Iliász: nyolcadik ének - hogy legyen kedved elolvasni

   Zeusz összehívja az isteneket, és kinyilatkoztatja óhaját: senki ne avatkozzon be a háború menetébe. Tanácsot ugyan adhat, de tevékenyen nem vehet részt a háborúban. Zeusz ezután az Ída hegyére megy, ahonnan rálát Trójára, a síkságra és az akháj hajókra (szekerébe befogta az érckörmű paripáit, majd Gargarosz szent ligetében a lovakat ködbe burkolta, hogy ne lássák meg őket a halandók; itt található a Zeusz-oltár).

   Trója kapui megnyílnak, harcosok áramlanak ki rajta, kezdetét veszi a csata. Zeusz előveszi az arany mérlegét és megméri az akháj és a trójai harcosokat. A trójaiak bizonyulnak a könnyebbnek: ma nekik kedvez a szerencse, Zeusz villámaival lesújt a görögökre. A görögök pucolnak vissza a hajókhoz.

   Nesztór is menekülne, de a lovát lenyilazta Párisz, nem tudja magát kiszabadítani a kocsiból. Hektór közelít, és Nesztór oda is veszne, ha Diomédész meg nem menti. Közben elfut mellettük Odüsszeusz, Diomédész a segítségét kéri, de Odüsszeusz se lát se hall a nagy menekülés közben. Nesztór átszáll Diomédész kocsijára (ő hajt), saját lovait fegyvernökei, Szthenelosz és Eurümedón veszik kezelésbe.

   Hektór közelébe érnek, Diomédész lándzsát dob Hektórra: Hektórt ugyan elvéti, de a kocsisát, Éniopeuszt megöli. Hektór bár szerette a kocsihajtóját, tetemét sorsára hagyja és másik hajtó után néz, Íphitidész Arkheptolemoszt választja. Zeusz egy hatalmas kénköves villámot dob Diomédész kocsija elé, a lovak megugranak. Nesztór megérti az isteni jelet, hogy Zeusz nem támogatja őket, mihamarabbi visszavonulást sürget. Diomédésznek nagyon nem akaródzik hátrálnia. Diomédész háromszor is vissza akar fordulni, de Zeusz mindháromszor dörgő villámokkal figyelmezteti, hogy igenis menjen vissza a hajókhoz.

   Hektór és harcosai egészen a hajókig szorítják vissza a görögöket. Héra istennő tombol a dühtől. Poszeidónt próbálja tüzelni, hogy ezt a gyalázatot azért mégsem hagyhatják. Poszeidón emlékezteti Hérát, hogy nem harcolhat Zeusz akarata ellen. Héra azonban feltüzeli Agamemnónt, hogy buzdítsa harcra a görögöket. Zeusz bánatos könnyeket hullat a görögökért, akik már azért könyörögnek, hogy épségben hazatérhessenek. Zeusz egy sast küld, karmaiban egy szarvasborjúval. A sas a borjút a Zeusz- oltárra dobja, a görögök látják, hogy ez a jel Zeusztól való, és újult erővel vetik magukat a harcba.

   Ismét Diomédész a legbátrabb, ő rohan legelőre és öli meg Phradmonidész Ageláoszt. Teukrosz Aiász Telamónidész pajzsa fedezékéből indít nyílzáport, így ölik meg Orszilokhoszt, Ormenoszt, Ophelesztészt, Daitórt, Khromioszt, Lükophontészt, Melanipposzt és Polüaimonidész Amopáónt. Ám Teukrosz Hektórt szeretné lelőni, de őt nem tudja. Nyilazás közben eltalálja Priamosz egyik fiát, Gorgüthiónt. Újra célba veszi Hektórt, de nyilait Apollón téríti el. Viszont kilövi Hektór kocsihajtóját, Arkheptolemoszt. Hektór most a kocsihajtást Kebrionészre bízza.

   Hektór elég közel van, lepattan a kocsijáról és egy hatalmas követ fog a kezébe, azzal megy Teukrosznak. El is találja a nyakánál, Teukrosz összerogy, de Aiász védelmezőn eltakarja a pajzsával. A sebesültet Mékiszteusz és Alasztór viszik a gályákhoz.

