A Flórián téri aluljáró érdekes hely. A múlt és a jelen bizarr találkozása. A jelen szennye, bűze, a hétköznapok verejtéke. És közben ott vannak a római kövek másolatai. Méltatlanul elhanyagolva. Persze csak másolatok, de én azért nagyon szeretem őket. Főként a sírköveket. Néhány bazáron, lottózón átverekdve, óvatosan kerülgetve a pisitócsákat eljuthatunk a sírkőig - és a hőn szeretett latin feliratig. A felzavart galambok közben méltatlankodva búgnak, és igyekszem nem levegőt venni, mert még a kipárolgástól is berúgok.

    A sírkőben a pálmafa-törzs és természetesen a medúza-fő volt az első, amire felfigyeltem. Olyan tengerparti hangulat itt a Kárpát-medence közepén. A faragott emberalakot ugyanis két zömök pálmatörzs keretezi. Nem lehet nem észrevenni. A Medúza-fej a timpanonban van (az a kis háromszög, ami azegész kompozíció "tetejét" adja), és ezen a lejtőn is vad tengeri lovak (szép nevükön hippocampusok) tombolnak. És a férfi feje fölött is két oldalt egy-egy delfin (nem legendás állat, "mezei" delfin, akivel mi is találkozhatunk). Szóval minden adott egy pálmafás-tengerpartos hangulathoz. De mi ez az egész itt, Magyarországon?

római Aquincum sírfelirat
A tengeri ló azoknak, akik még nem találkoztak vele

 

  A férfi egy irattekercset és egy hangszert tart a kezében. Azt gondolnánk, hogy zenész. Pedig nem az. Bár a rómaiak szerették a zenét, ám a diomüszoszi féktelen, önfeledt mámornak mégsem adták át magukat (Nemo saltat sobrius - ahogy a latin mondja - vagyis senki sem táncol józanul, ahogyan Cicero is megállapította). Szóval józanul, megfontoltan és mérsékletesen élvezték a zenét, de azért élvezték. Ez a hangszer, ami szinte rá van tekeredve az alakjára: kürt. Nem egy sok tanulást igénylő, bonyolult hangszer, ám például a gladiátorviadalok rendes kísérő hangszere.

római Aquincum sírfelirat
itt a kürt (cornu) egy mozaikon


   A feliratról viszont kiderül minden. A halott, aki az idők mélyéről most is a szemünkbe néz, Aelius Quintus. Katona volt. Na jó, kürtös, de azért mégsem pálmafás-zenész a plebs szórakoztatására. Felelősségteljes katona. Ez a kép a Flórián téri aluljáróban készült. Galambmentesítés után. A kő eredetije az Aquincumi Múzeumban látható. A másolat mellett szólva azt mondanám, hogy könnyebb elolvasni a feliratot. Szépen van megfaragva és a latin feliratok szerelmeseire gondoltak a készítők.

 

római Aquincum sírfelirat

   Gondolom már mindenki izgatottan várja a feliratot, nem is csigázom tovább a kedélyeket:


D(is) M(anibus)/ Ael(ius) Quintus cornice(n)
domo/ Cirpi probatus/ an(norum) XX militavit/ {...}

A felirat további része sajnos nincs meg. A kő kettétört, pont a feliratnál. Sebaj, ebből is sok dolgot megtudhatunk:


A halotti isteneknek. Aelius Quintus kürtös Cirpi-ből. Besorozták 20 éves korában, katonáskodott...

   A 'halotti isteneknek' a szokásos üdvözlési forma. Cirpi a mai Dunabogdány. Jólfésült katonánk tehát dunabogdányi születésű volt, kürtös...és halott. Talán a Duna partjáról hozta magával a pálmafákat :-)