A delphoi jósda hagyománya Homéroszról

1.) Hadrianus római császár Homérosz születési helye és szülei felől érdeklődött Delphoiban. Ezt a választ kapta:

Nemzetségét kérdezed és születése helyét is

az örökéletű dalnoknak. Ithakából ered ő,

atyja Télemakhosz, Nesztórnak leánya az anyja,

ő, ki a legbölcsebb férfit szülte, Epikaszté.

A játékos genealógia forrása az Odüsszeiának az az epizódja, amikor az apja keresésére indult Télemakhosz Nesztór házában találkozik Epikasztéval, akit másként Polükaszténak is neveznek. Lakomát készítenek neki.

Tlemakhoszt ezalatt fürdette a szép Polükaszté,
Néleidész Nesztór lánysarjai közt a legifjabb.

(Odüsszeia, III, 464-465, Devecseri Gábor fordítása)

2.) Egy késő antik hagyomány szerint Homérosz anyja halandó asszony, apja pedig démon volt. A költő Iosz szigetén fogant, ám születése előtt anyját erőszakkal Szmürnába vitték. Amikor Homérosz férfivá serdült, megkérdezte a Püthiától, kik a szülei és honnan származik. A válasz ez volt:

Kérded, merre hazád. De neked nincs, csak anyafölded.

Édesanyádnak földje Iosz szigete. Befogad majd,

ámde vigyázz, hogy messze kerüld el a gyermeki rejtvényt!

Mivel a görög ’patisz’, ’haza’ kifejezés szó szerint apai földet jelent, érthető, hogy egy démon apa és halandó anya gyermekének hazája nem, csak anyai földje van.

A gyermeki rejtvényt nem tudta elkerülni Homérosz. Öregkorában Iosz szigetén hazatérő halászokkal találkozott és odakiáltott nekik:

Arkadiéi halászok, jó volt-é a fogás ma?

A halászok így feleltek:

Otthagytuk a fogást. Azt hoztuk, ami nem akadt meg.

Homérosz nem tudta megfejteni a válaszban foglalt rejtvényt, és belehalt szégyenébe. Ez a híres „tetű-rejtvény”, amellyel Hérakleitosz egyik töredékében is találkozunk:

Csalódásban élnek az emberek még arra nézve is, hogy a láthatókat megismerjék, hasonlóan Homéroszhoz, aki a görögök közt bölcsebb volt mindenkinél. Hiszen őt is gyerekek, akik tetveszkedtek, tartották bolonddá, mondván: ahányat megláttunk és megfogtunk, azt otthagytuk, ahányat azonban nem láttunk meg, sem meg nem fogtuk, azt hoztuk magunkkal.”

(56. töredék, Kerényi Károly fordítása)

3.) Egy másik hagyomány szerint a delphoi szentélybe belépő Homéroszt a Püthia kérdezetlenül így szólította meg:

Ó, boldog s szomorú! (Hisz mindkettőre születtél.)

Kettős sorsú az életed: egyik a kettős- kétes

napsugarak feketéje, a másik, mint az öröklét.

Éled is és halod ezt, a halálodban nem öregvőn.

A jóslat ugyanazt a kettősséget jeleníti meg, amelyet az előző orákulumban a démoni apa és a halandó anya alakja képviselt: a költő egyidejűleg lakója az emberi és az emberfeletti világsíknak. A „napsugarak feketéjé”-nek képe valószínűleg Homérosz vakságára céloz. A szöveg autentikus szerkesztése szofista szerzőre utal.

0 Tovább

Iliász: huszonnegyedik ének - hogy legyen kedved elolvasni

    Akhilleusz gyásza nem enyhül: Hektór tetemét az éjjel még háromszor körbehurcolja Patroklosz sírja körül. Hektór holttestét Apollón védi a további sérülésektől, szánalomból. Az sitenek biztatják Hermészt, hogy lopja el Hektór holttestét, mert hiába gyűlölik Tróját, maga Hektór nem ártott nekik. Héra észrevétele, hogy miért nem kezelhetik Hektórt és Akhilleuszt egyenlőnek: Hektórt halandó anya szülte és nevelte fel, ám Akhilleuszt egy istennő szülte, emiatt őt nem ítélhetik el még az ilyen ocsmány viselkedéséért sem, hogy Hektór tetemét hurcolja a kocsija után kötve körbe- körbe. Végül Zeusz zárja le a vitát azzal, hogy Priamosz kérje ki Hektór holttestét és adjon szép ajándékokat Akhilleusznak. Zeusz Íriszt küldi el Thetiszért, hogy csatlakozzon köreikbe.

