Iliász: tizedik ének - hogy legyen kedved elolvasni

   Agamemnónt és Meneláoszt súlyos gondok gyötrik (Agamemnónnak oroszlánbőr, Meneláosznak párducbőr a „díszruhája”). Agamemnón Nesztórhoz fordul tanácsért. Ferverik az egész tábort, hogy megtanácskozzák az akhájok dolgát. Kémeket kéne kiküldeni, kifigyelni, hogy mire készülnek a trójaiak. Diomédész önként vállalkozik a küldetésre, Odüsszeuszt választja maga mellé társnak. Athéné istennő két gémmadarat küld melléjük társul az útra.

   Ám a trójaiak sem pihennek: Hektór felverte az egész sereget, mert ki kéne fürkészni, hogy őrzik-e az akháj gályákat. Dolón az önként jelentkező (csúnya, de bátor), hogy eloson az akháj gályákhoz és kifigyel, mire készülnek a görögök. Cserébe Akhilleusz lovait kérné, de sohasem tért vissza a trójai táborba, így hát akármit kérhetett.

   Amint Dolón elindul, belebotlik a szintén kémkedő Diomédész- Odüsszeusz párosba, akik egészen a görög táborig kergetik, majd elfogják. Dolón az életéért könyörög, ha elengedik, sok kincset tud cserébe adni. Dolón kétségbeesésében mindent elfecseg; elmondja, hogy azért jött kémkedni, mert Hektór neki ígérte Akhilleusz lovait. Azt is elmondja, hogy Hektór Ílosz sírhalmánál tartja a titkos gyűléseit. Odüsszeusz kifaggatja a segédcsapatokról is. A part mellett a károk, paiónok, lelexek, kaukónok és a pelaszgok vannak. Thümbra felől a lükiébeliek, műszök, phrügök és maiónok hadiszekerekkel. A „legszélén” a nemrég érkezett trákok kaptak helyet. Kiemeli, hogy a trák király (Rhészosz) akkora pompával, annyi arannyal kiverve érkezett, akár egy isten. Egy emberhez nem illik az ilyen pompa! Minután minden fontos infót kiszedtek Dolónból, Diomédész elvágta a torkát. Leszedik a sisakját és a fegyvereit; ezeket Odüsszeusz Pallasz Athénének ajánlja fel. Egy tamariszkusz ágára akasztja a fegyvereket.

   Odüsszeusz és Diomédész folytatják útjukat, most a trák sereghez osonnak. Ott mindenki alszik, a király is. Diomédész lelkébe Athéné hatalmas erőt fúj: álmukban lekaszabolják a trák tábort. Diomédész gyilkol, Odüsszeusz elhúzza a tetemeket, hogy ne legyenek útban, a lovaknak ne kelljen a tetemeken áttaposniuk: el fogják hajtani a lovakat. Diomédész természetesen a királyt is megöli. Közben Odüsszeusz összeköti a lovakat, hajtja el őket. Diomédész legnagyobb dilemmája, hogy öljön-e még további harcosokat, vagy a sok fegyverrel megrakott kocsit húzza el. Ám Athéné figyelmezteti, hogy ne legyen mohó, menjen vissza a gályákhoz most, amíg egy másik isten fel nem ébreszti a trójaiakat. Diomédész felismeri az istennő hangját, nem ellenkezik. Ám Apollón látja ezt a gyalázatot, felveri Hippokoónt (Rhészosz rokona, szintén vezető a trák tanácsban), aki a sok tetemet látva haladéktalanul fellármázza a tábort.

   Diomédész és Odüsszeusz sikeresen elérik a saját táborukat, ahol Nesztór azt hiszi a pompás paripákról, hogy egy istentől kapták. Nagy az öröm, hogy sikerrel járt az akció, Diomédész és Odüsszeusz a tengerben fürdőznek, Athénénak pedig mézes bort áldoznak.

