frissen harci kedvvel felpaprikázott Ídomeneuszba. Épp a sátrak felé sunnyog, Ídomeneusz számon is kéri rajta, hogy miért megy kifele a csatákból, tán megsebesült? Mérionész kivágja magát a kellemetlen szituációból: új dárdáért jött, mert az övét már beleverte Déiphobosz pajzsába. (Ídomeneusz pajzsa: rézből és ökörbőrből készült kerek pajzs, a belső fogója két rúd.) Erre Ídomeneusz elbüszkélkedik vele, hogy az ő sátra tele van dárdákkal, és egytől- egyig olyanok, amelyeket a trójai ellenségeitől szedett el (és természetesen rengeteg pajzs és sisak és vértezet is, ami mind a személyes gyűjteményét gazdagítja). Mérionész ismét kivágja magát:ő mindig legelöl harcol, és mivel Ídomeneusz is ezt teszi, pontosan tudhatja, hogy maga Mérionész mekkora vitéz. Némi szünetet követően mindketten felszerelkeznek és együtt indulnak újra a csatába.

    Ídomeneusz leöli Othrüoneuszt. Ásziosz, a szekérhajtó jön Othrüoneusz teteméért, ám őt is megöli Ídomeneusz. Déiphobosz Ászioszt siratva Ídomeneuszra dobja a dárdáját, ám Ídomeneusz hajlott kora ellenére fürgén hajol el a támadás elől. Ez a dárda teríti le Hippaszidész Hüpszénórt. Nem baj, hogy Déiphobosz nem azt találta el, akit eredetileg célba vett, mert Ásziosz halála így is meg lett bosszulva, útban Hádészhoz kapott maga mellé kísérőt.

    Déiphobosz dicsekvése bosszantja az akhájokat, Ídomeneusz (igaz Poszeidón segytségével) végez Alkathoosszal. Déiphobosz megszeppen, Aineiászhoz fut segítségért. Aineiász jön is, ám közben Ídomeneusz is szerez erősítést: Aszkalaphoszt, Aphareuszt, Déipüroszt, Mérionészt és Antilokhoszt. Aineiász segítői: Párisz és Agénór. Aineiász és Ídomeneusz Alkathoosz holtteste fölött csatáznak. Ídomeneusz csak úgy mellékesen megöli Oinomaoszt. Déiphobosz lerángatja a sisakot a tetemről, ám Mérionész átdöfi a kezét. Déiphoboszt testvére, Polítész rángatja ki a tűzvonalból, Polítésznek van kocsija, így visszamennek Trójába.

    Aineiász áldozata Aphareusz Kalétoridész. Antilokhosz megsebesíti Thoónt, és már haldoklás közben letépi a vértjét. Antilokhoszt nem tudják megsebesíteni, maga Poszeidón védi. Mérionész megöli Ásziadész Adamászt, Helenosz Déipüroszt, Meneláosz pedig megsebesíti Helenoszt. Peiszandrosszal is Meneláosz végez, a tetem fölött hosszan monologizál, hogy milyen alávalóak a trójaiak. Közben Harpalión támad rá, ám Mérionész lenyilazza. Párisz szíve elszorul, bosszúból lenyilazza Eukhénórt.

    A hajóknál is ádáz küzdelem dúl, az akhájok (itt említi a boiótokat, iónokat, lokrisziakat, phthíébelieket, epíveket) bár nehezed, de egy kicsit hátrébb szorítják Hektórt. Az akhájok vezetője (itt athéniak) Menesztheusz, ő vezeti az itt felsorakozott hősöket: Pheidász, Biász, Sztikhiosz, Megész, Amphíón és Drakiosz. A phthíaiakat Medón és Podarkész vezeti. A két Aiász egymás mellett harcol. Aiász Telamónidész mögött rengeteg bátor katona sorakozik fel, ám Oileusz fia Aiász szinte kénytelen egymaga harcolni, mert a lokrisziak, akiket vezet, íjász nép, nem kedvelik a közelharcot (és nincs is hozzá megfelelő felszerelésük).

