1.) Hadrianus római császár Homérosz születési helye és szülei felől érdeklődött Delphoiban. Ezt a választ kapta:

Nemzetségét kérdezed és születése helyét is

az örökéletű dalnoknak. Ithakából ered ő,

atyja Télemakhosz, Nesztórnak leánya az anyja,

ő, ki a legbölcsebb férfit szülte, Epikaszté.

A játékos genealógia forrása az Odüsszeiának az az epizódja, amikor az apja keresésére indult Télemakhosz Nesztór házában találkozik Epikasztéval, akit másként Polükaszténak is neveznek. Lakomát készítenek neki.

Tlemakhoszt ezalatt fürdette a szép Polükaszté,
Néleidész Nesztór lánysarjai közt a legifjabb.

(Odüsszeia, III, 464-465, Devecseri Gábor fordítása)

2.) Egy késő antik hagyomány szerint Homérosz anyja halandó asszony, apja pedig démon volt. A költő Iosz szigetén fogant, ám születése előtt anyját erőszakkal Szmürnába vitték. Amikor Homérosz férfivá serdült, megkérdezte a Püthiától, kik a szülei és honnan származik. A válasz ez volt:

Kérded, merre hazád. De neked nincs, csak anyafölded.

Édesanyádnak földje Iosz szigete. Befogad majd,

ámde vigyázz, hogy messze kerüld el a gyermeki rejtvényt!

Mivel a görög ’patisz’, ’haza’ kifejezés szó szerint apai földet jelent, érthető, hogy egy démon apa és halandó anya gyermekének hazája nem, csak anyai földje van.

A gyermeki rejtvényt nem tudta elkerülni Homérosz. Öregkorában Iosz szigetén hazatérő halászokkal találkozott és odakiáltott nekik:

Arkadiéi halászok, jó volt-é a fogás ma?

A halászok így feleltek:

Otthagytuk a fogást. Azt hoztuk, ami nem akadt meg.

Homérosz nem tudta megfejteni a válaszban foglalt rejtvényt, és belehalt szégyenébe. Ez a híres „tetű-rejtvény”, amellyel Hérakleitosz egyik töredékében is találkozunk:

Csalódásban élnek az emberek még arra nézve is, hogy a láthatókat megismerjék, hasonlóan Homéroszhoz, aki a görögök közt bölcsebb volt mindenkinél. Hiszen őt is gyerekek, akik tetveszkedtek, tartották bolonddá, mondván: ahányat megláttunk és megfogtunk, azt otthagytuk, ahányat azonban nem láttunk meg, sem meg nem fogtuk, azt hoztuk magunkkal.”

(56. töredék, Kerényi Károly fordítása)

3.) Egy másik hagyomány szerint a delphoi szentélybe belépő Homéroszt a Püthia kérdezetlenül így szólította meg:

Ó, boldog s szomorú! (Hisz mindkettőre születtél.)

Kettős sorsú az életed: egyik a kettős- kétes

napsugarak feketéje, a másik, mint az öröklét.

Éled is és halod ezt, a halálodban nem öregvőn.

A jóslat ugyanazt a kettősséget jeleníti meg, amelyet az előző orákulumban a démoni apa és a halandó anya alakja képviselt: a költő egyidejűleg lakója az emberi és az emberfeletti világsíknak. A „napsugarak feketéjé”-nek képe valószínűleg Homérosz vakságára céloz. A szöveg autentikus szerkesztése szofista szerzőre utal.