 

0 Tovább

Iliász: kilencedik ének - hogy legyen kedved elolvasni

   Agamemnón panaszkodik: Zeusz megígérte, hogy be fogják venni Tróját, erre nagyon úgy néz ki, hogy Zeusz- bár megígérte- mégis megcsalta az akhájokat, jobb lenne, ha hazamennének. Diomédész azonnal megvétózza a dolgot: „esztelenül szóltál, Átreusz fia”, és közli Agamemnónnal, hogy bár ő a király, a bátorságnak mégis híján van. Ő és Szthenelosz (és sok más bátor hosszúhajú akháj harcos is) addig maradnak, amíg romba nem döntik Tróját. Nesztór csillapítja le a kedélyeket: azt javasolja, aludjanak rá egyet. Elrendeli, hogy a tornyot őrizzék, erre a feladatra önként jelentkezik Tharszümédész, Ialmenosz, Aszkalaphosz, Mérionész, Aphareusz, Déipürosz és Lükomédész.

   Agamemnón sátrában gyűlnek össze a vezetők, hogy megvitassák, hogyan tovább. Nesztór viszi a szót ismét: Agamemnón baromi nagy hibát követett el, hogy elvette Bríszéiszt Akhilleusztól. A lényeg, hogy Akhilleuszt sürgősen ki kell békíteni szép szavakkal és szép ajándékokkal. Agamemnón felsorolja az engesztelésre szánt ajándékait: hét tűz nem látta tripusz, tíz talentum színtiszta arany, húsz darab fényes tál, tizenkét darab díjnyertes ló (amely a díjat körmös lábával aratja), hét „munkás” nő (a kor női erényeivel felszerelt fehérnép; ezek azok a nők, akiket Agamemnón válogatott ki magának, amikor Akhilleusz elfoglalta Leszboszt). És ha még győznek, mindezt megfejeli plusz húsz nővel, akiket Akhilleusz maga válogathat ki a trójaiak közül, mindenkinél elébb. És, ha még mindez nem lenne elég, ha elérik Argoszt, feleségül adja Akhilleuszhoz az egyik lányát (a három lány, akik közül lehet válogatni: Khrűszothemisz, Láodiké és Íphianassza) bőséges hozománnyal, amit az alant nevezett hét város képez: Enopé, Híré, Phéra, Antheia, Aipeia és Pédaszosz. Bárki megirigyelhetné ezt a hatalmas vagyont, Nesztór is csak ámul a gáláns ajánlat hallatán.

   Követeket küldenek Akhilleuszhoz. A követségbe Aiászt, Odüsszeuszt, Eurübatészt, Hodioszt és Phoinixet válogatják be, hogy tolmácsolják Akhilleusznak Agamemnón bocsánatkérését és nagylelkű engesztelő ajándékait. Indulás előtt bort áldoznak Zeusznak, hogy sikerrel járjanak.

   /Kitérő Phoinixről. Amüntór Ormenidész fia, apjával egy fiatal lányon vesztek össze. Az anyja arra kérte a fiát, hogy hálja el a nászt a lánnyal, mert a férje semmibe vette őt. Phoinix ezt meg is tette, ezért az apja az Erinnüszöket kérte, hogy Phoinixnak fiúsarj sose üljön a térdén. Phoinix kis híján apagyilkos lett, de megszökött. Hosszas bolyongás után kötött ki Péleusznál, aki fiaként szerette, fejedelemmé tette./

   Akhilleuszt a sátrában találják, épp lantjátékkal és dallal szórakoztatja magát (a lantot akkor szerezte, amikor Éetión várát földúlta). Patroklosz vele szemben ül, és türelmesen várja, mikor ér Akhilleusz a dal végére. A követeket meglátva mindketten felpattannak a helyükről, nagyon megörülnek a vendégeknek, mert Akhilleusz rájuk már nem haragszik. Odüsszeusz mondja el Agamemnón ajánlatát, de hozzáteszi, hogy Akhilleuszt istenként tisztelnék az emberek, ha legyőzné Hektórt és megmentené az akhájokat.