    Púlüdamász figyelmezteti Hektórt, hogy ideje lenne egy kicsit megállni és haditanácsot tartani. Ám mire Hektór végigverekedi magát a csatatéren, hogy megkeresse a vezetőket, a csata csak fokozódik. Sok trójai vezető már halott vagy sérült. Hektór Párisszal is találkozik, akit cukkol a gyávaságával, de Párisz most már végre összeszedte magát. Hektór Aiásszal találja szembe magát, kölcsönösen gyalázzák egymást.

0 Tovább

Iliász: tizenkettedik ének - hogy legyen kedved elolvasni

   Apollón és Poszeidón a folyókat egybeterelik és hatalmas árvízzel ostromolják Trója falait. Hektór megostromolja az akháj falakat, bár hatalmas árok védi, és ezt nem tudják a lovakkal átugratni. Púlüdamász javasolja, hogy szálljanak le a lovakról és gyalogszerrel folytassák az ostromot. Az ostromlók: Kebrionész, Párisz, Alkathoosz, Agénór, Helenosz, Déiphobosz, Ásziosz Hürtakidész, Aineiász, Arkhelokhosz és Akamász. Szarpédón Glaukosszal megy, ők is a falakat ostromolják. Falanxba fejlődve indulnak a görögök ellen. Egyedül Ásziosz Hürtakidész az, aki nem hajlandó lerakni a harci szekerét, a sorok élére tör, ám ez csak arra elég, hogy Ídomeneusz dárdájába beleszaladjon.

   A kapukat két görög hős őrzi: Polüpoithész és Leonteusz. Újabb trójai ostromlók tűnnek fel: Ásziosz, Íamenosz, Oresztész, Ásziadész Adamász, Thoón és Oinomaosz. A védők hatalmas köveket dobálnak le a bástyákról a trójaiakra. Polüpoithész hősiesen védi a kaput, megöli Damaszoszt, Pülónt és Ormenoszt. Leonteusz Hippomakhoszt, Antiphatészt, Menónt, Íamenoszt és Oresztészt küldi át az árnyékvilágra.Közben Púlüdamász és Hektór egy árokban kuksolnak. Épp rohamozni készülnek, amikor egy égi jelenést látnak: balra tőlük egy sas repül át az égen, aminek karmai között egy véres kígyó tekergőzött. A kígyó még élt és küzdött az életéért, megtámadta a madarat, majd a kígyó pontosan a sereg közepébe zuhan le. Púlüdamász értelmezi a látottakat: hiába törnek át a trójaiak a kapun, a bárkáktól már nem jöhetnek vissza. Hektórnak nem tetszik az értelmezés, szerinte Púlüdamász egy nyápic alak, aki el akarja kerülni a harcokat. Így hát Hektór az eddigieknél is lelkesebben veti bele magát a csatába.

    A bástyákon mindkét Aiász ott van, lelkesítik a társaikat. Zeusz saját fiát, Szarpédónt tüzeli fel az akhájok ellen. Szarpédón azt fejtegeti Glaukosznak, hogy ha őket annyira tisztelik otthon, Lükiában, akkor most nekik kell a legbátrabbnak lenniük, hogy tényleg méltóak legyenek a fejedelmeknek kijáró megkülönböztetett tiszteletre, kiérdemeljék a kiváltságokat. Glaukosz is felbuzdul ezektől a szavaktól, a lükiai hadakat egyenesen a toronynak vezetik, amit Menesztheusz véd.

   /Kitérő: Szarpédón pajzsa. Lemezes, ércből készült, bikabőr van belevarrva, körben arany sávok díszítik a szélét. Szarpédón azt mondja, hogy „a halálnak végzete számtalan úgyis”, a ránk kirótt sorsot úgysem kerülhetjük el, jobb büszkén szembenézni a végzettel, legyen az bukás vagy diadal./

   Menesztheusz Thoótészt küldi hírnökként Aiászhoz, hogy jöjjön segíteni. A legjobb lenne, ha mindkét Aiász jönne, de Telamón fia Aiász mindenképp jöjjön. És jön Teukrosz is, mert a jó cserkész ott segít, ahol tud. Aiász megígéri, hogy amint végzett Menesztheusz megsegítésével, visszatér a csatatérre. Magukkal viszik Pandíónt is erősítésnak, aki jól nyilaz (bár nem egy férfiasan népszerű dolog lesből lenyilazni az ellenséget, ám jól jön egy kis erősítés).