    Thetisz győzi meg Akhilleuszt, hogy ha még egy kicsit is tiszteli Zeuszt, adja ki Hektr tetemét. Íriszt pedig Priamoszhoz küldi, hogy szedjen össze szép ajándékokat, amivel kiengesztelheti Akhilleuszt.

    Priamosz kincseket válogat, Hekabé félti, mert Akhilleuszban nem lehet megbízni, csalárd és könyörtelen. A kincsek, amiket összeszed: 12 köntös, 12 egyrétű köpönyeg, 12 szőnyeg, 12 palást, 12 ing, 10 talentum arany, 2 triposz, 4 üst, 1 serleg. Az életben maradt fiait (Párisz, Helenosz, Agathón, Pammón, Antiphonosz, Polítész, Déiphobosz, Hippothoósz, Díón) szidja, mert mindegyiket elcserélte volna az egyetlen Hektórért. A hős fiai meghaltak, csak a silányak maradtak.

    Indulás előtt Hekabé ráveszi, hogy áldozzon: bort loccsant a földre Zeusznak és könyörög, hogy sikerrel járjon a küldetése, épségben visszatérjen. Egy madarat kér Zeusztól jelzésként annak megerősítésére, hogy Akhilleusz könyörületesen fog vele bánni. Zeusz egy sast küld. Priamosz útnak indul, a családja elkíséri a kapuig, onnan pedig Hermész vigyázza az útját. Hermész elaltatja az őröket, Priamosz fennakadás nélkül jut el Akhilleusz sátráig.

    Akhilleusz nincs egyedül a sátorban: épp Automedónnal vacsoráznak. Priamosz könyörög Akhilleusznak, Péleuszt, a saját apját juttatja eszébe (Akhilleusznak). Most már együtt sírnak, siratják a halottaikat. Akhilleusz elküldi Alkimoszt és Automedónt, hogy szedjék rendbe Hektór holttestét, hogy az apa ne lássa, mily rútul meggyalázta a tetemet. Felpakolják Hektórt a kocsira, Akhilleusz enni hívja Priamoszt. Egy fehér juhot ölnek le, azt eszik meg. A vacsora után Akhilleusz fekhellyel kínálja Priamoszt, de a sátrán kívül ágyaz meg neki, mondván, ha betoppan egy akháj hős, még le találja szúrni az öreget. Megkérdezi Priamoszt, hogy hány napig fogja gyászolni a fiát, hogy addig szüneteljenek a harcok. Tizenkét napban egyeznek meg, mert Trójában már nincsen fa, messzebbről kell hozni.

    A városban Hektórt elsiratják. Hektór máglyájáról a csontokat a családtagok szedik össze, egy arany ládába rakják, bíbor takarókkal takarják le, a sírt pedig hatalmas sziklákkal fedik le. A temetés után tort ülnek.

 

0 Tovább

Iliász: huszonharmadik ének - hogy legyen kedved elolvasni

    Akhilleusz gyászolja Patrokloszt. Leöli a tizenkét trójai fiút és Hektór tetemét is bemutatja a barátjának, ahogyan ígérte. Akhilleusz lepihen a parton és álmában megjelenik neki Patroklosz, és arra kéri hű barátját, temesse el végre, hogy a lelke eljuthasson Hádész birodalmába.

    Akhilleusz kijelöli Patroklosz (és a saját) sírhelyét, máglyát készítenek a temetéshez. Akhilleusz lenyírja a haját és a halott barátja kezébe teszi áldozatként. A máglyarakás száz láb magas és ugyanilyen széles, ennek tetejébe helyezik a halottat. A máglya előtt kosokat áldoznak, a levágott állat hájával keni be Akhilleusz Patroklosz tetemét. Mézzel és olajjal telt korsókat tesz a halott mellé, négy leölt lovat, Patroklosz hűséges kutyáiból kettőt (összesen kilenc van) lenyakaz és a tetemüket Patroklosz mellé teszi. És a leölt tizenkét trójai ifjú tetemét.

    Hektór tetemét a kutyáknak szánja, de Aphrodité istennő maga vigyáz Hektór tetemére, hogy a kutyák ne kapjanak kedvet hozzá. A máglya reggelig ég, hajnalban azonban végre kialszik. Patroklosz csontjait Akhilleusz gyűjti össze egy arany csészébe, hájjal takarja be.