   Akhilleusz húst süt a vendégeknek, és közben elmondja, hogy abszolút jogosnak érzi a haragját, ugyanis a harcban lusták ugyanannyit kapnak a zsákmányból, mint ő (aki nem lusta). Ő már tizenkét várost dúlt fel hajóval és tizenegyet gyalog, de hiába, mert amit zsákmányolt, Agamemnón berakta a közösbe és szétosztotta (az ő személyes zsákmányát!). Akhilleusz becsapva érzi magát, a világ minden kincséért sem segítene többet Agamemnónnak. Akhilleusz azt mondja, hogy másnap hazahajózik, így Phoinix is jobban tenné, ha nála aludna, mert akkor reggel együtt mehetnek haza. Az idős Phoinixnak felcsillan a szeme; Péleusz őt küldte Akhilleusszal, vigyázzon rá, tanítsa meg mindenre és nevelje fel. Az idős nevelő azonban figyelmezteti Akhilleuszt, hogy még a haragvó isteneket is meg lehet engesztelni kellő tisztelettel és ajándékkal, tehát ne kísértse a sorsot, hanem fogadja el szépen az ajándékokat és hajtson fejet.

   Phoinix felidézi a kalüdóni történetet is. Az aitólok védték Kalüdónt a kúrészok ellen, amikor is Oineusz nem mutatott be termés- áldozatot Artemisznek. A többi isten vígan lakmározott, csak Artemisznek nem áldoztak. Erre az istennő nagyon megharagudott, egy hatalmas vaddisznót küldött, aki végigtarolta a földeket. Végül Oineusz fia, Meleagrosz ölte meg ezt a vaddisznót, ám Artemisz elültette a sóvárgás magvait mind az aitólok, mind a kúrészok szívében (mindenki vágyott a vaddisznó trófeájára).

   Meleagroszt megszállta a méreg anyja, Alhaia iránt, mert az elátkozta őt (talán a vadkan miatt?). Feleségével bezárkózott a szobáiba, és nem foglalkozott a kinti eseményekkel. A kúrészok betörtek a várba, papok, követek, végül már mindenki Meleagrosz ajtójánál könyörgött, ígértek neki szép ajándékot, csak segítsen. Ám Meleagrosz hajthatatlan volt, nem állt kötélnek. Végül a felesége kéri, hogy védje meg a várat, mert nyomorult az, kinek lerombolják városát, és rémséges képeket fest Meleagrosznak az elhurcolt nőkről és gyerekekről. Meleagroszt meghatja ez a beszéd, fegyvert ölt és megvédi az aitólokat. Ám már késő: szép ajándékokat nem kap, mert az utolsó utáni pillanatban űzte el a veszélyt.

   Phoinix története nem hatja meg Akhilleuszt, továbbra is a duzzogás mellett dönt. Patroklosz már ágyaz Phoinixnak. Ekkor Aiász veszi át a szót, Odüsszeusznak mondja, de úgy, hogy Akhilleusz is hallja: ideje menniük, mert Akhilleuszt úgysem tudják meggyőzni, mert elvetemült, inkább hagyja, hogy fivérei pusztuljanak el a csatában, és akkor is csak a markát tartja- mindezt egy nőért. Akhilleusz felfortyan, hogy Aiásznak amúgy igaza lenne, hülyeség ennyire kötni az ebet a karóhoz, de Agamemnón annyira megalázta, hogy ezen képtelen túltenni magát. Nem tágít, addig nem fog harcolni, amíg Hektór el nem éri a mürmidónok sátrát és fel nem gyújtja a hajókat (tehát mégsem fog hazamenni, csak várakozik). Akkor majd előveszi a hősiességét.

   Phoinix ott alszik, Akhilleusz Diomédével hál (leszboszi rabnő, ha már Bríszéisz nincs kéznél). Vele szemben fekszik le Patroklosz Íphisszel (az Akhilleusz által kiutalt rabnő). Odüsszeuszék visszatérnek Agamemnón sátrába és elmondják a fejleményeket. Diomédész az, aki kimondja, hogy Akhilleusz gőgös, de fog ő még harcolni, ha már nem lesz más választása. Meg fogják vívni ezt a háborút Akhilleusz nélkül is, csak fel kell magukat egy kicsit szívni.

