Öngyilkosság az amfiteátrumban

 "Alaptalan a véleményed, hogy csak nagy férfiakban volt meg az erő ahhoz, hogy széttörjék az emberi rabság bilincseit; nem áll az, amit mondasz, hogy erre legfeljebb egy Cato lehetett képes, aki, mikor kardja nem végzett vele, sebét feltépve adta ki a lelkét! Roppant elszántság árán megvetett sorsú emberek is jutottak már biztos révbe, mert ha nem adatott meg könnyűszerrel meghalniuk, s nem választhatták meg kedvükre haláluk eszközét, megragadták azt, ami kezük ügyébe akadt, s az erős akarat tulajdonképpen ártalmatlan tárgyakat is fegyverré változtatott!

   Minap a vadállat- viadalok kaszárnyájában az egyik germán, akit a másnap reggeli látványosságra osztottak be, félrevonult, hogy elvégezze szükségét: más zugot nem talált, ahová ne kísérte volna őr. Itt az ürülék letakarítására használt fanyelű szivacsot nyelestől a torkába gyömöszölte, s légcsöve elzárásával vetett véget életének. Ez volt csak a halálmegvetés! Az igaz, nem éppen ízléses vagy mutatós: mert van- e nagyobb ostobaság, mint undorodva meghalni?"

 

(Seneca: Ep. 70, 19-20 Maróti Egon fordítása)

gondolatok idézet Seneca

0 Tovább

Reggeli szépségápolás

Int e tanács: tunyaság fogatok nehogy elfeketítse,

s reggel mossa ki friss vízhab a szátokat is.

Értitek arcotokat behavazni a kréta porával,

s vér mit nem pirosít, megpirosítja a rúzs.

Ritka szemöldökötök rajzát kerekítse ki szénrúd,

s orcátok, ha csupasz, fedje csipetnyi tapasz.

Nem szégyen, hamu vagy sáfrány sem a szemre, szemernyi,

mely, Cydnus, ragyogó partjaidon viruló.

 

(Ovidius: Ars amat. 3, 197-204 Kárpáty Csilla fordítása)

 

0 Tovább

A nyárról, a kánikuláról és a Kutyáról

Már a bogáncs ha virágzik, s ülve a fán a kabóca 

cirpel, s harsány visszhanggal szétömlik az ének 

szárnya alól, fáradságos nyár évszaka jött meg. 

Legzsirosabbak a kecskék és legjobb a bor ekkor, 

kéjvágyóak az asszonyok, ámde legyöngül a férfi, 

mert fejet és térdet szikkaszt ki a Nagy Kutya csillag, 

forróságtól száraz a bőr. Jó volna ilyenkor 

árnyékos barlangban a bibloszi bor, s a kalács, mely 

tejjel van bedagasztva; ha már nem szoptat a kecske, 

friss teje, húsa az erdőben legelő kis üszőnek 

meg fiatal baknak, s iszogatni utána tüzes bort, 

ülve az árnyékban, s eltöltve szivünk eledellel, 

és fordítva szelíd Zephürosszal szembe az arcunk.

Hésziodosz: Munkák és napok (582-594 sorok)

Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása

a Sirius a kutya orrán található

0 Tovább

Kacagó Delfinek

blogavatar

Minden, ami ókor.

Utolsó kommentek