   A bástyán megindul a mészárlás: Aiász megöli Epiklészt (Szarpédón társa), Teukrosz meglövi Glaukoszt, aki elsündörög a falaktól, hogy ne lássák sérülten. Szarpédón megöli Alkmáónt, majd puszta kézzel letépi a párkányt. Aiász rátámad Szarpédónra, de Zeusz nem hagyja, hogy baja essen. Sokáig nem dől el a harc, a védők tartják magukat, a trójaiak pedig töretlen lelkesedéssel ostromolják a falakat. Rengeteg katona lelte itt a halálát. Végül Zeusz Hektórnak adja a győzelmet. Hektór egy emberfeletti nagyságú kővel zúzza be a kapukat, így a trójai hadak akadálytalanul tudnak beözönleni a várba.

 

0 Tovább

Iliász: tizenegyedik ének - hogy legyen kedved elolvasni

   Reggel Zeusz a Viszályt küldi a görög táborba: mindenki felserken, lehetőleg azonnal harcolni akarnak. Agamemnón fegyvert ölt. A vértje: Kiszürásztól kapta vendégadományul, Küproszból, amikor híre ment, hogy Trójába mennek, mert Kiszürász ezzel az ajándékkal kereste a király kegyeit. Olyan volt, mint a szivárvány, amit jelként a halandóknak Zeusz a felhőkre szögez. A vértben kékes acélból tíz csík volt beleverve, tizenkettő aranyból, húsz pedig ónból; három acél sárkány tekergőzött fel a nyaka mellett két oldalt. Agamemnón kardjában sok szép aranyszög van, a hüvelye ezüst, a szíja aranyozott. A pajzsa „emberborító riadalmas sokszinü pajzs”, fényes tíz ércköve van, mind fehér, kivéve egyet, ami fekete- a közepén. A pajzsot Gorgófej díszíti, körülötte Rémület és Riadás. A pajzs szíja ezüstből készült, tetejében a szíjnak éjszínű kígyó kunkorodott, háromfele hajlott (mert három feje volt). A sisakja négygombos, kétormú, lóforgós. A dárdája érccel díszített. Agamemnón káprázatos fegyverét látva Héra és Athéné büszkén dördült az égben.

   A trójaiak is felsorakoznak: Hektór, Púlüdamász, Aineiász, Anténór három fia (Agénór, Akamász és Polübosz). A seregek egymásnak rontanak. A harcban csak a Viszály istennője vesz részt, a többi isten távol maradt.

   Az istenek Zeuszt vádolják, hogy a trójaiak pártját fogja. Nem avatkoznak bele a háborúba; az emberek isteni segítség nélkül kénytelenek mészárolni egymást. Agamemnón elemében van: megöli Biénórt, Oileuszt, Íszoszt, Antiphonoszt, Peiszandroszt, Hippolokhoszt (apjuk ellenezte, hogy Helenét visszaadják Meneláosznak, sőt, jvasolta, hogy öljék meg Meneláoszt, amíg Odüsszeusz követségben járt- most Antimakhosz két fia az életéért könyörög, váltságdíjat ígér cserébe). Agamemnón Hektórt szeretné megtalálni, de Zeusz kimenekíti Hektórt a várba: Ílosz Dardanidész sírjánál látja meg őket Agamemnón, de a Szkaiai kapuknál, Zeusz szent bükkfájánál Írisz inti Hektórt, hogy hátráljon, mert Agamemnón ellene fenekedik.

   Agamemnón újabb áldozatokat szed: Íphidamász Anténoridészt lekaszabolja. Ezt meglátja Koón (Íphidamász bátyja), és titkos támadással sikerül megsebesítenie Agamemnónt. Ám ez cseppet sem lassít Agamemnónon, megöli Koónt is, amint épp az öccse tetemét húzza ki a csatatérről. Idővel azonban Agamemnón sebe fájni kezd, visszavonul a gályákhoz. Hektór látva Agamemnón visszavonulását, támadásba lendül. Áldozatai: Ászaiosz, Aiszümnosz, Órosz, Opítész, Dolopsz, Ophelitosz, Ageláosz, Autonoosz és Hipponoosz. Csúf véget ért volna a görög sereg története, de Odüsszeusz csatába hívja Diomédészt, együtt irtják a trójaiakat. Megölik Thümbraioszt, Molíónt, Hüpeirokhoszt, Hippodamoszt és Agasztrophoszt. Hektór látja a mészárlást, Diomédész felé tör. Diomédész Hektórra támad, el is találja a fejét, de nem sebesíti meg. Ám az ütés erejétől Hektór szemei elsötétülnek, letérdel a földre és harcképtelenné válik. Diomédész odalép hozzá, de nem öli meg, hanem visszatér a csatába.