 

0 Tovább

Iliász: nyolcadik ének - hogy legyen kedved elolvasni

   Zeusz összehívja az isteneket, és kinyilatkoztatja óhaját: senki ne avatkozzon be a háború menetébe. Tanácsot ugyan adhat, de tevékenyen nem vehet részt a háborúban. Zeusz ezután az Ída hegyére megy, ahonnan rálát Trójára, a síkságra és az akháj hajókra (szekerébe befogta az érckörmű paripáit, majd Gargarosz szent ligetében a lovakat ködbe burkolta, hogy ne lássák meg őket a halandók; itt található a Zeusz-oltár).

   Trója kapui megnyílnak, harcosok áramlanak ki rajta, kezdetét veszi a csata. Zeusz előveszi az arany mérlegét és megméri az akháj és a trójai harcosokat. A trójaiak bizonyulnak a könnyebbnek: ma nekik kedvez a szerencse, Zeusz villámaival lesújt a görögökre. A görögök pucolnak vissza a hajókhoz.

   Nesztór is menekülne, de a lovát lenyilazta Párisz, nem tudja magát kiszabadítani a kocsiból. Hektór közelít, és Nesztór oda is veszne, ha Diomédész meg nem menti. Közben elfut mellettük Odüsszeusz, Diomédész a segítségét kéri, de Odüsszeusz se lát se hall a nagy menekülés közben. Nesztór átszáll Diomédész kocsijára (ő hajt), saját lovait fegyvernökei, Szthenelosz és Eurümedón veszik kezelésbe.

   Hektór közelébe érnek, Diomédész lándzsát dob Hektórra: Hektórt ugyan elvéti, de a kocsisát, Éniopeuszt megöli. Hektór bár szerette a kocsihajtóját, tetemét sorsára hagyja és másik hajtó után néz, Íphitidész Arkheptolemoszt választja. Zeusz egy hatalmas kénköves villámot dob Diomédész kocsija elé, a lovak megugranak. Nesztór megérti az isteni jelet, hogy Zeusz nem támogatja őket, mihamarabbi visszavonulást sürget. Diomédésznek nagyon nem akaródzik hátrálnia. Diomédész háromszor is vissza akar fordulni, de Zeusz mindháromszor dörgő villámokkal figyelmezteti, hogy igenis menjen vissza a hajókhoz.

   Hektór és harcosai egészen a hajókig szorítják vissza a görögöket. Héra istennő tombol a dühtől. Poszeidónt próbálja tüzelni, hogy ezt a gyalázatot azért mégsem hagyhatják. Poszeidón emlékezteti Hérát, hogy nem harcolhat Zeusz akarata ellen. Héra azonban feltüzeli Agamemnónt, hogy buzdítsa harcra a görögöket. Zeusz bánatos könnyeket hullat a görögökért, akik már azért könyörögnek, hogy épségben hazatérhessenek. Zeusz egy sast küld, karmaiban egy szarvasborjúval. A sas a borjút a Zeusz- oltárra dobja, a görögök látják, hogy ez a jel Zeusztól való, és újult erővel vetik magukat a harcba.

   Ismét Diomédész a legbátrabb, ő rohan legelőre és öli meg Phradmonidész Ageláoszt. Teukrosz Aiász Telamónidész pajzsa fedezékéből indít nyílzáport, így ölik meg Orszilokhoszt, Ormenoszt, Ophelesztészt, Daitórt, Khromioszt, Lükophontészt, Melanipposzt és Polüaimonidész Amopáónt. Ám Teukrosz Hektórt szeretné lelőni, de őt nem tudja. Nyilazás közben eltalálja Priamosz egyik fiát, Gorgüthiónt. Újra célba veszi Hektórt, de nyilait Apollón téríti el. Viszont kilövi Hektór kocsihajtóját, Arkheptolemoszt. Hektór most a kocsihajtást Kebrionészre bízza.

   Hektór elég közel van, lepattan a kocsijáról és egy hatalmas követ fog a kezébe, azzal megy Teukrosznak. El is találja a nyakánál, Teukrosz összerogy, de Aiász védelmezőn eltakarja a pajzsával. A sebesültet Mékiszteusz és Alasztór viszik a gályákhoz.