   Hektór elemében van, vad oroszlánként üldözi a görögöket. Pallasz Athéné kesereg, hogy ez így nem mehet tovább. Tudja, hogy amit Zeusz most tesz, annak oka a Thetisznek tett ígérete. Hérával mégis szekérre szállnak, Zeusz tilalma ellenére. (Az ég kapuit az olümposzi őrök, a Hórák őrzik. A kapu sűrű ködfelhő- a Hórák nyitják és csukják ezt a kaput.) Zeusz az Ída hegyéről pont odanéz, látja a két istennőt elkocsikázni. Íriszt küldi a nyomukba, hogy a hírnöke figyelmeztesse az istennőket, tilosban járnak. Írisz utol is éri az istennőket, akik megjuhászodva sündörögnek vissza az Olümposzra. Zeusz mérges, hogy a két istennő akarata ellen cselekedett, de meg is érti őket, hogy nem akarják a szeretett görögjei vesztét. Csak addig kell még tűrniük, amíg Akhilleusz újra el nem kezd harcolni. Zeusz felfedi a jövőt: Akhilleusz csak akkor fog harcolni, ha Patroklosz meghal.

   A trójaiak viszont nagyon elégedettek a fejleményekkel, szép hekatombát áldoznak az isteneknek, de azok nem szívják be az áldozat finom illatát, mert már nagyon gyűlölik a trójaiakat.

 

0 Tovább

Iliász: hetedik ének - hogy legyen kedved elolvasni

   Hektór és Párisz kirohannak a csatába, szívükben újult lelkesedéssel vetik bele magukat a gyilkolásba. Első áldozatuk Meneszthiosz, azután Hektór megöli Éioneuszt. Glaukosz végez Íphinoosszal és Dexiadésszel. Pallasz Athéné azonnal a kedves görögjei segítségére akar sietni, ám szembetalálkozik Apollónnal. Megegyeznek, hogy Hektór, a legderekabb trójai küzdjön meg egy akhájjal, s addig a többiek ne harcoljanak. Kívánságukat Helenosz szájába adva hozzák a halandók tudomására.

    Athéné és Apollón saskeselyű képében Zeusz bükkfájáról figyelik a viadalt. A görögök megszeppenve várják a fejleményeket, senkinek sem akaródzik kiállnia Hektór ellen. Meneláosz kel fel, hogy azért mégse maradjanak ilyen kellemetlen helyzetben, ám ő is alig várja, hogy valaki visszarángassa. Agamemnón cibálja vissza, de ő is azzal a felszólalással teszi ezt, hogy egy király azért mégse harcoljon egy ilyen (számára) lealacsonyító viadalon (tehát ő sem harcolhat). Az öreg Nesztór emelkedik fel, félős kislányoknak és nyúlszívűeknek hordja el az akháj harcosokat. A lelkesítő beszéd végül is megtette a hatását, néhány önként jelentkező áll fel: Diomédész, a két Aiász, Ídomeneusz, Mérionész, Eurüpülosz, Thoász és Odüsszeusz. Sorsot húznak, hogy ki legyen az a „szerencsés”, aki megvívhat a nagy Hektórral. Telamón fia Aiász lesz a szerencsés, őt választja a Véletlen.

    Aiász pajzsa igazi műremek: Tükhiosz készítette (Hűléből) hét bika bőréből, a nyolcadik rétegként pedig rezet tett rá. Ezt a pajzsot torony- nagyságúnak nevezi Homérosz.

    Egymásra rontanak, Aiász megsebesíti Hektórt a nyakánál, kicsordul a vére. Ekkor Hektór felkap egy követ és hozzávágja Aiászhoz. Eltalálja ugyan, de Aiásznak semmi baja sem lesz. Ezen felbuzdulva Aiász is kővel dobja vissza Hektórt (itt kérem malomkő- nagyságú kövek röpködnek), megsebesíti a térdét. Hektór a pajzsa mögött ugyan összecsuklik, de Apollón felsegíti. Kardot rántanak és kezdetét vehetné a kézitusa, amikor Zeusz hírnökeként megjelenik Ídaiosz és Taltübiosz (trósz és argoszi részről), akik a viadal beszüntetését hirdetik.

   Befejezik a harcot, mert amúgy is közelít az éj, ám előtte baráti ajándékot váltanak egymással: Hektór az ezüstszögű kardját adja oda, Aiász pedig egy ragyogó bíbor övet ad cserébe.

    A görög táborban a vacsora mellett Nesztór elmondja, hogy ideje lenne elégetni a halottaikat, és egy közös dombba temetni őket. Ezt a dombot egy toronnyal kellene megspékelni, meg egy árokkal, hogy a trójaiak ne gyalázhassák meg- és a saját védelmi vonalukat is kialakíthatnák. Ezalatt természetesen a trójai vezetők is tanakodnak, hogy mit kéne tenni. Anténór szólal fel, javasolja, hogy adják már vissza Helenét és a kincseket, mert ez a csata, amit vívnak, eskü ellen való, hitszegő. Párisz azonnal közbeszól, hogy a kincseket szíves örömest visszaszolgáltatja, sőt, még a sajátjával meg is toldja, de Helenétől nem hajlandó megválni. Priamosz azt javasolja, hogy reggel Ídaiosz menjen követségbe az akháj hajókhoz, ajánlja fel Párisz kincseit, hátha megelégednek az anyagiakkal. Ha mégsem fogadják el, kérjen legalább fegyverszünetet, hogy eltemethessék a halottaikat, mindkét oldalon.