    Patroklosz tiszteletére Akhilleusz lovasversenyt hirdet az akhájok között (kocsihajtás), ám ő maga nem indul a versenyen, hiszen úgyis megnyerné (mivel halhatatlan lovai vannak). A versenyzők: Eumélosz, Diomédész, Meneláosz, Mérionész és Antilokhosz. A díjat Akhilleusz a saját kincseiből ajánlja fel.

    A verseny során Eumélosz csal: kiüti Diomédész kezéből az ostort. Az istenek most is beavatkoznak: Athéné szétzúzza Eumélosz kocsiját, Diomédész lovaiba pedig erőt lehel. Antilokhosz próbálja biztatni a lovait: jó lovak ők, ezért nekik lesz ciki, ha utolsóként ügetnek be. Legalább Meneláoszt előzzék meg. Amikor fenyegetőzi, hogy nem fog nekik enni adni, a lovak megszeppennek és sokkal nagyobb sebességre kapcsolnak, még Meneláosz kocsiját i megelőzik. Végül Diomédész nyeri meg a versenyt, Antilokhosz fut be a második helyen, Meneláosz a harmadi és Mérionész az utolsó. Akhilleusz Eumélosznak akarja adni a második helyezettnek járó díjat, ám Antilokhosz ezt nem engedi, szerinte igazságtalan. Ha Eumélosznak fájdalomdíj kell, adjon neki Akhilleusz a saját kincseiből, ha pedig a második díjra fáj a foga, küzdjön meg érte Antilokhosszal.

    Akhilleusz Eumélosznak mást ad: az Aszteropaiosztól zsákmányolt páncélt. Eumélosz nagyon örült neki. Meneláosz előszedi a sérelmét, hogy Antilokhosz csak csellel tudta őt megelőzni, mert neki sokkal jobb lovai vannak. Rá akarja venni Antilokhoszt, hogy esküdjön meg, hogy nem csalt, ám Antilokhosz ezt ügyesen kikerüli. Anilokhosz felajánlja a saját lovait Meneláosznak, csak ne haragudjon rá, hiszen a fiatalok már csak ilyenek. Meneláosz azon nyomban meg is enyhül. Akhilleusz Nesztórnak is ad egy aranycsészét emlékül: bár már nagyon öreg és nem tud úgy harcolni és versenyezni, mint a többiek, ám ő is emlékezzen Patrokloszra. Nesztór felidézi a boldog, dicsőséges ifjú éveit, az időskor nagy teherként nehezedik a vállára.

    Az ökölvívás győztesének egy nagy teherbírású ökröt jelöl ki Akhilleusz jutalmul. Epeiosz és Eurüalosz vívnak meg egymással. Epeiosz nyeri meg az ökölvívást.

    Akhilleusz újabb ökölvívásra hirdet ki díjat: egy arany háromlábú edényt és egy asszonyt kínál. Telamn fia Aiász és Odüsszeusz vívnak meg, de hiába minden csel és erő, egyik sem tudja legyőzni a másikat, így a viadalt döntetlennek ítélik.

    Akhilleusz ezüst borkeverőt kínál a futás győztesének (ezt Thoász adta váltságdíjul Lükáónért). A futók: Oileusz fia Aiász, Odüsszeusz, Antilokhosz. Athéné beavatkozása nyomán Aiász megbotlik és elesik, így Odüsszeusz nyeri meg a futóversenyt.

    Akhilleusz most Szarpédón vértjét teszi fel tétnek: kézitusa (kardvívás) első vérig. Telamón fia Aiász és Diomédész jelentkezik a viadalra. Egyikük sem sebesül meg, Akhilleusz mégis Diomédésznek ítéli a győzelmet és az első díjat.

    A diszkoszvetés győztesének nyersvasat ígér. A versenyzők:Polüpoítész, Leonteusz, Telamón fia Aiász és Epeiosz. Polüpoítész nyeri meg a diszkoszvetést.

    Tíz fejszét és tíz kétélű szekercét kínál a nyílverseny győztesének. Teukrosz és Mérionész próbál szerencsét: egy galambot kell kilőni. Mérionész lövi le a galambot, mert előtte ígéretet tett Apollónnak, hogy áldoz neki, ha ő győz (Teukrosz ezt nem tette meg).

Dárdavetésért egy lándzsát és egy tálat lehet nyerni. Mérionész és Agamemnón próbál szerencsét. Agamemnón akkora sztár a lándzsavetésben, hogy el sem kell dobnia azt a lándzsát, Akhilleusz azonnal neki ítéli a fődíjat, a tálat és a lándzsát azonban Mérionész kapja meg.