   Hektór elemében van, vad oroszlánként üldözi a görögöket. Pallasz Athéné kesereg, hogy ez így nem mehet tovább. Tudja, hogy amit Zeusz most tesz, annak oka a Thetisznek tett ígérete. Hérával mégis szekérre szállnak, Zeusz tilalma ellenére. (Az ég kapuit az olümposzi őrök, a Hórák őrzik. A kapu sűrű ködfelhő- a Hórák nyitják és csukják ezt a kaput.) Zeusz az Ída hegyéről pont odanéz, látja a két istennőt elkocsikázni. Íriszt küldi a nyomukba, hogy a hírnöke figyelmeztesse az istennőket, tilosban járnak. Írisz utol is éri az istennőket, akik megjuhászodva sündörögnek vissza az Olümposzra. Zeusz mérges, hogy a két istennő akarata ellen cselekedett, de meg is érti őket, hogy nem akarják a szeretett görögjei vesztét. Csak addig kell még tűrniük, amíg Akhilleusz újra el nem kezd harcolni. Zeusz felfedi a jövőt: Akhilleusz csak akkor fog harcolni, ha Patroklosz meghal.

   A trójaiak viszont nagyon elégedettek a fejleményekkel, szép hekatombát áldoznak az isteneknek, de azok nem szívják be az áldozat finom illatát, mert már nagyon gyűlölik a trójaiakat.

 

0 Tovább

Iliász: hetedik ének - hogy legyen kedved elolvasni

   Hektór és Párisz kirohannak a csatába, szívükben újult lelkesedéssel vetik bele magukat a gyilkolásba. Első áldozatuk Meneszthiosz, azután Hektór megöli Éioneuszt. Glaukosz végez Íphinoosszal és Dexiadésszel. Pallasz Athéné azonnal a kedves görögjei segítségére akar sietni, ám szembetalálkozik Apollónnal. Megegyeznek, hogy Hektór, a legderekabb trójai küzdjön meg egy akhájjal, s addig a többiek ne harcoljanak. Kívánságukat Helenosz szájába adva hozzák a halandók tudomására.

    Athéné és Apollón saskeselyű képében Zeusz bükkfájáról figyelik a viadalt. A görögök megszeppenve várják a fejleményeket, senkinek sem akaródzik kiállnia Hektór ellen. Meneláosz kel fel, hogy azért mégse maradjanak ilyen kellemetlen helyzetben, ám ő is alig várja, hogy valaki visszarángassa. Agamemnón cibálja vissza, de ő is azzal a felszólalással teszi ezt, hogy egy király azért mégse harcoljon egy ilyen (számára) lealacsonyító viadalon (tehát ő sem harcolhat). Az öreg Nesztór emelkedik fel, félős kislányoknak és nyúlszívűeknek hordja el az akháj harcosokat. A lelkesítő beszéd végül is megtette a hatását, néhány önként jelentkező áll fel: Diomédész, a két Aiász, Ídomeneusz, Mérionész, Eurüpülosz, Thoász és Odüsszeusz. Sorsot húznak, hogy ki legyen az a „szerencsés”, aki megvívhat a nagy Hektórral. Telamón fia Aiász lesz a szerencsés, őt választja a Véletlen.

    Aiász pajzsa igazi műremek: Tükhiosz készítette (Hűléből) hét bika bőréből, a nyolcadik rétegként pedig rezet tett rá. Ezt a pajzsot torony- nagyságúnak nevezi Homérosz.

    Egymásra rontanak, Aiász megsebesíti Hektórt a nyakánál, kicsordul a vére. Ekkor Hektór felkap egy követ és hozzávágja Aiászhoz. Eltalálja ugyan, de Aiásznak semmi baja sem lesz. Ezen felbuzdulva Aiász is kővel dobja vissza Hektórt (itt kérem malomkő- nagyságú kövek röpködnek), megsebesíti a térdét. Hektór a pajzsa mögött ugyan összecsuklik, de Apollón felsegíti. Kardot rántanak és kezdetét vehetné a kézitusa, amikor Zeusz hírnökeként megjelenik Ídaiosz és Taltübiosz (trósz és argoszi részről), akik a viadal beszüntetését hirdetik.