   Ídaiosz el is megy, megteszi az ajánlatot. Diomédédz hörögve tiltakozik, hogy még ha magát Helenét akarnák visszaadni, azt sem fogadnák el, mert a trójaiak nyaka körül már szorul a hurok, hiába próbálnak kibújni belőle. Agamemnón a fegyverszünettel egyet ért, ám a Helené- kérdésben Diomédész pártját fogja.

    A nap végére az akhájok a part közelében megépítik a tornyukat. Zeusz és az istenek ezt rosszallóan nézik, mert egyik halandó sem kérte a művelethez az istenek beleegyezését, nem ajánlottak „szent hekatombát”. Zeusz mondja ki az ítéletet: ha a görögök elhajóznak, ezt az építményt porig kell rombolni.

    Az este során megérkeznek a bort szállító hajók Lémnoszról, Euénosz küldte az ellátmányt, így a gyászolás- ünneplés hatalmas ivászatba csap át.

 

0 Tovább

Iliász: hatodik ének - hogy legyen kedved elolvasni

    Az istenek elhagyják a csatateret. Telamón fia Aiász azonban továbbra is szedi az áldozatait, az isteni segítség nélküli első delikvens, akit letarol, Akamász. Diomédész levágja Axűloszt, majd Teuthraszidészt. Diomédész lelkén szárad Kalésziosz halála is.

    További mészárlások: Eurüalosz megöli Ophelioszt és Drészoszt, majd Aiszéposz és Pédaszosz ellen tör. A görögök lelkesen pusztítják a trójaiakat: Asztüaloszt Polüpoítész, Pídütészt Odüsszeusz, Areáónt Teukrosz, Abléroszt Antilokhosz, Elatoszt Agamemnón, Phülakoszt Léítosz, Melanithoszt Eurüpülosz öli meg. Adrésztoszt Meneláosz élve fogja el: Adrésztosz kocsija egy tamariszkusz gyökerében felborult, lovai elvágtattak és otthagyták, Adrésztosz sírva könyörög az életéért Meneláoszak. Nagy váltságdíjat ígér az életéért cserébe: az apja rengeteg kincset fog adni, ha megtudja, hogy a fia életben van. Meneláosz már- már hajlik az áldozatot kincsre cserélni, amikor megjelenik Agamemnón, aki tüzes szavaival meggyőzi, hogy az összes trójainak vesznie kell (még a magzatoknak is). Annyira szenvedélyesre sikeredett a szónoklat, hogy ő maga döfi le Adrésztoszt.

     Nesztór is tüzeli az embereit: előbb le kell mészárolni a trójaiakat mind egy szálig, utána pedig lehet fosztogatni (lényeg a sorrend, semmi mohóskodás!). A trójaiak megszeppenve farolnak vissza a biztonságot jelentó ílioni várba. Ám Helenosz elkapja Hektórt és Aineiászt, és röviden ismerteti a teendőket. Aineiász is tüzelje fel a trójaiakat, hogy legyen bátorságuk harcolni (legfőképp mert muszáj lesz), és Hektórt utasítja, hogy menjen az anyjához. Hekabé terelje a nőket és a gyerekeket Pallasz Athéné szentélyébe, és saját ruhái közül a legkedvesebbet áldozza fel az istennőnek (és ígérjen az istennőnek 12 db egyéves tulkot is).

   A harcmezőn Glaukosz és Diomédész kerül egymással szembe. Diomédész első pillantásra istennek véli Glaukoszt, és ha tényleg egy isten, ő bizony nem harcol vele. Glaukosz nagyon büszke ember, el is meséli a származását.