   Diomédész éppen Agasztrophosz teteméről cibálja le a vértet, amikor Párisz nyilat feszít rá. El is találja Diomédész jobb talpát, a nyíl a földbe fúródik. Páriszt egy gyáva féregnek tartja, aki sunyiban eregeti a nyilait, de szemtől szemben nem mer harcolni. Odüsszeusz kettejük közé áll, Diomédész visszakocsikázik a hajókhoz. Odüsszeusz egyedül marad a trójaiak gyűrűjében, de lelkesen kaszabolja őket. Megöli Déiopítészt, Thoónt, Ennomoszt, Kherszidamászt, Kharopszot és Hippaszídészt. Szókosz, Hippaszídész testvére lép elő és megtámadja Odüsszeuszt. Odüsszeusz meg is sebesül, de Athéné nem hagyja, hogy kedvence meghaljon. Odüsszeusz ezért megöli Szókoszt (is). Odüsszeusz hátrál, hívja a harcostársait. Meneláosz és Aiász siet a segítségére. Aiász átveszi a feladatot, most ő gyilkolja halomra a trójai katonákat. Áldozatai: Dorüklosz, Lüszandrosz, Püraszosz és Pülartész. Meneláosz kimenekíti Odüsszeuszt a csatából.

   Hektór a Szkamandrosz partján harcol, itt van Nesztór és Ídomeneusz. Párisz megsebesíti Makháónt, egy háromágú nyíllal átlövi a jobb vállát. Nesztór a kocsiján viszi vissza a sérült Makháónt a táborba. Kebrionész javasolja Hektórnak, hogy most már foglalkozzanak végre Aiásszal (Telamón fia). Aiász veszett oroszlánként harcol, védi a hajókat. Eurüpülosz besegít, megöli Phausziadész Apsziáónt (király). Párisz cserébe megsebesíti Eurüpüloszt.

Akhilleusz meglátja, hogy Makháón megsérült. Nem biztos benne, hogy tényleg Makháón az, ezért Nesztórhoz küldi Patrokloszt, hogy nézzen utána, mi a helyzet. Nesztór sátrában van Hekamédé (Tenedoszból, Arszinoosz lánya, rabnő), ő kínálja étellel a hősöket: hagymát, mézet, búzalisztet szolgál fel. Nesztór sátrába toppan be Patroklosz, és Nesztór elmondja, hogy a görög had már a végét járja. Diomédész is megsebesült, Odüsszeusz és Agamemnón sincsenek a legjobb bőrben. Nesztór néhány rövid anekdota erejéig felidézi a hősies fiatalságát. Nesztór ott volt Phthíában, amikor sereget toboroztak Trója ellen, ő maga hívta Akhilleuszt és Patrokloszt is harcba. Patroklosz apja, Menoitiosz, intette fiát az úttól, azt tanácsolta neki, hogy a hős Akhilleuszt lássa el bölcs és hasznos tanácsokkal. Erre emlékezteti most Patrokloszt Nesztór: győzze meg Akhilleuszt, hogy ideje harcolni.

   Nesztór a kiagyalója annak a végzetes ötletnek, hogy ha Akhilleusz nem akar harcolni, akkor álljon Patroklosz a mürmidónok élére és segítse a görög hadakat. Ha Patroklosz Akhilleusz fegyverzetét viselné, a trójaiak megrettennének, és a görögök végre legalább egy kis levegőhöz jutnának. Patroklosz fellelkesülve siet vissza Akhilleuszhoz. Útközben találkozik Eurüpülosszal, aki megerősíti, hogy a görögöknek tényleg nagyon rosszul áll a szénájuk. Eurüpülosz megkéri Patrokloszt, hogy vegye ki a nyilat a combjából és lássa el a sebét, ahogyan Akhilleusztól tanulta (Akhilleusz a gyógyítást Kheirón kentaurtól tanulta), mert a görög orvosok már mind maguk is sérültek (Podaliriosz és Makháón). Patroklosz ellátja a sérültet és lelkében új tűzzel siet vissza Akhilleuszhoz.