   Befejezik a harcot, mert amúgy is közelít az éj, ám előtte baráti ajándékot váltanak egymással: Hektór az ezüstszögű kardját adja oda, Aiász pedig egy ragyogó bíbor övet ad cserébe.

    A görög táborban a vacsora mellett Nesztór elmondja, hogy ideje lenne elégetni a halottaikat, és egy közös dombba temetni őket. Ezt a dombot egy toronnyal kellene megspékelni, meg egy árokkal, hogy a trójaiak ne gyalázhassák meg- és a saját védelmi vonalukat is kialakíthatnák. Ezalatt természetesen a trójai vezetők is tanakodnak, hogy mit kéne tenni. Anténór szólal fel, javasolja, hogy adják már vissza Helenét és a kincseket, mert ez a csata, amit vívnak, eskü ellen való, hitszegő. Párisz azonnal közbeszól, hogy a kincseket szíves örömest visszaszolgáltatja, sőt, még a sajátjával meg is toldja, de Helenétől nem hajlandó megválni. Priamosz azt javasolja, hogy reggel Ídaiosz menjen követségbe az akháj hajókhoz, ajánlja fel Párisz kincseit, hátha megelégednek az anyagiakkal. Ha mégsem fogadják el, kérjen legalább fegyverszünetet, hogy eltemethessék a halottaikat, mindkét oldalon.

   Ídaiosz el is megy, megteszi az ajánlatot. Diomédédz hörögve tiltakozik, hogy még ha magát Helenét akarnák visszaadni, azt sem fogadnák el, mert a trójaiak nyaka körül már szorul a hurok, hiába próbálnak kibújni belőle. Agamemnón a fegyverszünettel egyet ért, ám a Helené- kérdésben Diomédész pártját fogja.

    A nap végére az akhájok a part közelében megépítik a tornyukat. Zeusz és az istenek ezt rosszallóan nézik, mert egyik halandó sem kérte a művelethez az istenek beleegyezését, nem ajánlottak „szent hekatombát”. Zeusz mondja ki az ítéletet: ha a görögök elhajóznak, ezt az építményt porig kell rombolni.

    Az este során megérkeznek a bort szállító hajók Lémnoszról, Euénosz küldte az ellátmányt, így a gyászolás- ünneplés hatalmas ivászatba csap át.

 

0 Tovább

Iliász: hatodik ének - hogy legyen kedved elolvasni

    Az istenek elhagyják a csatateret. Telamón fia Aiász azonban továbbra is szedi az áldozatait, az isteni segítség nélküli első delikvens, akit letarol, Akamász. Diomédész levágja Axűloszt, majd Teuthraszidészt. Diomédész lelkén szárad Kalésziosz halála is.

    További mészárlások: Eurüalosz megöli Ophelioszt és Drészoszt, majd Aiszéposz és Pédaszosz ellen tör. A görögök lelkesen pusztítják a trójaiakat: Asztüaloszt Polüpoítész, Pídütészt Odüsszeusz, Areáónt Teukrosz, Abléroszt Antilokhosz, Elatoszt Agamemnón, Phülakoszt Léítosz, Melanithoszt Eurüpülosz öli meg. Adrésztoszt Meneláosz élve fogja el: Adrésztosz kocsija egy tamariszkusz gyökerében felborult, lovai elvágtattak és otthagyták, Adrésztosz sírva könyörög az életéért Meneláoszak. Nagy váltságdíjat ígér az életéért cserébe: az apja rengeteg kincset fog adni, ha megtudja, hogy a fia életben van. Meneláosz már- már hajlik az áldozatot kincsre cserélni, amikor megjelenik Agamemnón, aki tüzes szavaival meggyőzi, hogy az összes trójainak vesznie kell (még a magzatoknak is). Annyira szenvedélyesre sikeredett a szónoklat, hogy ő maga döfi le Adrésztoszt.