   /Egy kis kiérő, hogy miért nem tanácsos az istenekkel harcolni. Így járt Drüász fia, Lükoorgosz is, aki Dionűszosz dajkáit űzte a szent Nűszéion ormán. Dionűszosz a vizekbe merült alá Thetisz istennőhöz, és Zeusz haragjában megvakította Lükoorgoszt, aki hamarosan meg is halt./

   Szíszüphosz Aiolidész a legcsalfább férfi a földön, a lónevelő Argosz csücskén lévő Ephüré városában élt. Az ő fia Glaukosz (nem az itt harcoló hős), az unokája a hős Bellerophontész aki az istenektől kapta ajándékba Pégaszoszt, a szárnyas lovat, ám egyenesen az Olümposzra akart vele felemelkedni, Zeusz letaszította és a zuhanástól elvesztette a józan eszét). Proitosz azonban Bellerophontész vesztét tervezte: elkergette udvarától, mert felesége, Anteia „titkos nászba kívánt vele vegyülni”. Ám Bellerophontész nem állt rá a titkos nászra, és a sértett asszony azzal vádolta a férje előtt Bellerophontészt, ami meg sem történt: hogy a hős kikezdett vele. Proitosz felbőszült, ám megölni nem merte Bellerophontészt, hanem Lükiába küldte az apósához egy veszélyes üzenettel. Bellerophpntész nem tudta, hogy milyen üzenetet visz, ám útját az istenek segítették. Az ottani király nagyon megörült a vendégnek, kilenc napon keresztül vendégül látta, és csak utána kérdezte az üzenetről. Megölni Bellerophontészt azonban még ő sem merte. Elküldte hát, hogy ölje meg a Khimairát (isteni sarj, hátul sárkány, középen kecske, elöl oroszlán, torkából lobogó tűz tör elő). Bellerophontész teljesíti a küldetést, megöli a Khimairát. Útközben a szolümosz nép ellen harcolt, majd férfierős amazonokat ölt meg, de visszatért Proitoszhoz. Ekkor Proitosz lükiai bérgyilkosokat fogadott, de ezekkel is végzett Bellerophontész. Ekkor a lükiai király belátta, hogy vendége isteni sarj, jobb nem piszkálni, és hozzá is adta feleségül a lányát és fele királyságát. Három gyermekük született: Íszanrosz, Hippolokhosz és Láodameia (amúgy vele nemzette Zeusz a hős Szarpédónt). Íszandroszt Árész ölte meg, Hippolokhosz pedig Glaukoszt nemzette. Apja küldte Trójába Glaukoszt, hogy bizonyítsa bátorságát.

   Diomédész nagyon megörül, mert felmenőik révén ők régi jó barátok:a hős Bellerophontészt egykor az isteni Oineusz húsz napon át vendégül látta, kölcsönösen meg is ajándékozták egymást. Oineusz egy bíbor övet adott, Bellerophontész pedig egy színarany kettősfülű kelyhet (vendég- adomány). Ennek a régi barátságnak a nyomán nem támadják meg egymást, nem harcolnak egymás ellen, sőt, maguk is ajándékot cserélnek. Glaukosz rossz cserét csinál: saját arany fegyverét cseréli egy réz kardra (Zeusz ellopta az eszét: egy százökör- értékű kardot cserél el egy kilencökör- értékűre).

   Hektór a Szkaiai kapun keresztül megy Trójába, azonnal a nők hada támadja le, hogy kérdezzenek fiaikról, férjeikről. Hektór kéri mindannyiukat, hogy imádkozzanak, mert rengeteg trójai férfi esett el. Hektór anyja épp Láodikét kísérte a házba, amikor meglátják Hektórt. Az anya kétségbe esik, hogy biztosan nagy a baj, ha Hektór elhagyja a csatateret. Mézes borral kínálja a fiát, hogy áldozzon Zeusznak (ám Hektór mosdatlan, csata- mocskosan nem áldozhat- ez illetlenség az istenekkel szemben!). Hektór elmondja, hogy az anyja a nőkkel együtt menjen Pallasz Athéné szentélyébe és a legjobb ruháját az „istennő térdére terítse”. Azt is hozzáteszi, hogy Hádész már birodalmába kívánja Páriszt. Hekabé kiválasztja a legszebb ruháját. Athéné templomának ajtaját Theánó (papnő) nyitja fel, és ő végzi a könyörgést az istennőhöz.

   Hektór Párisz házába megy. Ott ül Helené, épp kézimunkázik szolgálók egész hadával. Párisszal kötekedik egy kicsit: hogy lehet valaki ennyire nyúlszívű, hiszen az egész háború őmiatta van. Párisz azzal védekezik, hogy csak búsult egy kicsit, de már ölti is magára a vértet, hogy mehessen a csatába. Helené egy kicsit marasztalná Hektórt, de ő siet a saját családjához.