0 Tovább

Iliász: tizedik ének - hogy legyen kedved elolvasni

   Agamemnónt és Meneláoszt súlyos gondok gyötrik (Agamemnónnak oroszlánbőr, Meneláosznak párducbőr a „díszruhája”). Agamemnón Nesztórhoz fordul tanácsért. Ferverik az egész tábort, hogy megtanácskozzák az akhájok dolgát. Kémeket kéne kiküldeni, kifigyelni, hogy mire készülnek a trójaiak. Diomédész önként vállalkozik a küldetésre, Odüsszeuszt választja maga mellé társnak. Athéné istennő két gémmadarat küld melléjük társul az útra.

   Ám a trójaiak sem pihennek: Hektór felverte az egész sereget, mert ki kéne fürkészni, hogy őrzik-e az akháj gályákat. Dolón az önként jelentkező (csúnya, de bátor), hogy eloson az akháj gályákhoz és kifigyel, mire készülnek a görögök. Cserébe Akhilleusz lovait kérné, de sohasem tért vissza a trójai táborba, így hát akármit kérhetett.

   Amint Dolón elindul, belebotlik a szintén kémkedő Diomédész- Odüsszeusz párosba, akik egészen a görög táborig kergetik, majd elfogják. Dolón az életéért könyörög, ha elengedik, sok kincset tud cserébe adni. Dolón kétségbeesésében mindent elfecseg; elmondja, hogy azért jött kémkedni, mert Hektór neki ígérte Akhilleusz lovait. Azt is elmondja, hogy Hektór Ílosz sírhalmánál tartja a titkos gyűléseit. Odüsszeusz kifaggatja a segédcsapatokról is. A part mellett a károk, paiónok, lelexek, kaukónok és a pelaszgok vannak. Thümbra felől a lükiébeliek, műszök, phrügök és maiónok hadiszekerekkel. A „legszélén” a nemrég érkezett trákok kaptak helyet. Kiemeli, hogy a trák király (Rhészosz) akkora pompával, annyi arannyal kiverve érkezett, akár egy isten. Egy emberhez nem illik az ilyen pompa! Minután minden fontos infót kiszedtek Dolónból, Diomédész elvágta a torkát. Leszedik a sisakját és a fegyvereit; ezeket Odüsszeusz Pallasz Athénének ajánlja fel. Egy tamariszkusz ágára akasztja a fegyvereket.

   Odüsszeusz és Diomédész folytatják útjukat, most a trák sereghez osonnak. Ott mindenki alszik, a király is. Diomédész lelkébe Athéné hatalmas erőt fúj: álmukban lekaszabolják a trák tábort. Diomédész gyilkol, Odüsszeusz elhúzza a tetemeket, hogy ne legyenek útban, a lovaknak ne kelljen a tetemeken áttaposniuk: el fogják hajtani a lovakat. Diomédész természetesen a királyt is megöli. Közben Odüsszeusz összeköti a lovakat, hajtja el őket. Diomédész legnagyobb dilemmája, hogy öljön-e még további harcosokat, vagy a sok fegyverrel megrakott kocsit húzza el. Ám Athéné figyelmezteti, hogy ne legyen mohó, menjen vissza a gályákhoz most, amíg egy másik isten fel nem ébreszti a trójaiakat. Diomédész felismeri az istennő hangját, nem ellenkezik. Ám Apollón látja ezt a gyalázatot, felveri Hippokoónt (Rhészosz rokona, szintén vezető a trák tanácsban), aki a sok tetemet látva haladéktalanul fellármázza a tábort.

   Diomédész és Odüsszeusz sikeresen elérik a saját táborukat, ahol Nesztór azt hiszi a pompás paripákról, hogy egy istentől kapták. Nagy az öröm, hogy sikerrel járt az akció, Diomédész és Odüsszeusz a tengerben fürdőznek, Athénénak pedig mézes bort áldoznak.