     Nesztór is tüzeli az embereit: előbb le kell mészárolni a trójaiakat mind egy szálig, utána pedig lehet fosztogatni (lényeg a sorrend, semmi mohóskodás!). A trójaiak megszeppenve farolnak vissza a biztonságot jelentó ílioni várba. Ám Helenosz elkapja Hektórt és Aineiászt, és röviden ismerteti a teendőket. Aineiász is tüzelje fel a trójaiakat, hogy legyen bátorságuk harcolni (legfőképp mert muszáj lesz), és Hektórt utasítja, hogy menjen az anyjához. Hekabé terelje a nőket és a gyerekeket Pallasz Athéné szentélyébe, és saját ruhái közül a legkedvesebbet áldozza fel az istennőnek (és ígérjen az istennőnek 12 db egyéves tulkot is).

   A harcmezőn Glaukosz és Diomédész kerül egymással szembe. Diomédész első pillantásra istennek véli Glaukoszt, és ha tényleg egy isten, ő bizony nem harcol vele. Glaukosz nagyon büszke ember, el is meséli a származását.

   /Egy kis kiérő, hogy miért nem tanácsos az istenekkel harcolni. Így járt Drüász fia, Lükoorgosz is, aki Dionűszosz dajkáit űzte a szent Nűszéion ormán. Dionűszosz a vizekbe merült alá Thetisz istennőhöz, és Zeusz haragjában megvakította Lükoorgoszt, aki hamarosan meg is halt./

   Szíszüphosz Aiolidész a legcsalfább férfi a földön, a lónevelő Argosz csücskén lévő Ephüré városában élt. Az ő fia Glaukosz (nem az itt harcoló hős), az unokája a hős Bellerophontész aki az istenektől kapta ajándékba Pégaszoszt, a szárnyas lovat, ám egyenesen az Olümposzra akart vele felemelkedni, Zeusz letaszította és a zuhanástól elvesztette a józan eszét). Proitosz azonban Bellerophontész vesztét tervezte: elkergette udvarától, mert felesége, Anteia „titkos nászba kívánt vele vegyülni”. Ám Bellerophontész nem állt rá a titkos nászra, és a sértett asszony azzal vádolta a férje előtt Bellerophontészt, ami meg sem történt: hogy a hős kikezdett vele. Proitosz felbőszült, ám megölni nem merte Bellerophontészt, hanem Lükiába küldte az apósához egy veszélyes üzenettel. Bellerophpntész nem tudta, hogy milyen üzenetet visz, ám útját az istenek segítették. Az ottani király nagyon megörült a vendégnek, kilenc napon keresztül vendégül látta, és csak utána kérdezte az üzenetről. Megölni Bellerophontészt azonban még ő sem merte. Elküldte hát, hogy ölje meg a Khimairát (isteni sarj, hátul sárkány, középen kecske, elöl oroszlán, torkából lobogó tűz tör elő). Bellerophontész teljesíti a küldetést, megöli a Khimairát. Útközben a szolümosz nép ellen harcolt, majd férfierős amazonokat ölt meg, de visszatért Proitoszhoz. Ekkor Proitosz lükiai bérgyilkosokat fogadott, de ezekkel is végzett Bellerophontész. Ekkor a lükiai király belátta, hogy vendége isteni sarj, jobb nem piszkálni, és hozzá is adta feleségül a lányát és fele királyságát. Három gyermekük született: Íszanrosz, Hippolokhosz és Láodameia (amúgy vele nemzette Zeusz a hős Szarpédónt). Íszandroszt Árész ölte meg, Hippolokhosz pedig Glaukoszt nemzette. Apja küldte Trójába Glaukoszt, hogy bizonyítsa bátorságát.