   Otthon nem találja Andromakhét, de a szolgálók elmondják, hogy a felesége a bástyákhoz ment, mert aggódik férjéért. A bástyánál végre találkozik Hektór és Andromakhé, és a csecsemő Asztüanax (Hektór Szkamandiosznak nevezte el, de a nép Asztüanaxnak hívja). Andromakhé sír, ha Hektór meghal, jobb lenne neki is meghalni. Andromakhé apját Akhilleusz ölte meg, amikor a kilixek várát feldúlta (Thébát), és ugyanekkor hét fivérét is megölte (Akhilleusz mindegyiket lenyilazta). Anyját Akhilleusz zsákmányként magával hurcolta, váltságdíjat fizettek érte, de Artemisz megölte őt az otthonában. Andromakhénak már csak Hektór maradt a családja, ezért kéri, hogy ne ölesse meg magát a csatában. Ám Hektórt ennél jobban zavarja, hogy ha nem harcol, a büszkesége sérül (mert ő hősnek született). Hektór érzi a végzetét: Trója el fog esni. De ő nem sajnálja sem Priamoszt, sem Hekabét, sem testvéreit, csakis Andomakhét, aki talán rabszolgasorba jut, de akkor is elmondhatják róla, hogy a hős Hektór felesége volt, aki a legderekabban harcolt a trójaiak közt. Hektór még azelőtt szeretne meghalni, hogy ez bekövetkezik.

    Hektór fel akarja venni a kicsi Asztüanaxot, de a gyerek elsírja magát, mert fél a páncélzattól. Hektór leveszi a sisakját, leteszi a földre, és kéri az istenektől, hogy a fia többre vigye, mint ő („apjánál sokkal derekabb”). Hektór megöleli a feleségét és a kisfiát, ő is nagyon szomorú, de tudja, hogy a végzetét senki sem kerülheti el. Párisz felöltözött, Hektórral mennek a csatába.

 

Homérosz Iliász olvasónapló

0 Tovább

Iliász: ötödik ének - hogy legyen kedved elolvasni

    Pallasz Athéné feltüzeli Tűdeidész Diomédészt, aki az argosziak közt a legjobb harcos. Dárész (Hépphaisztosz papja) két fia, Ídaiosz és Phégeusz lovas szekéren rontanak rá a gyalogos Diomédészre. Phégeusz dárdát dob Diomédészre, de elhibázza. Dimédész viszont azonnal szíven találja Phégeuszt. Ídaiosz megijed, leszökken a kocsiról, Héphaisztosz ködbe burkolja és védelmezi. Pallasz Athéné kézen fogja Árészt és kivezeti a csata forgatagából. A trójaiakat visszaverik az akhájok.

    Agamemnón megöli Hodioszt, Ídomeneusz Phaisztoszt kaszabolja le, Meneláosz Szkamandrioszt öli meg (természetesen mindenkit lándzsával szúrnak le), Mérionész Pherekloszt öli meg (ő ácsolta Párisz hajóját, ami a romlást hozta a trójaiakra), Megész Pédaioszt ölte meg, Eurüpülosz pedig a nagy Hüpszénórt kaszabolja le (Szkamandrosz papja).

    Diomédész kifejezetten őrjöng a csatatéren. Lükáón fia, Pandarosz lesből lenyilazza Diomédészt, a nyíl a vállán találja el. Ám Diomédészt a legkevésbé sem veti vissza ez a kis incidens: Szthenelosz szekeréhez lép, és megkéri, húzza már ki a vállából a nyilat, mert akadályozza a csatározásban. Miközben a társa a nyilat cibálja, Diomédész Athéné istennőhöz fohászkodik, hogy ugyan sodorja már a lándzsája elé azt a trójai dögöt, aki megsebesítette és azzal henceg, hogy Diomédész mindjárt meghal az ő nyilától. Athéné az apja, Tűdeusz bátorságát önti a szívébe, és megajándékozza a tisztánlátás képességével. Diomédész így látni fogja a csatában, hogy ki az isten és ki a halandó. Athéné figyelmezteti, hogy ne hagyja magát elcsalni egyetlen isten által sem, ne harcoljon velük, ám ha Aphrodité istennővel akad szembe, azt szúrja meg nyugodtan.

    Diomédész most már friss és kirobbanó lelkesedéssel gyilkol: végez Asztünooszal, Hüperiónnal, Abásszal, Polüídosszal, Xanthosszal, Thoónnal, Khromiosszal és Ekhemmónnal (ilyen hosszú listát csak Akhilleusz képes produkálni). Közben Aineiász találkozik Pandarosszal. Mindketten tudják, hogy Diomédész épp Pandaroszt keresi. Aineiász felajánlja saját harci kocsiját, hogy Pandarosz küzdjön meg végre Diomédésszel. Végül megegyeznek, hogy Aineiász hajtja a szekeret, Pandarosz pedig harcol, így ha Pandarosz elesik, nem orozzák el a lovaikat.