 

0 Tovább

Iliász: huszonkettedik ének - hogy legyen kedved elolvasni

   A trójaiak bemenekültek a várba, egyedül Hektór maradt kinn, a Szkaiai kapuknál. Apollónt- Hektór alakjában- továbbra is üldözi Akhilleusz, amikor Apollón végre felfedi isteni mivoltát. Akhilleusz dühös, és ha tehetné, magát az istent is megölné.

    Priamosz a bástyákról könyörög Hektórnak, hogy ne ölesse meg magát, menjen be a várba. Hekabé, az anyja is könyörög neki, de Hektór hajthatatlan. Hektór, míg várja Akhilleuszt, elgondolkodik a lehetőségein. Még mindig bemenekülhetne a várba, és onnan védhetné azt, de akkor dicstelenül halna meg, a harcostársai a szájukra vennék őt. Ha békét próbálna kötni Akhilleusszal, és megígérné hogy mindent visszaad, az úgy döfné le őt, mint egy kutyát, mert Akhilleusszal nem lehet tárgyalni. Marad az egyetlen megoldás: szembeszállni vele. Hősként elesni még mindig jobb, mint megszégyenülni. Ám amikor már Akhilleusz egészen közel van, Hektórnak inába száll a bátorsága és menekül, szalad körbe a vár körül.

   Zeusz megszánja Hektórt, még egyszer utoljára megmentené a haláltól (a végzettől), de a többi isten ezt nem helyesli. Négy kört futnak, amikor Zeusz az arany mérlegével megméri a két hőst: Hektór serpenyője mélyre száll, egészen Hádész birodalmáig.

    Athéné Akhilleusz mellé szegődik, és megmondja neki, hogy álljon meg nyugodtan, mert Hektór már a kezükben van, az istennő elintézi, hogy Hektór végre hajlandó legyen harcolni. Athéné Déiphobosz alakjában fut Hektór mellett, és ráveszi, hogy álljon meg, harcoljanak együtt. Hektór nagyon megörül, hogy szeretett testvére nem hagyta cserben, hanem a segítségére siet.

    Hektór megpróbálja rávenni Akhilleuszt, hogy tegyenek kölcsönös esküt, hogy nem gyalázzák meg egymás holttestét és kiadják azt a családnak. Akhilleusz azonban cseppet sincsen eskütevős hangulatában, ahogyan a bárány és a farkas között sincs semmiféle eskü vagy szabály, ő sem ígér semmit.

    Akhilleusz rátámad, de Hektór résen van. Hektór felfedezi, hogy Déiphobosz segítsége csak átverés volt, nagyon megszomorodik. Rövid viadalban Akhilleusz nyakon szúrja Hektórt. Hektór utolsó leheletével is azt kéri Akhilleusztól, hogy adja ki a tetemét a szüleinek, hogy tisztességesen eltemethessék. Hektór kileheli a lelkét, Akhilleusz azon nyomban lerángatja róla a fegyverzetét. A többi akháj köré sereglik, és mindenki döf egyet Hektór tetemébe. Akhilleusz átfúrja Hektór bokáit és egy bőrpánttal a kocsija után köti. Így hurcolja végig Hektór tetemét a szülei szeme láttára. Andromakhé is kiszalad a bástyára, így ő is szemtanúja lesz, hogyan gyalázza meg Akhilleusz a férje tetemét. Andromakhé a szomorú sorsú fia, Asztüanax életét gyászolja.

 

0 Tovább

Iliász: huszonegyedik ének - hogy legyen kedved elolvasni

   Akhilleusz a megáradt folyóból gyűjtögeti az alélt ifjakat az ígért áldozathoz Patroklosz teteménél, ahogyan azt megígérte barátjának. Lükáónt majdnem megöli, de Lükáón Akhilleusz lábait átölelve könyörög az életéért. Ám Akhilleusz nem kegyelmez, mondván, bár ő aztán a nagy hős, őt is utol fogja érni a végzet, ma este, vagy holnap, de mindenkinek ez a sorsa, hogy meghaljon. Ezzel a lendülettel le is szúrja Lükáónt , majd a testét a folyóba dobja, megtagadva tőle a tisztességes temetés lehetőségét.

    A következő, akivel szembe találkozik: Aszteropaiosz. Bár Aszteropaiosz egy folyó istenének a leszármazottja, nem győzheti le Akhilleuszt, pedig egy nagyobb isten ivadéka. Akhilleusz ezt ki is mondja, hogy egy nagyobb isten ivadékának törvényszerű, hogy győzedelmeskednie kell egy kisebb isten ivadékán. Le is szúrja Aszeropaioszt. Akhilleusz további áldozatai a folyónál: Müdón, Mnészosz, Asztüpülosz, Ainiosz, Tharsziosz, Therszilokhosz és Omphelesztész.