   Diomédész nagyon megörül, mert felmenőik révén ők régi jó barátok:a hős Bellerophontészt egykor az isteni Oineusz húsz napon át vendégül látta, kölcsönösen meg is ajándékozták egymást. Oineusz egy bíbor övet adott, Bellerophontész pedig egy színarany kettősfülű kelyhet (vendég- adomány). Ennek a régi barátságnak a nyomán nem támadják meg egymást, nem harcolnak egymás ellen, sőt, maguk is ajándékot cserélnek. Glaukosz rossz cserét csinál: saját arany fegyverét cseréli egy réz kardra (Zeusz ellopta az eszét: egy százökör- értékű kardot cserél el egy kilencökör- értékűre).

   Hektór a Szkaiai kapun keresztül megy Trójába, azonnal a nők hada támadja le, hogy kérdezzenek fiaikról, férjeikről. Hektór kéri mindannyiukat, hogy imádkozzanak, mert rengeteg trójai férfi esett el. Hektór anyja épp Láodikét kísérte a házba, amikor meglátják Hektórt. Az anya kétségbe esik, hogy biztosan nagy a baj, ha Hektór elhagyja a csatateret. Mézes borral kínálja a fiát, hogy áldozzon Zeusznak (ám Hektór mosdatlan, csata- mocskosan nem áldozhat- ez illetlenség az istenekkel szemben!). Hektór elmondja, hogy az anyja a nőkkel együtt menjen Pallasz Athéné szentélyébe és a legjobb ruháját az „istennő térdére terítse”. Azt is hozzáteszi, hogy Hádész már birodalmába kívánja Páriszt. Hekabé kiválasztja a legszebb ruháját. Athéné templomának ajtaját Theánó (papnő) nyitja fel, és ő végzi a könyörgést az istennőhöz.

   Hektór Párisz házába megy. Ott ül Helené, épp kézimunkázik szolgálók egész hadával. Párisszal kötekedik egy kicsit: hogy lehet valaki ennyire nyúlszívű, hiszen az egész háború őmiatta van. Párisz azzal védekezik, hogy csak búsult egy kicsit, de már ölti is magára a vértet, hogy mehessen a csatába. Helené egy kicsit marasztalná Hektórt, de ő siet a saját családjához.

   Otthon nem találja Andromakhét, de a szolgálók elmondják, hogy a felesége a bástyákhoz ment, mert aggódik férjéért. A bástyánál végre találkozik Hektór és Andromakhé, és a csecsemő Asztüanax (Hektór Szkamandiosznak nevezte el, de a nép Asztüanaxnak hívja). Andromakhé sír, ha Hektór meghal, jobb lenne neki is meghalni. Andromakhé apját Akhilleusz ölte meg, amikor a kilixek várát feldúlta (Thébát), és ugyanekkor hét fivérét is megölte (Akhilleusz mindegyiket lenyilazta). Anyját Akhilleusz zsákmányként magával hurcolta, váltságdíjat fizettek érte, de Artemisz megölte őt az otthonában. Andromakhénak már csak Hektór maradt a családja, ezért kéri, hogy ne ölesse meg magát a csatában. Ám Hektórt ennél jobban zavarja, hogy ha nem harcol, a büszkesége sérül (mert ő hősnek született). Hektór érzi a végzetét: Trója el fog esni. De ő nem sajnálja sem Priamoszt, sem Hekabét, sem testvéreit, csakis Andomakhét, aki talán rabszolgasorba jut, de akkor is elmondhatják róla, hogy a hős Hektór felesége volt, aki a legderekabban harcolt a trójaiak közt. Hektór még azelőtt szeretne meghalni, hogy ez bekövetkezik.

    Hektór fel akarja venni a kicsi Asztüanaxot, de a gyerek elsírja magát, mert fél a páncélzattól. Hektór leveszi a sisakját, leteszi a földre, és kéri az istenektől, hogy a fia többre vigye, mint ő („apjánál sokkal derekabb”). Hektór megöleli a feleségét és a kisfiát, ő is nagyon szomorú, de tudja, hogy a végzetét senki sem kerülheti el. Párisz felöltözött, Hektórral mennek a csatába.

 

Homérosz Iliász olvasónapló

0 Tovább

Kacagó Delfinek

blogavatar

Minden, ami ókor.

Utolsó kommentek

HTML

Feedek