    /Egy kis kitérő a lovakról. Lóbolondoknak extra kitekintés a Mitológiai Ménesbe. Pandarosz egy szál íjjal érkezik a trójai háborúba, de nem azért, mert ennyire szegény. Apja, Lükáón otthon 11(!) harci szekeret és lovakat adott neki, de nem hozta magával, mert nem látta biztosítottnak a lovak ellátását! Az ő lovai hozzá voltak szokva a jóhoz, nem akarta, hogy gyengébb színvonalon kelljen élniük. Másrészt Pandarosz akkor is a lovai jólétét tartja szem előtt, amikor az az elsődleges szempontja, hogy ha ő el is esik, a lovai további jó sorsa biztosított legyen./

    A kocsihajtó Szthenelosz látja, hogy Aineiász és Pandarosz felcucálkodnak a kocsira, figyelmezteti Diomédészt, hogy Aineiász Aphrodité fia, az istennő nem fogja könnyen adni a fiát, kösse fel a gatyáját (tunikáját), mert nagy harcosokkal kell szembeszállnia.

Diomédész legfőbb aggodalma a lovai jóléte: Szthenelosz lelkére köti, hogy bármi is történik, a lovakat mentse. Persze ha Szthenelosznak alkalma nyílik rá, kösse el Aineiász lovait, és vigyázzon rájuk, ne sebesítse meg őket, csak hajtsa el!

    /Egy kis kitérő Aineiász lovairól. Ezek azok a lovak, amelyeket Zeusz adott Trósznak Ganümédészért, a fiáért cserébe. Ankhíszész, Aineiász apja átverte Láomedónt, kancákat hajtott a pompás csődörökhöz, így születtek meg a saját csodalovai./ (Azt gondolom ez az ének bőséges bizonyítékot kínál a lovak fontosságának bemutatására.)

    Összecsapnak, de Pandarosznak esélye sincs, maga Pallasz Athéné harcol Diomédész oldalán. Pandarosz holtan fordul le a kocsiról. Aineiász pajzsával védi Pandarosz tetemét, de Diomédész nem elégszik meg a győzelemmel, egy hatalmas kővel megdobja Aineiászt, és szétzúzza a csípőjét. Aphrodité természetesen észrevette, hogy mit művel ez a gaz görög az ő kedves fiával, azonnal a segítségére siet. Aphrodité ambrosziás leplet visel (ezt a Kháriszok szőtték), ezzel takarja be fiát. Diomédész az isteni ködön keresztül is meglátja az istennőt és üldözőbe veszi őket. Aphroditét megsebesíti a tenyerénél, és az istennőből vér helyett ikhór folyik (ikhór: „nedve a boldog olümposziaknak”; kenyeret nem esznek, bort nem isznak, ezért vérnélküliek, elnemenyészők). Azon túl, hogy Diomédész megsebesíti az istennőt, még ki is oktatja, hogy nőknek semmi keresnivalójuk a csatatéren.

    Írisz viszi ki Diomédészt a csatatérről, akinek már nagyon fájnak a sebei. Aphrodité valóban megszeppent, hogy egy halandó megsebesítette, Árésztól kéri kölcsön a lovait, hogy visszamehessen az Olümposzra. (Árész lovai is ambrosziát esznek, így ők is halhatatlanok, elnemenyészők.) Aphrodité anyja, Dióné ölébe kucorodik sírni egyet, elpanaszolja, hogy egy halandó sebesítette meg. Dióné türelemre inti a lányát, tűrniük kell a halandók szeszélyeit. Dióné történetet mesél: Ótosz és Ephialtész lekötözte Árészt, és egy érckorsóban tartották fogva tizenhárom hónapon keresztül. Anyjuk, Éeriboia szól Hermésznek, aki kilopta Árészt. Hérának is tűrnie kellett, amikor Amphitrüón fia mellbimbóján hármas nyíllal ütötte (a fájdalmat kellett tűrnie). Ugyanez a gyermek Hádészt is megsebesítette a holtak kapujában. Ám Dióné elmondja, hiába nagy hős az ilyen, aki egy istenre kezet emel, annak sosem lesz jó vége. Dióné egyetlen mozdulattal letörli a kiömlő ikhórt, ezzel eltűnik a seb és megszűnik a fájdalom.