    Szkamandrosz, a folyó istene emberi alakban szól Akhilleuszhoz, elborzadva a mészárlástól, amit véghez vitt. Megkéri Akhilleuszt, hogy folytassa az öldöklést (ha ez már elengedhetetlen) a parton, mert a folyó medre immár megtelt a tetemekkel, a sok hullától nem tud lefolyni a víz. Bár az lenne a legjobb, ha befejezné a mészárlást. Akhilleusznak azonban esze ágában sincs abbahagyni az öldöklést, addig nem is hajlandó lassítani, amíg nem végzett Hektórral.

    Akhilleusz a habokba veti magát és a folyóra támad (!). De a folyóistent sem kell félteni: megárad, az Akhilleusz által leölt tetemekkel bombázza a hőst, aki épp csak egy kis szerencsével menekül meg attól, hogy elsodorja a folyó. Kiugrik a partra, menekül, de a felbőszült folyó megáradt hullámaival tovább üldözi. Már- már utoléri Akhilleuszt, aki az olümposzi istenekhez fohászkodik, hogy ne kelljen ilyen rútul végeznie, mint egy kondásfiúnak, adjanak neki dicső halált.

    Erre Poszeidón és Pallasz Athéné megfogják a kezét és nagy bátorságot öntenek a szívébe: neki az a sorsa, hogy legyőzze Hektórt, nem fog a folyóba fulladni. Ám Szkamandrosz fivérét, Szimoeisz folyót is arra biztatja, hogy ő is áradjon ki és támadjon Akhilleuszra.

    Héra nagyon aggódik Akhilleusz miatt, fiát, Héphaisztoszt kéri meg, hogy fékezze meg a folyókat a tűz erejével. Először a mezőn a holtakat égeti el, majd a folyópartot övező növényeket borítja lángba. Szkamandrosz Hérához fohászkodik, hogy állítsa le Héphaisztoszt, és esküt tesz, hogy akkor sem fog beavatkozni, ha Tróját felgyújtják az akhájok. Héra véget vet a fortyogó, forró folyó kínszenvedéseinek, Héphaisztosz nem tüzeli tovább a Szkamandroszt, a folyó csendesen visszasimul a medrébe.

    Árész teljesen kiborul, hogy Athéné minek avatkozik az emberek dolgába, hiszen Diomédészt is ő tüzelte fel, azután meg sorsára hagyta. Árész dühében Athénéra támad, de Athéné egy hatalmas sziklával fejbe vágja, megvédi magát. Aphrodité Árész segítségére siet, de Athéné őt is gondolkodás nélkül leteríti.

    Poszeidón Apollónt biztatja, hogy ők se maradjanak ki a csatározásból, pláne ezért ne, mert nekik kettejüknek van elszámolnivalójuk a trójaiakkal. Poszeidón és Apollón Zeusz akaratából egy évig szolgáltak Láomedónnál a trójai vár építésekor, ám amikor a bérek kifizetésére került volna sor, Láomedón nem fizetett, sőt azt mondta, hogy legyenek hálásak, amiért nem adja el őket rabszolgának (a két isten emberi álcában vett részt az építkezésen, a király pedig nem tudta, hogy istenekkel van dolga). Poszeidón most ezt a történetet vágja Apollón fejéhez, hogy ehhez a népnek semmi esetre sem lehetnek kegyesek. Erre Apollón sunyi módon kihátrál a harcból. Testvére, Artemisz, azon nyomban szóvá is teszi, hogy ha ilyen gyáva, akkor nem méltó az íj használatára. Héra arcul üti Artemiszt, erre Artemisz sírva szalad Zeuszhoz, az ölébe ül és elpanaszolja a sérelmeit.

    Akhilleusz közeledik a vár felé, a harcosok bemenekülnek és bezárják a kapukat. Agénór rohan ki a várból, hogy szembenézzen Akhilleusszal. Meg is támadja, de megsebesíteni nem tudja. Apollón ködbe burkolja Agénórt és kimeenkíti, míg Akhilleuszt egy hamis képpel elcsalja a vártól (Akhilleusz azt hiszi, hogy Agénór menekül előtte, utánaszalad, és mindig az az érzése, hogy mindjárt utoléri). Így az összes harcos szerencsésen be tud menekülni a vár biztonságába.

 

0 Tovább

Kacagó Delfinek

blogavatar

Minden, ami ókor.

Utolsó kommentek

HTML

Feedek