 

0 Tovább

Iliász: kilencedik ének - hogy legyen kedved elolvasni

   Agamemnón panaszkodik: Zeusz megígérte, hogy be fogják venni Tróját, erre nagyon úgy néz ki, hogy Zeusz- bár megígérte- mégis megcsalta az akhájokat, jobb lenne, ha hazamennének. Diomédész azonnal megvétózza a dolgot: „esztelenül szóltál, Átreusz fia”, és közli Agamemnónnal, hogy bár ő a király, a bátorságnak mégis híján van. Ő és Szthenelosz (és sok más bátor hosszúhajú akháj harcos is) addig maradnak, amíg romba nem döntik Tróját. Nesztór csillapítja le a kedélyeket: azt javasolja, aludjanak rá egyet. Elrendeli, hogy a tornyot őrizzék, erre a feladatra önként jelentkezik Tharszümédész, Ialmenosz, Aszkalaphosz, Mérionész, Aphareusz, Déipürosz és Lükomédész.

   Agamemnón sátrában gyűlnek össze a vezetők, hogy megvitassák, hogyan tovább. Nesztór viszi a szót ismét: Agamemnón baromi nagy hibát követett el, hogy elvette Bríszéiszt Akhilleusztól. A lényeg, hogy Akhilleuszt sürgősen ki kell békíteni szép szavakkal és szép ajándékokkal. Agamemnón felsorolja az engesztelésre szánt ajándékait: hét tűz nem látta tripusz, tíz talentum színtiszta arany, húsz darab fényes tál, tizenkét darab díjnyertes ló (amely a díjat körmös lábával aratja), hét „munkás” nő (a kor női erényeivel felszerelt fehérnép; ezek azok a nők, akiket Agamemnón válogatott ki magának, amikor Akhilleusz elfoglalta Leszboszt). És ha még győznek, mindezt megfejeli plusz húsz nővel, akiket Akhilleusz maga válogathat ki a trójaiak közül, mindenkinél elébb. És, ha még mindez nem lenne elég, ha elérik Argoszt, feleségül adja Akhilleuszhoz az egyik lányát (a három lány, akik közül lehet válogatni: Khrűszothemisz, Láodiké és Íphianassza) bőséges hozománnyal, amit az alant nevezett hét város képez: Enopé, Híré, Phéra, Antheia, Aipeia és Pédaszosz. Bárki megirigyelhetné ezt a hatalmas vagyont, Nesztór is csak ámul a gáláns ajánlat hallatán.

   Követeket küldenek Akhilleuszhoz. A követségbe Aiászt, Odüsszeuszt, Eurübatészt, Hodioszt és Phoinixet válogatják be, hogy tolmácsolják Akhilleusznak Agamemnón bocsánatkérését és nagylelkű engesztelő ajándékait. Indulás előtt bort áldoznak Zeusznak, hogy sikerrel járjanak.

   /Kitérő Phoinixről. Amüntór Ormenidész fia, apjával egy fiatal lányon vesztek össze. Az anyja arra kérte a fiát, hogy hálja el a nászt a lánnyal, mert a férje semmibe vette őt. Phoinix ezt meg is tette, ezért az apja az Erinnüszöket kérte, hogy Phoinixnak fiúsarj sose üljön a térdén. Phoinix kis híján apagyilkos lett, de megszökött. Hosszas bolyongás után kötött ki Péleusznál, aki fiaként szerette, fejedelemmé tette./

   Akhilleuszt a sátrában találják, épp lantjátékkal és dallal szórakoztatja magát (a lantot akkor szerezte, amikor Éetión várát földúlta). Patroklosz vele szemben ül, és türelmesen várja, mikor ér Akhilleusz a dal végére. A követeket meglátva mindketten felpattannak a helyükről, nagyon megörülnek a vendégeknek, mert Akhilleusz rájuk már nem haragszik. Odüsszeusz mondja el Agamemnón ajánlatát, de hozzáteszi, hogy Akhilleuszt istenként tisztelnék az emberek, ha legyőzné Hektórt és megmentené az akhájokat.