    Apollón védelmezi Aineászt, de Diomédész továbbra is ész nélkül támad. Végül Apollón keményen rászól, hogy vegye már észre magát, egy istennel próbál hadakozni, azt pedig nagyon nem kellene. Apollón Pergamoszba (itt található Apollón szentélye) viszi Aineiászt, ahol Létó és Artemisz gyógyítja meg, Apollón egyenesen Árészhoz fordul, hogy fékezze már meg Diomédészt, mert egy daimónként viselkedik, az istenek ellen tör.

    Árész Akamász, a trák vezető alakját felvéve megy a csatába, az emberek közé. Szavaival feltüzeli a harcolókat. Szarpédón is jól leteremti Hektórt. Szemére veti, hogy Hektór hogyan hencegett, hogy meg tudja védeni Tróját a „testvérek és sógorok élén”, és most, hogy tényleg meg kellene védeni, sehol sincsenek ezek a testvérek és sógorok, csak a szövetségesek harcolnak, csak az ő vérük hullik. Hektór elszégyelli magát, nyomban hadra serkenti az embereit. Felbukkan Aineiász is, akinek nagyon megörülnek, hogy épségben van.

    Az argosziakat a két Aiász, Odüsszeusz és Diomédész tüzeli. Agamemnón dobja el az első dárdát a kiújult, áttüzelt harcban. El is találja Déikoónt. Aineiász sem tétlenkedik, két mebert öl meg: Kréthónt és Orszilokhoszt. Meneláosz nagyon dühös, hogy elveszítette ezt a két jó emberét, egyenesen Aineiászra ront. Antilokhosz ezt látta, és Meneláosz segítségére siet (a király azért mégsem eshet el). Meneláosz megöli Pülaimeneészt (paphlagonok vezetője). Antilokhosz pedig egy kővel leüti Pülaimeneész kocsisát, Müdónt, akit saját lovai taposnak halálra, amikor lezuhan a szekeréről.

    Diomédész szembekerül Hektór seregével, hátrálni kezd. Nem a hatalmas Hektórtól száll inába a bátorsága, hanem mert látja, hogy maga Árész és Eűnó (a megszemélyesített csatazaj, zsivaj) harcol Hektór oldalán. Hátrálnak, ám most Hektór kezd öldöklésbe: megöli Ankhialoszt és Meneszthészt (ők ketten egy szekéren harcolnak). Aiász (Telamón fia) visszatámad, megöli Amphíoszt.

    Tlépomenoszt Szarpédónnal sodorta szembe a végzet. Tlépomenosz sértegeti Szarpédónt, hogy nem is olyan nagy hős, mint Zeusz egyéb ivadékai. Végül hiába a verbális erőszak, Tlépomenosz húzza a rövidebbet, Szarpédón végez vele, ám a viadalban Szarpédón is sebet kap a combján. Ez a szerencséje, mert valójában Zeusz mentette meg a haláltól- most még. Szarpédónt sérülten a bajtársai vonszolják ki a csata forgatagából.

    Odüsszeusz haragra gyullad, de nem az ő végzete, hogy megölje Szarpédónt, de azért néhány lükiait lemészárol: Koiránoszt, Khromioszt, Alasztórt, Alkandroszt, Halioszt, Prütaniszt és Noémónt. Szarpédón elájul, Boreász hűs fuvallata téríti magához. Társai Zeusz bükkfája alá vonszolják, és haditársa, Pelagón veszi ki a dárdát a combjából.

    Közben Hektór és Árész vállvetve fogyasztják az akháj seregeket: Teuthrász, Oresztész, Trékhosz, Oinomaosz, Oinopidész Helenosz és Oreszbiosz búcsúzik a földi léttől.

    Héra és Athéné bepánikolnak, hogy vészesen fogynak a görögjeik, hogyan fog így Meneláosz elégedetten hazahajózni, hogy feldúlta Tróját? Az istennők is csatába indulnak: Héra hajtja a kocsit, Athéné harcol (Athénének van fegyverzete). Ahogy lerobognak az Olümposzról, Zeusszal találkoznak. Héra félve megkérdi Zeuszt, hogy fog-e rá haragudni, ha egy kicsit helyre teszik Árészt. Zeusz bólint, jóváhagyja az istennők akcióját.

    Trójánál, ahol a Szkamandrosz és a Szimoeisz folyó egymásba ömlik, a két istennő leparkolja a szekeret, majd gyalog folytatják útjukat. A lovakat és a szekeret ködbe burkolják. Héra Sztenór alakját ölti magára, hogy emlékeztesse a görögöket, Akhilleusz nem hagyta volna, hogy így legyen, és különben is, gyávák.

    Athéné Diomédészt veszi kezelésbe: Diomédész apja, Tűdeusz sokkal vitézebb volt a szívében, mint a fia. Diomédész azonban emlékezteti, hogy ő csak az tette, amit az istennő mondott neki: nem harcol istenek ellen, és épp Árész áll a trójai seregek élén. Athéné feloldja ezen fogadalma alól, sőt, egyenesen kéri rá, hogy rontson Árész ellen. Athéné Sztheneloszt kipattintja a szekérből, és ő maga hajtja a szekeret, amin a dicső Diomédész harcol. Athéné felveszi Hádész sisakját, így senki sem láthatja őt.

    Árész épp végez Periphásszal, de megpillantja Diomédészt, ellene fenekedik. Árész lándzsáját Athéné eltéríti, és Diomédész döfését egyenesen Árész ágyékába irányítja. Árész akkorát bődül, hogy a trójaiak és az akhájok egyaránt megszeppennek. Árész egyenesen Zeuszhoz siet elpanaszolni a történteket. Zeusz sosem feddi meg Athénét, mert a lánya, és ezt nagyon nehezményezi Árész. Ám Zeusz közli, hogy utálja Árészt, de azért segít rajta. Paiéón meggyógyítja Árészt.

 

Homérosz Iliász olvasónapló

0 Tovább

Iliász: negyedik ének - hogy legyen kedved elolvasni

   Az istenek az Olümposzon tanakodnak. Zeusz már békét bocsátana a földre, de Pallasz Athéné és Héra vért akarnak, nem nyugszanak, amíg Tróját a földbe nem döngölik. Zeusz figyelmezteti Hérát, hogy Trója kedves az ő szívének, ha Héra kedves városáról lenne szó, ő sem adná könnyen.

   Pallasz Athéné száll le a csatatérre Láodokosz alakjában. Pandaroszt találja meg, hozzá intézi szavait. Telebeszéli a fejét, hogy lője le Meneláoszt, azzal nagyobb dicsőséget szerezne magának, mint a duzzogó Akhilleusz bármikor. A társai pajzzsal védik, nehogy elhibázza a lövést. A lövés talál: átüti Meneláosz mellvértjét, a bőrét pedig megsebzi. Agamemnón elborzad, hogy ez egyáltalán megtörténhet, azonnal Makháónért, az orvosért küldi Talthübioszt, a hírnökét. Makháón ellátja a sebet.

   Agamemnón vérszemet kap, beleveti magát a harcba. Még a harci szekerét is hátra hagyja, azt Eurümedónra, a kocsihajtójára bízza. Agamemnón harcra buzdítja az egész görög sereget, sorra járja a vezetőket. Nesztór megosztja velünk a hadi taktikáját: akik kevésbé lelkesek a harcban, azokat rakja be középre, hogy kénytelenek legyenek harcolni.

   A seregek felállnak egymással szemben, vad csatakiáltás közepette egymásnak rontanak. Először Antilokhosz öl meg egy trójait: Thalűsziadész Ekhepóloszt. A halottat Elephénór Khalkódontiadész (abász fejedelem) húzza ki a nyílzáporból, mert le akarja szedni a ulláról a vértjét és a fegyvereire fáj a foga. Ezt kiszúrja Agénór, és nyomban térden is döfi a hullarablót. Telamóniosz Aiász megöli Szimoeiszioszt, miközben Anthiposz megtámadja Aiászt. Antiphosz azonban elvéti a dárdahajítást: a célba vett Aiász helyett Odüsszeusz társát, Leukoszt találja el (meg is öli). Odüsszeusz ettől felbőszül, vad dárdahajigálásba kezd és végez Démokoónnal.

   Apollón letekint a csatára és elégedetlenül állapítja meg, hogy a trójaiak hátrálnak. Szavakkal buzdítja őket, hogy még keményebben harcoljanak. Közben a görögök sem maradnak morális támogatás nélkül: őket Trítogeneia, Zeusz gyermeke buzdítja még vadabb csatázásra.

   Peirósz Imbraszidész kővel dobja meg Diórész Amarünkeidész bokáját. Ettől ugyan nem hal meg, de mindkét ínszalagja elszakad, és a trák vezető ekkor belemártja a dárdáját, ami viszont már halálosnak bizonyul. Peirószt az aitóli Thoász gerelye küldi át a másvilágra. Periósz társai hamar Thoászt is Periósz mellé fektetik.

„Mert ama nap sok trósz küzdő és számos akháj hős

nyujtózott egymás mellett, arcával a porban.” (543-544)

 

Homérosz Iliász olvasónapló

0 Tovább

Kacagó Delfinek

blogavatar

Minden, ami ókor.

Utolsó kommentek