   Akhilleusz húst süt a vendégeknek, és közben elmondja, hogy abszolút jogosnak érzi a haragját, ugyanis a harcban lusták ugyanannyit kapnak a zsákmányból, mint ő (aki nem lusta). Ő már tizenkét várost dúlt fel hajóval és tizenegyet gyalog, de hiába, mert amit zsákmányolt, Agamemnón berakta a közösbe és szétosztotta (az ő személyes zsákmányát!). Akhilleusz becsapva érzi magát, a világ minden kincséért sem segítene többet Agamemnónnak. Akhilleusz azt mondja, hogy másnap hazahajózik, így Phoinix is jobban tenné, ha nála aludna, mert akkor reggel együtt mehetnek haza. Az idős Phoinixnak felcsillan a szeme; Péleusz őt küldte Akhilleusszal, vigyázzon rá, tanítsa meg mindenre és nevelje fel. Az idős nevelő azonban figyelmezteti Akhilleuszt, hogy még a haragvó isteneket is meg lehet engesztelni kellő tisztelettel és ajándékkal, tehát ne kísértse a sorsot, hanem fogadja el szépen az ajándékokat és hajtson fejet.

   Phoinix felidézi a kalüdóni történetet is. Az aitólok védték Kalüdónt a kúrészok ellen, amikor is Oineusz nem mutatott be termés- áldozatot Artemisznek. A többi isten vígan lakmározott, csak Artemisznek nem áldoztak. Erre az istennő nagyon megharagudott, egy hatalmas vaddisznót küldött, aki végigtarolta a földeket. Végül Oineusz fia, Meleagrosz ölte meg ezt a vaddisznót, ám Artemisz elültette a sóvárgás magvait mind az aitólok, mind a kúrészok szívében (mindenki vágyott a vaddisznó trófeájára).

   Meleagroszt megszállta a méreg anyja, Alhaia iránt, mert az elátkozta őt (talán a vadkan miatt?). Feleségével bezárkózott a szobáiba, és nem foglalkozott a kinti eseményekkel. A kúrészok betörtek a várba, papok, követek, végül már mindenki Meleagrosz ajtójánál könyörgött, ígértek neki szép ajándékot, csak segítsen. Ám Meleagrosz hajthatatlan volt, nem állt kötélnek. Végül a felesége kéri, hogy védje meg a várat, mert nyomorult az, kinek lerombolják városát, és rémséges képeket fest Meleagrosznak az elhurcolt nőkről és gyerekekről. Meleagroszt meghatja ez a beszéd, fegyvert ölt és megvédi az aitólokat. Ám már késő: szép ajándékokat nem kap, mert az utolsó utáni pillanatban űzte el a veszélyt.

   Phoinix története nem hatja meg Akhilleuszt, továbbra is a duzzogás mellett dönt. Patroklosz már ágyaz Phoinixnak. Ekkor Aiász veszi át a szót, Odüsszeusznak mondja, de úgy, hogy Akhilleusz is hallja: ideje menniük, mert Akhilleuszt úgysem tudják meggyőzni, mert elvetemült, inkább hagyja, hogy fivérei pusztuljanak el a csatában, és akkor is csak a markát tartja- mindezt egy nőért. Akhilleusz felfortyan, hogy Aiásznak amúgy igaza lenne, hülyeség ennyire kötni az ebet a karóhoz, de Agamemnón annyira megalázta, hogy ezen képtelen túltenni magát. Nem tágít, addig nem fog harcolni, amíg Hektór el nem éri a mürmidónok sátrát és fel nem gyújtja a hajókat (tehát mégsem fog hazamenni, csak várakozik). Akkor majd előveszi a hősiességét.

   Phoinix ott alszik, Akhilleusz Diomédével hál (leszboszi rabnő, ha már Bríszéisz nincs kéznél). Vele szemben fekszik le Patroklosz Íphisszel (az Akhilleusz által kiutalt rabnő). Odüsszeuszék visszatérnek Agamemnón sátrába és elmondják a fejleményeket. Diomédész az, aki kimondja, hogy Akhilleusz gőgös, de fog ő még harcolni, ha már nem lesz más választása. Meg fogják vívni ezt a háborút Akhilleusz nélkül is, csak fel kell magukat egy kicsit szívni.

 

0 Tovább

Kacagó Delfinek

blogavatar

Minden, ami ókor.

Utolsó kommentek

HTML

Feedek